Nagyvilág

40 éve volt minden idők egyik legsúlyosabb túszdrámája

1977. október 13-án a Népi Front Palesztinai Felszabadításért négy terroristája a szomáliai Mogadishuba térítette a Lufthansa német légitársaság Frankfurtba tartó járatát. A géprablók a szélsőbaloldali RAF terrorszervezet vezetőinek szabadon bocsátását követelték, de kudarcot vallottak: egy német kommandó öt nappal később lerohanta a gépet, és valamennyi túszt sértetlenül kiszabadította.

A Lufthansa Palma de Mallorca és Frankfurt között közlekedő Boeing 737-esének fedélzetén kilencven utas és ötfőnyi személyzet utazott. A repülőgép Marseille fölött járt, amikor két férfi és két nő kézigránátokkal és pisztolyokkal felfegyverkezve átvette az irányítást. A magát Mahmúd Mártír századosnak nevező palesztin terrorista, Zohar Juszuf Akacse és három társa a Népi Front Palesztinai Felszabadításáért szervezet tagja volt, és Mártír Halimeh Kommandónak nevezték magukat.

A gép először Rómában szállt le tankolni, a terroristák itt ismertették követeléseiket: a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tíz börtönbe zárt vezetője és két Törökországban fogva tartott palesztin szabadon bocsátása, valamint 15 millió dollár készpénz.

A gép innen Ciprusra repült, ahol a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) helyi képviselője próbált velük tárgyalni, de “Mahmúd százados” ettől dührohamot kapott. A gép ezt követően Bahreinben, majd Dubaiban landolt, és a következő napot és éjszakát itt töltötte. A gépeltérítők megengedték, hogy élelmet, vizet és gyógyszereket vigyenek a fedélzetre, ahol már csaknem 50 fokra emelkedett a hőmérséklet.

Jürgen Schumann kapitány kódolt üzenetben tudatta a terroristák számát.

Bonnban összeült a válságstáb

A szociáldemokrata kancellár, Helmut Schmidt hallani sem akart egyezkedésről. Hasonló álláspontra helyezkedett az öt héttel korábban elrabolt Hanns Martin Schleyer, a német gyáriparosok szövetségének elnöke ügyében is, akinek elengedéséért ugyancsak a RAF-vezetők szabadon bocsátását követelte a Vörös Hadsereg Frakció második nemzedéke.

Fotó: Europress/dpa/Peter Popp

Parancsára útnak indult a német határvédelem (Grenzschutzgruppe) különleges akciócsoportja, a GSG-9 kommandó, amelyet az 1972-es müncheni olimpián vérontással zárult túszdráma után szerveztek meg. A kommandónak ez volt az első éles bevetése, amely a Tűzvarázs (Feuerzauber) fedőnevet kapta. A túszmentő akciót eredetileg Dubaiban akarták végrehajtani, de mire a helyi hatóságoktól megkapták az engedélyt, és felkészültek a küldetésre, a Boeing október 16-án éjfélkor ismét felszállt.

Időhúzás

A terroristáktól Ománban megtagadták a leszállási engedélyt, ezért tovább repültek, és az üzemanyag fogytával a dél-jemeni Ádenben hajtottak végre kényszerleszállást, az eltorlaszolt kifutópályák helyett a part menti homoksávon.

A kapitány ezután engedélyt kért, hogy ellenőrizhesse a futóművet, de a gépeltérítők szerint túl sokáig időzött kinn, ezért visszatértekor az utasok szeme láttára hidegvérrel fejbe lőtték.

Néhány óra elteltével az eltérített gép ismét a levegőbe emelkedett, és Szomália felé vette az irányt, október 17-én hajnalban szállt le Mogadishu repülőterén. A terroristák meg akarták mutatni a világnak eltökéltségüket, ezért Schumann holtestét kidobták a gépből. A Mogadishutól másfél órányira lévő Dzsiddában állomásozó GSG vezetése ekkor kapta meg a parancsot: minden lehetséges eszközzel ki kell szabadítaniuk a túszokat.

Fotó: Europress/AFP/ dpa/Karl-Josef Hildenbrand

A nap folyamán a terroristák ultimátumot adtak a bonni kormánynak: ha követeléseiket nem teljesítik közép-európai idő szerint délután három óráig, felrobbantják a repülőgépet. A németek időnyerés céljából megüzenték, hogy mindenbe beleegyeznek, de a rabok szabadon bocsátása és Szomáliába szállítása időbe telik, amivel sikerült a határidőt október 18-án hajnalig kitolniuk.

Közben a német kormány felvette a kapcsolatot Sziad Barre szomáliai elnökkel, aki hozzájárult a túszmentéshez, ha az akcióban a szomáliai hadsereg is szerepet kap. Miután Helmut Schmidt kancellár megerősítette a parancsot, és teljes felelősséget vállalt, bármi lesz is az akció kimenetele, megkezdődött a Tűzvarázs.

Szerencsés akció

A 30 német kommandóst szállító gép elsötétítve, egy távoli kifutópályán landolt, ezután elfoglalták a támadó pozíciókat. Hajnali 2 óra 5 perckor, negyven perccel az ultimátum lejárta előtt a szomáliai katonák elterelő tüzet nyitottak. A kommandósok ezzel egy időben berobbantották az ajtókat, kábítógránátokat dobtak be, majd az utastérbe hatolva tüzet nyitottak.

A tűzharcban három terrorista – köztük az akciót vezető Zohar Juszuf Akacse – meghalt, a negyedik nőt sebesülten fogták el. Őt Szomáliában és Németországban is elítélték, ma Norvégiában él.

A túszokat közben a vészkijáraton terelték ki, csodával határos módon a lövöldözésben csak négyen sebesültek meg, a kommandósok közül is csak egy.

Öt perccel az akció kezdete után elküldték a “Kikelet! Kikelet!” kódot, amely a teljes sikert jelentette. Néhány órával később a RAF három fő vezetője, Andreas Baader, Jan-Carl Raspe és Gudrun Ensslin – máig rejtélyes körülmények között – öngyilkosságot követett el a szigorúan őrzött stammheimi börtönben, reggel a meggyilkolt Hanns Martin Schleyer holttestét is megtalálták.

A gép meggyilkolt kapitánya (posztumusz), a másodpilóta és az egyik stewardess, aki az utasokban tartotta a lelket, és akit “Mogadishu angyalának” neveztek el, megkapta a Szövetségi Érdemkeresztet. Az eltérített Boeing a Lufthansa színeiben repült tovább 1985-ig, végül a brazil légitársaság tulajdonába került, majd leselejtezték, fő egységeit idén szállították vissza a Bodeni-tó partján fekvő Friedrichshafenbe. Restaurálják, majd a helyi repülési múzeumban állítják ki az 1977-ben történtek mementójaként.

Diane Muell, a gép egyik utasa és Juergen Vietor másodpilóta. Fotó: Europress/dpa/Patrick Seeger

Ajánlott videó

Olvasói sztorik