A 81. Ünnepi Könyvhétre kiadott kötetről a szerző elmondta, hogy a könyv az ún. lemursorozatot folytatja, a kisgyerek- és az iskoláskor után a katonaélményekre támaszkodik.
A lemurok az első könyv megírásakor kerültek a figyelmébe, elsősorban a köréjük vont mítoszok miatt. “A lemurok egyrészt nagyon aranyos állatok, másrészt azt is tartották róluk, hogy ők az elsüllyedt Atlantisz varázslói, akik elváltoztatott alakban élnek az erdőben” – mondta, hozzátéve, hogy a Mintha élnél – Egy lemur vallomásaiban inkább a római mitológiában szereplő változatot használta. “A rómaiak úgy vélték, hogy a lemur a hazajáró lélek, a halott, aki visszamegy az élők közé. A sokféle metaforikus lehetőségből számomra az volt a legfontosabb, hogy a visszaemlékezéssel én vagyok az, aki visszatér a halott, nem létező időbe” – hangsúlyozta az író.
A sorozat második darabja, a Pompásan buszozunk 1998-ban jelent meg. A szerző szerint az utóbbi tizenkét év főleg anyaggyűjtéssel telt. “A könyvet tulajdonképpen a 2006-os Metaxa után kezdtem el írni. Addig anyagot gyűjtöttem. De nemcsak a katonaságról, hanem mindenről, ami érdekesnek tűnt.” Következő kötete a 80-as évekről, a budapesti underground művészeti életről fog szólni.
A valóság és a fikció viszonyáról kifejtette, hogy a kötet saját élményeire épül, de a részletek, az egyes epizódok vagy a karakterek a fantázia szüleményei. “Ez regény és nem emlékirat, számos meseszerű, irreális elem is van benne.”
A szerző személyes tapasztalatait is beleszőtte a kötetbe, s mint fogalmazott, elég radikális elképzelései alakultak ki a katonaság intézményéről. “Abban az időben faluhelyen azt tartották, hogy aki nem volt katona, az nem is igazán férfi. Szerintem viszont a politikai vezetés azért forszírozta ezt az egészet, mert azzal, aki onnan kijött, már nem sok probléma volt. Egyfajta megtöretés volt a cél, a megalázások sora után az ember már nem tudott akkora önbecsüléssel nézni magára, mint a katonaság előtt” – vélekedett, megjegyezve: ő úgy látja, hogy a sorkatonaság sokkal többet rombolt az emberek fejében és lelkében, mint amennyi pozitív tapasztalatot hozott.
“Ilyen élményei mindenkinek vannak, azoknak is, akik nem voltak már katonák” – utalt az író arra, hogy hasonló megrázkódtatással jár a kisgyerekek számára az iskola vagy akár a nyári tábor, amikor először kerülnek ki a családi közegből.
Közlése szerint annak ellenére, hogy könyve “zárt, szinte laboratóriumi közegben játszódik”, a kommunizmusról szól. “A katonaság még élesebben megmutatja a rendszer jellegzetességeit, az abszurditásokat, a hazugságot és a kiszolgáltatottságot. Ez az én kommunizmuskönyvem” – mutatott rá, hozzáfűzve, hogy a következő kötetben mindennek a következményeit, a rendszer lebomlását fogja megírni a rendszerváltozásig.
