Sorra jelentik be a héten az idei Nobel-díjasokat, akik között eddig elismert kutatók, szakmájuk nagy zsenijei vannak.
A Nobel-békedíj megítélése sokat kopott az utóbbi években, egyesek totális nihillel beszélnek róla, aminek egyik látványos oka az elnöksége legelején járó Barack Obama volt amerikai elnök 2009-es díja. Juan Manuel Santos kolumbiai elnök kapta a tavalyit, mert tárgyalásokkal le tudta szerelni a kolumbiai gerillamozgalmakat (nemrég tette le az utolsó jelentősebb csoport a fegyvert), és véget vetett a fél évszázados polgárháborúnak. Lássuk, idén kiket saccolnak érdemesnek!
A briteknél már megy a tippelgetés természetesen, náluk a tavaly is nagy esélyesnek számító White Helmets, azaz a szír polgárháború ellentmondásos civil mentőcsapata az egyik nagy esélyes (és vezetőjük, Raid al-Szaleh).
Ferenc pápa sansza is erős, megválasztása óta kiáll az üldözöttek, menekültek, szegények mellett, a ferences vonal legfapapucsosabb vonalát képviselve. Teszi mindezt annak ellenére, hogy elég erős az ellenzéke a kléruson belül (hogy a magyar kormányhoz dörgölődző körökről ne is beszéljünk).
Erős esélye van Dzsavad Zarif iráni külügyminiszternek és Federica Mogherini uniós külügyi főképviselőjének, mert nagy szerepük volt az iráni atomprogramban való megállapodásban. Abban a paktumban, amiből Donald Trump amerikai elnök nagyon ki akar lépni, és ami nagyon szúrja a szunnita országok, így Szaúd-Arábia, na meg Izrael szemét is.
Nem lenne meglepő az sem, ha Angela Merkel újraválasztott német kancellár nyerne azért, mert 2015-ben megnyitotta a német határt a menekültek előtt. Ez azért is nagy dolog lenne, mert legutóbb 1971-ben kapott német politikus Nobelt, méghozzá Willy Brandt.
Can Dündar és a török Cumhuriyet lap is díjat kaphat, ami elég erős jelzés lenne Recep Tayyip Erdogan diktatúrába hajló rendszere felé. A lap számos újságíróját terrorizmussal vádolták meg, mert nem hajbókoltak Erdogan előtt, Dündar pedig elmenekült az országból.
Lehet fogadni két szervezetre is: az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója, ami jogi segítséget ad az alapvető jogaikat fenyegetettnek érző embereknek az egyik esélyes jelölt, az 1954-ben és 1981-ben már Nobel-békedíjat nyert ENSZ Menekültügyi Főbiztossága a másik. Ezt magyarázni sem kell az utóbbi évek tükrében. A nyugat-afrikai államok ernyőszervezete, az ECOWAS is bezsebelheti a díjat, miután sikerült némi erőfitogtatással, de vérontás nélkül elérniük a gambiai hatalomátadást.
A kevésbé ismert nevek közül befutó lehet akár Johan Galtung norvég matematikus-szociológus-békekutató, Raif Badawi 10 év börtönre és 1000 korbácsütésre ítélt szaúdi aktivista vagy épp Daniela Vargas argentin bevándorló, aki kritizálta az USA bevándorlási szervezetét, ezért egy időre bebörtönözték. Denis Mukwegét is rebesgetik a Kongói Demokratikus Köztársaságból: ő nemi erőszak áldozatává vált nőknek ad orvosi segítséget, és szinte már minden létező emberjogi díjat bezsebelt.
Érdekesség, hogy a britek arra is fogadnának simán, hogy a 2016-ban meggyilkolt munkáspárti brit képviselő, Jo Cox is megkaphatná a béke Nobelt, holott a díj szabályzatának egyik sarkalatos pontja, hogy posztumusz nem adományozható. Mahatma Gandhi is esélyes volt rá, de őt is ugyanígy meggyilkolták, mielőtt díjat kaphatott volna erőszakmentes indiai függetlenségi mozgalmáért, így soha nem is kapta meg a Nobelt.
A díjat egyébként a norvég parlament által megszavazott, norvégokból álló bizottság ítéli oda egyszerű többséggel, azt december elején adják át a díjazottnak. Már ha át tudja venni.
