Külföld

Irakban az önálló kurd államról szavaznak – ennek pedig nem mindenki örül

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2017. 07. 09. 20:00

Amíg a világ vezetői amiatt aggódnak, hogy a Kurd Regionális Kormány (KRG) és Irak, valamint a környező államok közötti viszony elmérgesedik, a kurd autonóm területek elnöke, Maszúd Barzáni továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa a referendumot a kurd területek függetlenségéről. Szeptember 25-re tűzték ki a szavazást, amelyen a kurd pesmerga erők által felszabadított vitatott fennhatóságú területek lakói is részt vesznek.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének iraki missziója (UNAMI) még júniusban bejelentette, hogy semmilyen formában nem vállal szerepet a sokak által vitatott népszavazáson, mely arról döntene, hogy az autonóm Kurdisztán teljesen különváljon-e Iraktól. Sokan úgy látják: a világszervezet a döntéssel keresztbe tett Maszúd Barzáninak, aki az önálló állam kialakítására törekszik.

Az ENSZ-hez hasonlóan az Egyesült Államok, a nagy nyugati államok és Irak befolyásos szomszédai is aggódnak Barzáni függetlenségi politikája miatt.

Irak bagdadi központi kormánya teljes mértékben ellenzi a referendumot, Haider Al-Abadi miniszterelnök illegálisnak és alkotmányellenesnek nevezte a szavazás kiírását, a síita koalíció vezetője, Ammar al-Hakim szerint pedig csak Izrael fogja független államként elismerni Kurdisztánt Észak-Irakban.

Kurd fegyveres Szulimániban 2015-ben
Fotó: Jászberényi Sándor

Ilyen körülmények között Barzáni függetlenségért folytatott stratégiája veszélyes játszma.

Az Egyesült Államok már többször is megerősítette, hogy egy „egységes, szövetségi, stabil és demokratikus Irak” mellett teszi le a voksát. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma azt nyilatkozta, aggasztja, hogy a szavazás elterelheti a figyelmet az olyan fontosabb feladatokról, mint az ISIS harcosok kisöprése. Németország, az Egyesült Királyság és más nyugati államok attól félnek, hogy a népszavazás miatt újra fellángolhatnak a feszültségek az országban.

Törökországnak és Iránnak is erős fenntartásai vannak, nem szeretnék, ha az iraki határ mentén élő saját kurd kisebbségeik is szeparatista igényekkel állnának elő. A török elnök, Recep Tayyip Erdogan úgy látja, a függetlenségi referendum veszélyt jelent Irak területi integritására, és fel is szólította a Kurd Regionális Kormányt, hogy ne szakadjon el Bagdadtól. Irán is hangot adott a panaszainak. Bahram Ghasemi, az iráni külügyminisztérium szóvivője azt mondta június 10-én, hogy Kurdisztán területe az Iraki Köztársasághoz tartozik, és a nemzeti és a jogi kereteken, különösen az iraki alkotmányon kívül meghozott döntések csak újabb problémákhoz vezethetnek.

A kurd álom megvalósítása

Annak ellenére, hogy a Barzáni Kurd Demokrata Pártja (KDP) egy szövetségi státuszt képzelt el Kurdisztánnak a szuverén Irakon belül, Barzáni legutóbbi megszólalásaiban azt hangoztatta, hogy mindig is egy független Kurdisztán kialakítása volt az életcélja.Bár régebben még azt mondta, hogy a népszavazás célja csupán az, hogy megerősítse az iraki kurdokat önrendelkezéshez való jogukban, az amerikai Foreign Policy magazinjának június 15-én adott interjúban az elnök már egyértelművé tette, hogy szeptemberben a függetlenné válásról fognak dönteni.

Kurd pesmerga a frontvonalat nézi 2014-ben Khanakinban
Fotó: Jászberényi Sándor

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Barzáni számára a kurd államiságra való törekvés elsősorban egy eszköz, mellyel megerősítheti a hatalmát Kurdisztánban és dicsőségre tehet szert.

„Képzelje csak el, mit jelentene ez a hagyatékom számára. Mindent, amit idáig tettem, az Kurdisztán függetlenségért volt… Egy független Kurdisztán zászlajának az árnyéka alatt szeretnék meghalni”

– nyilatkozta a Foreign Policy-nek a 72 éves kurd elnök. Egyelőre még a jövő zenéje, hogy Barzáninak sikerül-e megvalósítania az álmát, de az biztos, hogy nagyon kockázatos vállalkozás egy az iraki közösségek, a szomszédos államok és a világhatalmak által nem legitimált és nem támogatott népszavazással előállni. Hogyha az elszakadást pártoló eredmény születik, félő, hogy Irakban újra elharapódzik a káosz, ami átterjedhet a Közel-Keletre és akár egy hatalmas regionális konfliktusba is fulladhat.

Kurd belviszály

A kurd autonómia pártjai

A kurd autonómiát két nagy párt, a Demokrata Párt (KDP) és a Hazafias Unió (PUK) irányítja. Papíron ez remekül fest: Maszúd Barzáni (KDP) az autonómia elnöke, míg az alelnök Dzsalal Talabáni. A gyakorlatban a KDP uralkodik. A két nagy politikai szereplő már háborúzott egymással, miután az amerikaiak megdöntötték a Szaddám-rezsimet, azóta fagyos a két párt viszonya. Az Iszlám Állam támadása némiképp összerántotta az alapvetően megosztott kurdokat, de most, hogy a nyomás gyengül, az ellentétek újra felszínre kerültek. Míg a KDP Erbilt és környékét ellenőrzi, a PUK az ország második legnagyobb városát, Szulimánit. A helyzetet bonyolítja, hogy a PUK-ból 2006-ban több reformista is kivált, 2009-ben mozgalmat alapítottak Goran (Változás) néven. A korrupció felszámolását, a kurdok lakta területek politikai platformjainak szoros együttműködését és Bárzáni távozását követelő fiatal mozgalomról mindent elmond, hogy 2014-ben az autonómia harmadik legnagyobb politikai erejeként bekerült a parlamentbe. A Goran jó viszonyt ápol a PUK-val, a szíriai és törökországi kurd kommunista politikai szervezetekkel.

