Az archetipikus helyzetet az is ismerheti, aki nem vált valamely közösség számkivetettjévé, nem mértek rá testi-lelki szenvedéseket (szigorúan a társadalmi rend helyreállítása érdekében): az elszigeteltségben (akár csak átmenetileg is) élni kényszerülő embercsoport mindig az elszigeteltséget előidéző erő logikája szerint működik, saját hierarchiát épít, tagjai ehhez képest határozzák meg önmagukat. Az egyén aktuális választásai mindig az idomulás vagy lázadás, a kitörés vagy megtörés dilemmái mentén fogalmazódnak meg. Az ilyen közegben játszódó történetek középpontjában ezért az emberi autonómia, identitás, méltóság alapvető kérdései állnak.
A valóságos eseményeken alapuló film egy javítóintézetben játszódik, ahol különféle gyötretések révén kívánnak szemmel láthatóan súlyosan sérült lelkű felnőttek – persze, szigorúan a keresztényi erkölcsiségre hivatkozva – a társadalom számára hasznos embereket faragni a szigetre többnyire nevetséges „bűnökért” száműzött serdülőkből. Csak az a kérdés, mikor pattan el a húr. Egyikük szökésekor? Egy másikuk öngyilkosságakor (háttérben a fiút szexuálisan zaklató felügyelővel)? Az öngyilkosság indítékainak eltussolásakor (a pedofil tanerő távozik)?
Vagy éppen akkor, amikor a film egyik főhőse számára végre eljönne a szabadulás?
Vajon mi a fontosabb: a külső vagy a belső szabadság? Létezhet-e egyik a másik nélkül? Ér-e valamit önmagában a visszakapott külső szabadság? A film ezeket az elemi erejű kérdéseket teszi fel. Konok, a végső következtetések levonásától sem megriadó fiúarcok emlékeztetnek bennünket arra az időre, amikor talán nekünk magunknak is válaszolni kellett – mert egyszer mindenkinek válaszolnia kell – arra a kérdésre: mit is ér az élet? Az életünk.
Marius Holst filmje századszor meséli el a gyerekszemszögből már annyiszor láttatott traumát. De hitelesen meséli. Van benne feszültség, kézzel fogható a tét, amelyet számunkra is átélhetővé tesznek a szerepükkel döbbenetesen azonosuló gyerekszínészek, s az igazgató szerepéből kiábrándult, kiégett hivatalnokot formáló Stellan Skarsgård, aki maga is foglya az elátkozott szigetnek, s akit már csak a szabályokba vetett fanatikus hit tart vissza a teljes széthullástól.
Ajánljuk: azoknak, akik fogékonyak a morális kérdésekre.
Nem ajánljuk: azoknak, akik tényleg azt képzelik, hogy rend csak akkor lehetséges, ha elég rendőr őrködik felette.
TPP
Kongen av Bastøy – színes, feliratos norvég-francia-svéd-lengyel filmdráma, 2010. Rendezte: Marius Holst. Szereplők: Benjamin Helstas (Erling – C-19), Trond Nilssen (Olav – C-1), Stellan Skarsgård (Bastyreren), Kristoffer Joner (Bråthen), Morten Lovstad (Johan), Daniel Berg (Axel), Odin Gineson Broderud (Lillegutt). 120 perc. Forgalmazó: Cirko Film.
Hazai bemutató: 2012. február 2.
