Külföld
3094606 05/09/2017 An S-400 Triumph / SA-21 Growler medium-range and long-range surface-to-air missile system at the military parade marking the 72nd anniversary of Victory in the 1941-45 Great Patriotic War on Red Square, Moscow. Alexander Vilf/Sputnik

Óriási üzletet kötött Oroszország és Törökország

Wagner Péter
Wagner Péter

biztonságpoltikai szakértő. 2017. 07. 23. 15:00

Ankara és Moszkva 2,5 milliárd dolláros üzletet kötött júliusban. A megállapodás legkínosabb része, hogy a NATO-tagállam Törökország a szervezet legfőbb riválisától vásárol haditechnikai rendszereket, miközben a NATO folyamatosan presszionálja kelet-európai tagjait, köztük Magyarországot, hogy szabaduljanak meg az orosz (szovjet) haditechnikától.

Már hónapok óta szállingóztak a hírek arról, hogy Törökország egy nagy volumenű haditechnikai üzlet megkötésére készül Oroszországgal. A szóban forgó haditechnikai rendszer a világ legmodernebbnek mondott – harci körülmények között még ki nem próbált – SZ-400 Triumf légvédelmi rakétarendszere. Megsemmisítési zónája nagyon széles, akár 400 kilométer távolságból és 30 kilométeres magasságból képes eltalálni a célpontokat. Többféle hatótávolságú rakétával használható, de igazi különlegessége a radarrendszere. Az orosz radar- és rakétatechnológia mindig is világszínvonalú volt, így a rendszert nyugaton sem becsülhetik alá.

A légvédelmi rakétarendszereknek több csoportja van, annak megfelelően, hogy a védendő cél fix (például egy parancsnoki irányítópont) vagy mozgó (mint egy harckocsi dandár), és hogy milyen típusú eszköz támadja azt. Itt nagy a változatosság: lehet szó földközelben repülő robotrepülőgépről, 10-15 kilométeres magasságban nehezen manőverező stratégia bombázóról, több ezer kilométeres óránkénti sebességgel közeledő ballisztikus rakétáról, lassú és kis magasságban repülő drónokról, vagy gyorsabb és jól manőverező, védett harcihelikopterekről.

Képességei alapján nem nehéz kitalálni, hogy mire fejlesztették ki az SZ-400 Triumfot: elsősorban a legmodernebb amerikai repülőgépek és rakéták ellen.

Orosz források szerint, a radarok akár ötödikgenerációs, legmodernebb, „lopakodó”-képességű (valójában csak alacsony észlelhetőségű) repülőgépek felderítésére is képesek 150 kilométeres távolságból. Ilyen repülőeszközökkel, az F-22 és az F-35-ös harci repülőgépekkel és B-2 bombázóval egyelőre csak az Egyesült Államok rendelkezik. A 30 kilométeres alkalmazhatósági magasság azt is jelenti, hogy az amerikai felderítő eszközök – legyen az ember vezette U2, vagy a pilótanélküli Global Hawk – sincsenek biztonságban. Az előbbi repülési magassága 21 kilométer, az utóbbié 18.

Transport launching anti-aircraft missile complex (AAMC) S-400
"Triumph " located in the the "Guard" anti-aircraft space defense unit in Electrostal city.
Fotó: SPUTNIK/Iliya Pitalev

Ugyanígy veszélyben lehetnek azok az amerikai légi előrejelző/felderítő és vezetési pont repülőgépek, amelyek egy tipikus konfliktusban akár több száz kilométerre repülnek a célpontokról. Az amerikai felderítő gépek a Balti-tenger nemzetközi vizei felett körözve hallgatják a több száz kilométerre folyó orosz kommunikációt, míg az oroszok ugyanezt csinálják Alaszka partjainál.

Politikai kockázatok

Nyilvánvalóan a legnagyobb kérdőjel az üzletben, hogy egy NATO tagország orosz haditechnikát vásárol. Hogyan lehet ez? Az üzlet rávilágít arra, hogy a katonai szövetségben micsoda szabadság van. Nincs olyan – a magyar sajtóban gyakran előforduló fordulat –, hogy a NATO megmondja ezt vagy azt. A szervezet azt csinálja, amiben a tagjai egyetértenek, ha valaki nagyon kilóg a sorból, annak persze lehet politikai ára, amit máshol fizetnek meg.

A NATO egyik legfontosabb képessége az egységes és integrált légvédelmi rendszere. Ennek része Magyarország is, a Gripen repülőgépek, az orosz KUB és a francia Mistral légvédelmi rakétarendszerek, illetve a NATO-forrásokból felépített három nagy hatótávolságú 3D-radar. A 29 tagországban működő radarok, szenzorok egy helyre táplálják be az információkat, ahonnan aztán az egész európai és észak-amerikai térség légtérhelyzetét követni lehet. Ezt még a hidegháborúban találták ki azzal a céllal, hogy ha egyszer kitör a háború, a több ezer kilométeres fronton a NATO képes legyen megvédeni a légterét.