Ha Barzáni meg is nyerné a függetlenségi referendumot, kétséges, hogy a kurd régió képes lenne önálló államként működni. Azalatt a 25 év alatt, amióta a kurdoknak sikerült kiharcolniuk, hogy autonóm területük lehessen Irakban, Barzáni nem tudott hatékony, egységes és stabil kormányt kialakítani. A Kurd Regionális Kormánynál ehelyett mindvégig politikai patthelyzet uralkodott, nagyrészt mert Barzáni autoriter módon tartotta az ellenőrzése alatt az észak-iraki területeket. Az elnök és a családja, valamint a KDP vette a kezébe a kurd régió minden politikai, gazdasági, biztonsági és katonai ügyét.

Amikor elnöki ciklusa 2015-ben lejárt, Barzáni nem volt hajlandó lemondani, ragaszkodott a posztjához és olyan új hatókörökkel ruházta fel magát, mint például, hogy bármikor, legitimáció, vagy jogi korlátozás nélkül elrendelhet népszavazást. Kurdisztán parlamentje nem ülésezett 2015 októbere óta, amióta a biztonsági erők nem engedték az ellenzéki Goran párt képviselőjének, hogy belépjen Erbilbe és részt vegyen a megbeszéléseken. A kurd minisztertanács tagjai sem tudtak teljes egészében összegyűlni, miután a KRG miniszterelnöke – Barzáni unokaöccse – Nechirvan Barzáni hirtelen kirúgta a Goran minisztereit és így lényegben a Barzáni vezette KDP és partnere, a Kurdisztáni Hazafias Szövetség (PUK) kezébe helyezte a kormány irányítását.

Kurd pesmerga megigazítja kendőjét a járőrözés megkezdése előtt Dakokban 2015-ben Fotó: Jászberényi Sándor

A kurdisztáni politikai élet összeomlott, így az ellenzéki politikai pártok nem is tudtak beleszólni a népszavazás részleteibe, illetve az azt követő intézkedések formálásába. A legutóbbi parlamenti választásokon a KDP után a második legtöbb szavazatot gyűjtő Goran ellenezte is a szavazást, mondván, hogy az csupán Barzáni saját érdekeit szolgálná. A PUK kezdetben támogatta az elnököt a referendum ügyében, később azt mondta, akkor áll Barzáni mögé, hogyha a – mára már nem működő – parlament törvényben szabályozza a szavazást.

Gazdasági válság

A független kurd állammal kapcsolatos ambíciók megvalósítását nem csak az hátráltatná, hogy a kurd frakciók képtelenek túllépni a nézeteltéréseiken, a gazdaság is siralmas állapotban van. Súlyos gazdasági és pénzügyi válság söpör végig a kurd területeken, ami a rossz gazdálkodás, a korrupció következtében, valamint amiatt alakult ki, hogy a kurdok ki vannak szolgáltatva a bagdadi kasszákon átfutó olajbevételeknek, nem is beszélve az Iszlám Állam miatt az autonómia területére menekült több százezer menekültről, akiket el kell látniuk.

Valójában Kurdisztánnak sokkal inkább kellene aggódnia a régió gazdasági helyzete, mint az önállósodás miatt. Nagy sebeket ejtett a gazdaságon a kormány mesterséges munkahelyteremtési programja, melynek keretében a politikai vezetés szükségtelen kormányzati munkahellyel jutalmazta a politikai támogatást. Az olajbevételektől függő, a korrupción alapuló pártfogórendszer, a gazdasági fejlesztési stratégia hiánya és az egyre drágább megélhetés lesújtó hatással volt a lakosságra.

Mindezek mellett 1990 óta a kurd régió lakossága megduplázódott. Az iraki kurdok fele 25 évnél fiatalabb, és a kormányzati szektor nem tud elegendő munkát létrehozni a munkapiacra egyre nagyobb számban kikerülő fiataloknak, akik kénytelen külföldön szerencsét próbálni. Ne is beszéljünk arról, mi lenne, ha Kurdisztán függetlenedése után a szomszédos országok úgy döntenek, hogy gazdasági szankciókkal sújtják az új államot.

Kurd pesmerga mutatja az utat a khanakini fronton 2014-ben Fotó: Jászberényi Sándor

Hogy a kurd állam életben tud-e maradni, nagyban függ majd attól, milyen körülmények között válik el Iraktól. Egy csúnya szakítás nem csak a kurdokon és Irakon ejthet sebeket, hatalmas vihart kavarhat az egész Közel-Keleten. Igen sokba kerülne azonban Barzáninak, ha időközben sem a fontos kurd pártok, sem a kurd közvélemény nem támogatná a referendumot.

Mindent egy lapra tett fel: ha nyer a referendummal és ki tudja kiáltani a független kurd államot, akkor minden kurd álmát valósítja meg, és első oldalon fog szerepelni a kurd történelemkönyvekben, mint az, aki összehozta a történelemben először a kurd államot. Ha nem sikerül a referendumot keresztülvinnie, akár a további politikai szereplésektől is elbúcsúzhat.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.