Külföld

A kurdok tényleg szavazni fognak a függetlenségről

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2017. 09. 16. 16:00

Korábban a témában:

Az iraki kurdok szeptember 25-én szavazhatnak arról, szeretnének-e egy független Kurdisztánban élni. Bár a sikeres népszavazás még nem kötelezi Maszud Barzanit, hogy egyből független állammá nyilvánítsa a kurd területeket, az igen szavazatokkal a kezében a kurd elnök erőteljesebb pozícióból tárgyalhat a bagdadi vezetéssel és a szomszédos államokkal.

Barzaninak idáig sikerült összhangban tartania népe függetlenségi törekvéseit a regionális reálpolitikával, a népszavazás után azonban vékony kötélen fog táncolni. Szíria, Törökország és Irán nem tartja jó ötletnek a népszavazást, és nem nézi jó szemmel a kurdok teljes függetlenedését.

A népszavazás után valószínűleg még kiélezettebb lesz Erbil és Ankara kapcsolata. A török elnök, Recep Tayyip Erdogan már a kezdetektől ellenezte a referendumot, félt, hogy az eredménye milyen hatással lesz majd törökországi és a szíriai kurdokra. Törökország elsődleges célja Szíriában, hogy felszámolja a Kurd Népvédelmi Erők (YPG) csapatait. A YPG Washington szíriai partnere és szövetségese a Kurdisztáni Munkáspártnak (PKK) is. A PKK-t azonban mind az Egyesült Államok, mind Törökország terrorista szervezetnek tekinti. Annak ellenére, hogy Iraki Kurdisztán nem támogatja a YPG-t, a PKK pedig a riválisa, mindkét csoport igen népszerű az iraki kurdok körében.

Kurd pesmergák pózolnak Che Guevara képe előtt 2014 nyarán Khanakinban, Irakban. Fotó: JS

A kurd hatóságok ugyanakkor nem érzik veszélyesnek Törökország hozzáállását a referendumhoz. Iraki Kurdisztán miniszterelnöke, Nechirvan Barzani közeli kapcsolatban áll Erdogan embereivel, és azt nyilatkozta a kurd médiának, hogy normálisnak tartja a környező országok reakcióit: „A török hozzászólások sem adnak okot az aggodalomra.”

Iraki Kurdisztán döntéshozói úgy gondolják, hogy törökországi politikusok negatív álláspontjukkal csupán saját belső politikai pozíciójukat próbálja erősíteni. Állítólag a török tisztviselők a kurd kollégákkal folytatott privát beszélgetéseik során teljesen máshogy vélekednek a népszavazásról, mint ahogyan azt nyilvánosan nyilatkozataikban teszik. Ezért hiszik úgy a kurdok, hogy nem kell foglalkozniuk Törökország elégedetlenségével és figyelmeztetéseivel.

Pesmergák figyelik az ISIS csapatmozgásait Dzsalaulánál 2014-ben. Fotó: JS

Ehhez a vélekedésükhöz az is nagyban hozzájárul, hogy bár a törökországi politikai színtéren valóban zajlik az elhatárolódás a függetlenedési törekvésektől, egyelőre semmilyen szankciót nem lebegtettek meg a kurd autonómiával szemben, ha megtartják a referendumot és elszakadnak Iraktól. Az autonómia gyakorlatilag a teljes kereskedelmét Törökországgal bonyolítja, rajtuk keresztül adja el az olaját.

A döntés azonban nyilvánvalóan a török elnök kezében van. Erdogan olyan pozícióval rendelkezik jelenleg Törökországban, amely fölötte áll minden intézménynek és közjogi méltóságnak, valamint elvárja, hogy szavait a legnagyobb tisztelettel és komolysággal kezeljék. A France 24 televíziós csatornának adott interjújában például kifejtette, hogy nem látja értelmét a kurdisztáni tisztviselők optimizmusának Törökország hozzáállásával kapcsolatban.

Pesmerga hadállás Khanakinban. Fotó: JS

A török elnök egyértelműen közölte, hogy nem tartja helyesnek a népszavazást kiírását, és hogy az észak-iraki területek vezetése meg fogja bánni, ha megteszi ezt a lépést.

Barzani és a helyi közigazgatási szervek még nem állnak készen egy ilyen kezdeményezésre

– mondta Erdogan. Legerőteljesebb kijelentése pedig ez volt:

Ha valaki megtesz egy ilyen lépést, azzal elkezdi feldarabolni Irakot, amit majd több hasonló megmozdulás követ. Mi ezért nem tartjuk ezt helyes lépésnek.

Bárki, aki kicsit is ismeri Erdogan beszédstílusát, tudhatja, hogy bár barátságos figyelmeztetésnek tűnnek, igenis kemények az efféle kijelentései. Erdogan például egyszer sem használta az interjúban Iraki Kurdisztán hivatalos nevét, végig „helyi közigazgatási szervek”-ként hivatkozott a kurd területekre, ezzel is lekicsinyítve őket. Szándékosan világossá akarta tenni, hogy még az észak-iraki kurd autonómia létrejöttét sem támogatja, és nem szeretné, ha hasonló képződmények jönnének létre Szíriában. Szankciókról azonban továbbra sem beszélt.