Ez az integrált légvédelmi rendszer (angol rövidítéssel: NATINADS) az egyik legmodernebb a világon, biztosítja a gyors és titkos adatátvitelt a két kontinensen található több ezer betáplálási pont között. Amikor a kelet-európai országok csatlakoztak a NATO-hoz a saját légvédelmi rendszerükkel, a mérnökök azt is megoldották, hogy az egykori szovjet rendszerek is kompatibilisek legyenek a NATINADS-szal (így a már említett magyar, közepes-hatótávolságú csapatvédelmi KUB rakétakomplexum).

Az SZ-400-ast megvásárlása után vagy integrálják a légvédelmi rendszerébe, vagy nem. Az biztos, hogy a törökországi rendszerbeállításban rész vesz Oroszország, de kizárt, hogy a NATO bármilyen hozzáférést, rálátást engedjen az orosz mérnököknek az NATINADS-hoz. Ha nem integrálódik a rendszer, az veszteséget jelent Törökországnak a biztonsága szempontjából. Nem fogják Ankarát lekapcsolni, és továbbra is hozzáfér majd az információkhoz, de az orosz rakétarendszert csak áttételesen, körülményesen tudja összehangolni a NATO-kompatibilis rendszereivel.

A török szempontok

Politikailag természetesen erős üzenete van annak, hogy a török vezetés nem egy NATO tagországtól vásárolt légvédelmi rendszert. Ehhez azonban látnunk kell az ő szempontjaikat is. Ankara több évtizede rendkívül tudatosan és határozottan törekszik a saját hadiipar megteremtésére. Ehhez egyrészt jelentős költségvetési források kellenek, másrészt előrelátó stratégiai tervezés, és persze a méret is számít. Amikor ugyanis Törökország egy külföldi haditechnikai beszerzésben gondolkodik, mindig elvárja a partnerétől, hogy az lehetővé tegye a technológiatranszfert és/vagy a helyi gyártást. Így lesz a SZ-400-as esetében is, mert a négy ütegből kettőt Törökországban, török cégek fognak legyártani.

2621594 05/09/2015 S-400 Triumph/SA-21 Growler medium-range and long-range surface-to-air missile systems at the military parade to mark the 70th anniversary of Victory in the 1941-1945 Great Patriotic War. Alexander Vilf/Host photo agency
Fotó: Host photo agency/Alexander Vilf

A méret azért számít, mert az üzletbe bevont partnernek természetesen nem mindegy, hogy ha már a technológiát, gyártást átadja, cserébe mekkora haszna lesz. A török fegyveres erők hatalmas arzenállal rendelkeznek, több mint 2500 német és amerikai gyártmányú harckocsival, 4000 páncélozott szállítójárművel, 250 amerikai F-16-os vadászbombázóval, illetve több tucat hadihajóval. Ilyen számok után érthető, hogy Törökország könnyű helyzetben volt a saját hadiiparának létrehozásakor, mert fegyveres erői állandó megrendeléseket tudnak biztosítani.

Az első lépések a külföldi haditechnika licenszben történő gyártásáról szóltak. Például a már említett amerikai F-16-os repülőgépek nagy részét helyben gyártották (csak négy olyan ország van a világon az USA-n kívül, amely helyben is képes volt erre), majd megkezdődtek a helyi fejlesztések.

Manapság ott tartunk, hogy Törökország saját harckocsit, vadászrepülőgépet, drónokat és hadihajókat fejleszt és gyárt.

Ankara eredetileg nyugati rakétavédelmi rendszert akart vásárolni, de nem talált olyan partnert, amely hajlandó lett volt a helyben gyártásra. Ezt követően az előző orosz technológián alapuló kínai HQ-9 rakétavédelmi rendszerről állapodott meg Pekinggel, de végül az az üzlet kútba esett. Így gyakorlatilag csak Oroszország maradt, és mivel egyébként is folyamatban van az orosz-török közeledés (egyúttal a török távolodás a NATO-tól és az EU-tól), az üzletben mindkét fél látott lehetőséget.

Rövid távon a mostani megállapodás új kihívásokat jelent minden fél számára, úgy tűnik, hogy a NATO és Törökország közötti kapcsolatban új kérdőjelek fognak megjelenni. Ugyanakkor Ankara nem lesz Oroszország szövetségese; egy ambiciózus és magabiztos regionális nagyhatalomról van szó, amely a saját érdekeit követi. Ma ez a Moszkvához való közeledést jelenti, de holnap, évek múltán, ez a visszájára is fordulhat majd. Akkor pedig a NATO és az USA lesz kiváló helyzetben, mert megismerheti és tanulmányozhatja a legmodernebb orosz rakéta és radartechnológiát, anélkül, hogy hírszerzők és kémműholdak erőforrásait vesztegetné erre a célra.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2017. szeptember 6.
Patyi András rektor (középen b) és Trócsányi László igazságügyi miniszter (középen j) érkezik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitó ünnepségére az egyetem új oktatási épületében 2017. szeptember 6-án.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.