Külföld

Irakban az önálló kurd államról szavaznak – ennek pedig nem mindenki örül

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2017. 07. 09. 20:00

Amíg a világ vezetői amiatt aggódnak, hogy a Kurd Regionális Kormány (KRG) és Irak, valamint a környező államok közötti viszony elmérgesedik, a kurd autonóm területek elnöke, Maszúd Barzáni továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa a referendumot a kurd területek függetlenségéről. Szeptember 25-re tűzték ki a szavazást, amelyen a kurd pesmerga erők által felszabadított vitatott fennhatóságú területek lakói is részt vesznek.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének iraki missziója (UNAMI) még júniusban bejelentette, hogy semmilyen formában nem vállal szerepet a sokak által vitatott népszavazáson, mely arról döntene, hogy az autonóm Kurdisztán teljesen különváljon-e Iraktól. Sokan úgy látják: a világszervezet a döntéssel keresztbe tett Maszúd Barzáninak, aki az önálló állam kialakítására törekszik.

Az ENSZ-hez hasonlóan az Egyesült Államok, a nagy nyugati államok és Irak befolyásos szomszédai is aggódnak Barzáni függetlenségi politikája miatt.

Irak bagdadi központi kormánya teljes mértékben ellenzi a referendumot, Haider Al-Abadi miniszterelnök illegálisnak és alkotmányellenesnek nevezte a szavazás kiírását, a síita koalíció vezetője, Ammar al-Hakim szerint pedig csak Izrael fogja független államként elismerni Kurdisztánt Észak-Irakban.

Kurd fegyveres Szulimániban 2015-ben
Fotó: Jászberényi Sándor

Ilyen körülmények között Barzáni függetlenségért folytatott stratégiája veszélyes játszma.

Az Egyesült Államok már többször is megerősítette, hogy egy „egységes, szövetségi, stabil és demokratikus Irak” mellett teszi le a voksát. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma azt nyilatkozta, aggasztja, hogy a szavazás elterelheti a figyelmet az olyan fontosabb feladatokról, mint az ISIS harcosok kisöprése. Németország, az Egyesült Királyság és más nyugati államok attól félnek, hogy a népszavazás miatt újra fellángolhatnak a feszültségek az országban.

Törökországnak és Iránnak is erős fenntartásai vannak, nem szeretnék, ha az iraki határ mentén élő saját kurd kisebbségeik is szeparatista igényekkel állnának elő. A török elnök, Recep Tayyip Erdogan úgy látja, a függetlenségi referendum veszélyt jelent Irak területi integritására, és fel is szólította a Kurd Regionális Kormányt, hogy ne szakadjon el Bagdadtól. Irán is hangot adott a panaszainak. Bahram Ghasemi, az iráni külügyminisztérium szóvivője azt mondta június 10-én, hogy Kurdisztán területe az Iraki Köztársasághoz tartozik, és a nemzeti és a jogi kereteken, különösen az iraki alkotmányon kívül meghozott döntések csak újabb problémákhoz vezethetnek.

A kurd álom megvalósítása

Annak ellenére, hogy a Barzáni Kurd Demokrata Pártja (KDP) egy szövetségi státuszt képzelt el Kurdisztánnak a szuverén Irakon belül, Barzáni legutóbbi megszólalásaiban azt hangoztatta, hogy mindig is egy független Kurdisztán kialakítása volt az életcélja.Bár régebben még azt mondta, hogy a népszavazás célja csupán az, hogy megerősítse az iraki kurdokat önrendelkezéshez való jogukban, az amerikai Foreign Policy magazinjának június 15-én adott interjúban az elnök már egyértelművé tette, hogy szeptemberben a függetlenné válásról fognak dönteni.

Kurd pesmerga a frontvonalat nézi 2014-ben Khanakinban
Fotó: Jászberényi Sándor

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Barzáni számára a kurd államiságra való törekvés elsősorban egy eszköz, mellyel megerősítheti a hatalmát Kurdisztánban és dicsőségre tehet szert.

„Képzelje csak el, mit jelentene ez a hagyatékom számára. Mindent, amit idáig tettem, az Kurdisztán függetlenségért volt… Egy független Kurdisztán zászlajának az árnyéka alatt szeretnék meghalni”

– nyilatkozta a Foreign Policy-nek a 72 éves kurd elnök. Egyelőre még a jövő zenéje, hogy Barzáninak sikerül-e megvalósítania az álmát, de az biztos, hogy nagyon kockázatos vállalkozás egy az iraki közösségek, a szomszédos államok és a világhatalmak által nem legitimált és nem támogatott népszavazással előállni. Hogyha az elszakadást pártoló eredmény születik, félő, hogy Irakban újra elharapódzik a káosz, ami átterjedhet a Közel-Keletre és akár egy hatalmas regionális konfliktusba is fulladhat.

Kurd belviszály

A kurd autonómia pártjai

A kurd autonómiát két nagy párt, a Demokrata Párt (KDP) és a Hazafias Unió (PUK) irányítja. Papíron ez remekül fest: Maszúd Barzáni (KDP) az autonómia elnöke, míg az alelnök Dzsalal Talabáni. A gyakorlatban a KDP uralkodik. A két nagy politikai szereplő már háborúzott egymással, miután az amerikaiak megdöntötték a Szaddám-rezsimet, azóta fagyos a két párt viszonya. Az Iszlám Állam támadása némiképp összerántotta az alapvetően megosztott kurdokat, de most, hogy a nyomás gyengül, az ellentétek újra felszínre kerültek. Míg a KDP Erbilt és környékét ellenőrzi, a PUK az ország második legnagyobb városát, Szulimánit. A helyzetet bonyolítja, hogy a PUK-ból 2006-ban több reformista is kivált, 2009-ben mozgalmat alapítottak Goran (Változás) néven. A korrupció felszámolását, a kurdok lakta területek politikai platformjainak szoros együttműködését és Bárzáni távozását követelő fiatal mozgalomról mindent elmond, hogy 2014-ben az autonómia harmadik legnagyobb politikai erejeként bekerült a parlamentbe. A Goran jó viszonyt ápol a PUK-val, a szíriai és törökországi kurd kommunista politikai szervezetekkel.

