Óriási meglepetés született a brit választásokon: a konzervatív kormány nem is lábon, hanem inkább fejbe lőtte magát. Theresa May azért hirdette meg az előrehozott választást, mert történelmi rés volt a két párt között, két hónapja még 20 százalékpont fölött vezetett a Konzervatív Párt a Munkáspárttal szemben.
Aztán két hónap alatt a modern brit politikatörténet egyik legsúlyosabb összeomlását mutatták be. Az, hogy ki fog kormányt alakítani, még kétséges.
Conservative MP Nigel Evans tells @bbc5live: "we didn't shoot ourselves in the foot, we shot ourselves in the head." #bbcelection
— Chris Mason (@ChrisMasonBBC) June 9, 2017
Theresa May miniszterelnökként minél keményebb és radikálisabb kilépést szeretett volna az Európai Unióból. Kilépés a közös piacból, lezárt határok. Ez eleve kicsit furcsa volt, mert May maga nem a kilépés, hanem a maradás mellett kampányolt.
A mostani szavazás után viszont nagyon nehéz lesz végigvinni egy kemény kilépést. Ha a konzervatívok kormányt is tudnak alakítani, azt csak koalícióban tehetik meg. Koalíciós partnerből pedig nem sok van. A legnagyobb törésvonal természetesen a Brexit lesz.
- A Munkáspárt nem igazán döntötte el, mit is szeretne kezdeni a Brexittel, de inkább ellene van, mint mellette.
- A Liberális Demokraták keményen Brexit-ellenesek.
- Ahogy a Skót Nemzeti Párt is.
- Így csak az észak-ír unionisták maradtak koalíciós partnerként.
Észak-Írországban 56-44 arányban a kilépés ellen szavaztak a népszavazáson. A kilépés mellett szavazók nagy része viszont pont az unionista DUP-szavazója volt. Maga a DUP is inkább kilépéspárti, de nem úgy, ahogy May. Az unionisták nem szeretnének kemény Brexitet.
Egy kemény Brexit ugyanis kemény határokat is jelentene Írországgal, pedig a két ország közötti határ a békefolyamat miatt szinte láthatatlan lett az utóbbi időben. Ha megint látható lenne, annak a gazdasági következményeken kívül politikai következményei is lennének.
Az észak-ír politikát két front dominálja. Az egyik az elöregedő, brit-párti unionistáké, a másik a magukat mostanában újrabrandelő, erősödő Sinn Fein. Előbbi inkább Nagy-Britannia része maradna, utóbbi kilépne onnan és egyesülne Írországgal. A függetlenség kérdése elég fontos tényező lesz abban, hogy végül a DUP a Brexitnek melyik oldalát választja.
A demográfiai trendek viszont a Sinn Feinnek kedveznek. Ezt érdemes hozzáadni ahhoz, hogy a DUP eleve nem szeretett volna kemény Brexitet. Most viszont rajtuk múlik, hogy milyen Brexit is lesz.
Erről egyelőre természetesen semmit nem lehet tudni.
A Brexit letárgyalása iszonyatosan komoly feladat, aminek a súlyát igazán senki nem fogta fel. Fél évszázad politikai és gazdasági megállapodásait kell újratárgyalni úgy, hogy abba ne rokkanjon bele a brit gazdaság. Erre egyelőre konkrétan senkinek nincs terve.
Ráadásul a brit politikai trendek miatt mindkét korábban inkább centrista párt a szélre tolódott. May még a thatcheristáknál is jobban kitolta jobbra a konzervatívokat, ami egy új vezető alatt még változhat. Corbyn viszont annyira sikeres volt a Munkáspárt élén, hogy senki nem fogja tudni visszahozni a pártot a klasszikus baloldalról, ahová Corbyn vezette.
Ennek az a következménye, hogy a politikai centrumban hatalmas lehetőség tátong. Ezt eddig a korábbi piacpárti, progresszív baloldal, aztán Cameron Konzervatív Pártja töltötte be. Most egyedül a Liberális Demokraták próbálták ugyanezt megtenni, gyalázatos eredménnyel.
- Senki nem lenne meglepve, ha a mostani választásokat hamarosan újabb követné.
- De azon se, ha ismét népszavazást tartanának a Brexitről.