A 24.hu által megkérdezett kurd politikai elemzők szerint Ankara nem lát fenyegetést az autonómiában, amelynek kormányzata megengedte, hogy csapatokat állomásoztasson területén, lezárta szíriai határát, hogy a szíriai védelmi erők (YPG) ne kaphassanak utánpótlást, és fegyveres konfliktusba is bonyolódott a Szindzsár hegyen a Kurd munkáspárt gerilláival. Ankara pedig hosszútávon profitálhat is egy kurd állam létrejöttével. Ezzel ugyanis keresztülhúznák Irán birodalmi törekvéseit, és beékelnének egy, nem az iráni befolyás alá tartozó szunnita államot, mely kiváló ütközőül szolgálna Törökország és Irán között.

Irán emiatt is egyértelműen ellenzi a népszavazást. Párhuzamosan azzal, hogy Kurdisztánban megkezdték a népszavazás előkészületeit, Irán hirtelen korlátozta a Kurdisztánon áthaladó Kis-Záb folyó vízhozamát. A síita ország évtizedek óta épít gátakat és alakít ki új mellékágakat a területén eredő és Irakba kilépő folyókon, amivel többször is vízhiányt okozott már szomszédjánál, illetve súlyosbította a válságot.

Az iráni tisztviselők nyíltan meg is mondták a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) delegációjának, hogy ha megtartják a referendumot, ne várjanak tőlük semmi jót. Nemrég az iráni védelmi miniszter azzal fenyegetőzött, hogy nem fogják tolerálni a kurdok iraki szeparatista mozgalmát. Khaszem Szolimáni, a rettegett iráni forradalmi gárda és az iráni titkosszolgálat feje már személyesen is meglátogatta Barzani elnököt. Ez nem jelent túl sok jót: Irán akkor küldi Szolimánit, amikor fegyveres konfliktus áll elő: ő bonyolította be Tikrit etnikai tisztogatásba fulladt ostromát, de ő koordinálja az iráni csapatokat is Szíriában.

Az is bonyolítja a helyzetet, hogy a népszavazást nemcsak a Barzani irányítása alatt álló kurdisztáni régióban fogják megtartani, hanem az olyan vitatott fennhatóságú területeken is, mint az olajban gazdag Kirkuk, Szindzsár, Makmúr, vagy Khanakin tartományokban. A kurd frakciók közti feszültséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. A PUK politikai értelemben sokkal népszerűbb a vitatott területek központját képező, Kirkukban, azonban riválisa, a KDP tartja a kezében Kirkuk kőolaj-infrastruktúráját. A köztük lévő ellentétek elodázhatják, vagy akár meg is akadályozhatják a vitatott fennhatóságú területeken a referendum megtartását.

Siíta pesmerga nézi a határt Khanakinban. Fotó: JS

A külső és belső kihívások mellett további technikai akadályok is fennállnak. Kirkuk választási bizottságának a feje azt nyilatkozta azért nem kezdték még meg a választási előkészületeket, mert még nem kapták meg a szükséges utasításokat Bagdadtól. Viszont nem is a Független Iraki Választási Bizottság (IHEC) fogja regisztrálni a szavazásra jogosultakat, valamint levezényelni és felülvizsgálni a referendumot. Ez a kurdisztáni Független Választási és Népszavazási Bizottság (IHERC) feladata lesz, amely nem rendelkezik adatokkal a vitatott fennhatóságú területek szavazóiról. Tekintettel arra, hogy még nem mérték fel, kik a választásra jogosultak és már egyre kevesebb idő maradt a kitűzött időpontig, még az is lehet, hogy az IHERC nem tudja majd szeptember 25-én lebonyolítani a választásokat a vitatott területeken.

Kirkuk látképe 2014-ben a háttérben egy felrobbant pokolgép füstjével. Fotó: JS

Hogy ellensúlyozza a referendumot ellenző bagdadi és iráni hangokat, lehet, hogy Barzani a „szektariánus kártyát” is be fogja vetni. Többen úgy látják, Barzani a szunnita arab országoktól próbál segítséget kérni a referendum támogatásához. A kurd elnök július 4-én találkozott Szaúd-Arábia, Jordánia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Palesztina, Kuvait és Szudán konzuljával is, és vázolta elképzeléseit az Iszlám Állam utáni Irakról, valamint a szeptemberi népszavazás fontosságáról.

A Ninive tartománytól északra eső arab falvakban már tüntetések is zajlottak abból a célból, hogy a területeiket Iraki Kurdisztánhoz csatolják. A Moszul környékén élő törzsek vezetői még június 22-én követelték, hogy földjeiket integrálják Kurdisztánba, és ott is tartsák meg a népszavazást.

szunnita falu vezetője Khanakin mellett 2014-ben. fotó: JS

Több, a kirkuki kormányzóság területén élő arab törzs, például az Abadák is támogatnák a régió függetlenedését, mert azt remélik, hogy a kurdok nem fogják alkalmazni a kollektív bűnösség elvét, és nem hajtanak végre etnikai tisztogatást ellentétben az iraki síitákkal. Több szunnita törzsi vezető is kifejtette, hogy teljes mellszélességgel támogatja a kurd ügyet – egyesek odáig mentek, hogy az egységes Iraknak, pontosan a szektárianizmusa miatt, nincs jövője.

Úgy tűnik, hogy a szunnita arab közösség kiváló ütőkártya lehet a szeparatista iraki kurdok kezében, addig, amíg a bagdadi síita politikai vezetés nem vonja be a szunnitákat a hatalomgyakorlásba. Félő, hogy a jelenlegi események sodrásában is figyelmen kívül hagyják a szunniták érdekeit, akik már régóta szenvednek a terrorista csoportok kegyetlenségeitől és a központi síita vezetésű kormány diszkriminációjától.

(Források: Reuters, Al-Monitor; Al-Ahram Weekly, Foreign Policy)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.