Ha Barzáni meg is nyerné a függetlenségi referendumot, kétséges, hogy a kurd régió képes lenne önálló államként működni. Azalatt a 25 év alatt, amióta a kurdoknak sikerült kiharcolniuk, hogy autonóm területük lehessen Irakban, Barzáni nem tudott hatékony, egységes és stabil kormányt kialakítani. A Kurd Regionális Kormánynál ehelyett mindvégig politikai patthelyzet uralkodott, nagyrészt mert Barzáni autoriter módon tartotta az ellenőrzése alatt az észak-iraki területeket. Az elnök és a családja, valamint a KDP vette a kezébe a kurd régió minden politikai, gazdasági, biztonsági és katonai ügyét.

Amikor elnöki ciklusa 2015-ben lejárt, Barzáni nem volt hajlandó lemondani, ragaszkodott a posztjához és olyan új hatókörökkel ruházta fel magát, mint például, hogy bármikor, legitimáció, vagy jogi korlátozás nélkül elrendelhet népszavazást. Kurdisztán parlamentje nem ülésezett 2015 októbere óta, amióta a biztonsági erők nem engedték az ellenzéki Goran párt képviselőjének, hogy belépjen Erbilbe és részt vegyen a megbeszéléseken. A kurd minisztertanács tagjai sem tudtak teljes egészében összegyűlni, miután a KRG miniszterelnöke – Barzáni unokaöccse – Nechirvan Barzáni hirtelen kirúgta a Goran minisztereit és így lényegben a Barzáni vezette KDP és partnere, a Kurdisztáni Hazafias Szövetség (PUK) kezébe helyezte a kormány irányítását.

Kurd pesmerga megigazítja kendőjét a járőrözés megkezdése előtt Dakokban 2015-ben Fotó: Jászberényi Sándor

A kurdisztáni politikai élet összeomlott, így az ellenzéki politikai pártok nem is tudtak beleszólni a népszavazás részleteibe, illetve az azt követő intézkedések formálásába. A legutóbbi parlamenti választásokon a KDP után a második legtöbb szavazatot gyűjtő Goran ellenezte is a szavazást, mondván, hogy az csupán Barzáni saját érdekeit szolgálná. A PUK kezdetben támogatta az elnököt a referendum ügyében, később azt mondta, akkor áll Barzáni mögé, hogyha a – mára már nem működő – parlament törvényben szabályozza a szavazást.

Gazdasági válság

A független kurd állammal kapcsolatos ambíciók megvalósítását nem csak az hátráltatná, hogy a kurd frakciók képtelenek túllépni a nézeteltéréseiken, a gazdaság is siralmas állapotban van. Súlyos gazdasági és pénzügyi válság söpör végig a kurd területeken, ami a rossz gazdálkodás, a korrupció következtében, valamint amiatt alakult ki, hogy a kurdok ki vannak szolgáltatva a bagdadi kasszákon átfutó olajbevételeknek, nem is beszélve az Iszlám Állam miatt az autonómia területére menekült több százezer menekültről, akiket el kell látniuk.

Valójában Kurdisztánnak sokkal inkább kellene aggódnia a régió gazdasági helyzete, mint az önállósodás miatt. Nagy sebeket ejtett a gazdaságon a kormány mesterséges munkahelyteremtési programja, melynek keretében a politikai vezetés szükségtelen kormányzati munkahellyel jutalmazta a politikai támogatást. Az olajbevételektől függő, a korrupción alapuló pártfogórendszer, a gazdasági fejlesztési stratégia hiánya és az egyre drágább megélhetés lesújtó hatással volt a lakosságra.

Mindezek mellett 1990 óta a kurd régió lakossága megduplázódott. Az iraki kurdok fele 25 évnél fiatalabb, és a kormányzati szektor nem tud elegendő munkát létrehozni a munkapiacra egyre nagyobb számban kikerülő fiataloknak, akik kénytelen külföldön szerencsét próbálni. Ne is beszéljünk arról, mi lenne, ha Kurdisztán függetlenedése után a szomszédos országok úgy döntenek, hogy gazdasági szankciókkal sújtják az új államot.

Kurd pesmerga mutatja az utat a khanakini fronton 2014-ben Fotó: Jászberényi Sándor

Hogy a kurd állam életben tud-e maradni, nagyban függ majd attól, milyen körülmények között válik el Iraktól. Egy csúnya szakítás nem csak a kurdokon és Irakon ejthet sebeket, hatalmas vihart kavarhat az egész Közel-Keleten. Igen sokba kerülne azonban Barzáninak, ha időközben sem a fontos kurd pártok, sem a kurd közvélemény nem támogatná a referendumot.

Mindent egy lapra tett fel: ha nyer a referendummal és ki tudja kiáltani a független kurd államot, akkor minden kurd álmát valósítja meg, és első oldalon fog szerepelni a kurd történelemkönyvekben, mint az, aki összehozta a történelemben először a kurd államot. Ha nem sikerül a referendumot keresztülvinnie, akár a további politikai szereplésektől is elbúcsúzhat.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Male doctor working on desk with laptop computer and paperwork on his desk. Medical concept by doctor on computer in office with stethoscope over hospital background.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.