Az ISIS harcosai 2014 januárja óta tartották az ellenőrzésük alatt a kelet-szíriai Dajr ez-Zaur tartományt, ami a kezdeti időkben központi szerepet játszott a csoport műveleteinek megtervezésében, a finanszírozásban és a túszok fogvartartásában, és az állammá válásban is, melyre vonatkozó igényét hivatalosan a moszuli Nagy Mecsetben kiáltotta ki Abu Bakr al-Bagdadi 2014 júliusában.
Az ISIS-t azonban megviselték a 2014 szeptemberében kezdődő koalíciós légicsapások, ezért a vezetők és a külföldi harcosok a környező vidéki települések, vagy kelet felé, Irakba vették az irányt.
2014-ben a CIA még úgy becsülte, több mint 31500 harcosa lehet az Iszlám Államnak Irakban és Szíriában. A szövetségi légi offenzíva Rakka nagy részét a „Raqqa is Being Slaughtered Silently” aktivista csoport szerint szellemvárossá változtatta.
A Szíriában már 6 éve tartó véres polgárháború és a nyomában járó biztonsági vákuum lehetővé tette, hogy az ISIS továbbra is az ellenőrzése alatt tartsa Rakkát, de most, hogy a Moszulért folytatott ütközet jó úton halad, az Egyesült Államok által vezetett koalíciós erők egyik szemükkel már azt a szíriai várost figyelik, ahol James Foley és Steven Sotloff amerikai újságírókat fejezték le 2014-ben.
A szövetséges erők és szárazföldön harcoló partnereik három oldalról vették körbe a várost: a Szíriai Védelmi Erők jelenleg a Rakkától 16 kilométerre harcolnak az ISIS-szel, csapataik a várostól Észak-Keletre, Hazima városnál állomásoznak. Rami Abdulrahman, a Syrian Observatory for Human Rights (SOHR), a Szíriában kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező emberi jogi szervezet vezetője szerint a Védelmi Erők már bevették a Rakka határától 19 kilométerre eső északi és a 29 kilométerre eső észak-nyugati területeket.
Megdönteni a kalifátust
A rakkai győzelem kulcsfontosságú lenne mind a nemzetközi koalíció, mind a helyi csapatok számára.
Rakka elvesztését a legnagyobb szíriai vereségként könyvelhetné el az Iszlám Állam, mivel így a Kelet-Szíria és Észak-Nyugat Irak közti megmaradt területei is kettészakadnának.
A helyi szárazföldi csapatok számára a győzelem azt jelentené, hogy végre megszabadulhatnak egy jelentős észak-szíriai bázistól, ahonnan az ISIS számos támadást indított mind az arabok, mind a kurdok ellen. A város felszabadítása után az arab lakosok visszatérhetnének az otthonaikba, ahonnan az Iszlám Állam brutalitása miatt kényszerültek elmenekülni.
Akik harcolnak:
- Az Iszlám Állam
A koalíciós erők 3000 és 3500 fő köré teszik a Rakkában maradt ISIS-harcosok számát, de arról nincsenek becslések, hogy hány harcedzett külföldi ISIS-harcos fog visszatérni a városba a csata hírére.
Mialatt több ezren készülnek megütközni a szélsőséges csoporttal, a megfigyelők szerint az Iszlám Állam rezzenéstelen marad és nyugodtságot próbál mutatni mind a rakkai lakosok, mint támogatói számára szerte a világban.
Az élet normálisan folyik Rakka városában
– meséli Abdulrahman, a SOHR emberi jogi szervezettől.
Az emberek félnek, de az ISIS azt akarja mutatni az embereknek, hogy minden rendben zajlik, semmi sem történt.
Az online szakértők szerint az ISIS-harcosok az online fórumaikon és titkosított csevegéseikben nem is említik a közelgő csatát.
Ettől függetlenül nem hagyják, hogy a civilek elhagyják a várost, de a külföldi harcosoknak menekülőutat biztosítanak. Valószínűleg a moszulihoz hasonlóan, készültek is a csatára, és már előre megerősítették a város körüli területet: csapdák, autós bombák és mesterlövészek is lassíthatják a felszabadító erőket, ha a harc elkezdődik.
- Az Egyesült Államok által vezetett koalíció nagyjából 500 fős különleges erőkből és tanácsadókból álló csapata
Az amerikai hadsereg több száz főből álló különleges erőket helyezett ki Szíriába, akik légi támogatást biztosítottak a szárazföldi csapatoknak, elit tengerészgyalogosok felderítő erői kutatták az ISIS vezetőit Irakban és Szíriában, valamint kiképezték a szárazföldi kurd és arab csapatokat.
A hadsereg a rakkai csatáknál sem változtatja meg a stratégiája fő komponenseit. A koalíciós erők ugyanis azt nyilatkozták, hogy az elkövetkező ütközetekre is felkészítik és felszerelik a helyi partnereiket, és úgy támogatják a Szíria Védelmi Erőket, hogy „tanáccsal és asszisztenciával látják el a vezetőséget, segítik őket a hírszerzésben és a megfigyelésben, valamint precíziós légi és szárazföldi csapásokat mérnek a katonai célpontokra.”
Fotó:MTI/EPA/Andrea Dicenzo
Az Egyesült Államoknak a diplomácia terén is fontos szerepe lesz majd. Befolyását felhasználva úgy kell a közös cél, a Kalifátus elpusztítása felé terelgetnie a felszabadításban résztvevőket, hogy közben nehogy az érdekütközés miatt egymásnak essenek.
- A kurd YPG 27 ezer harcossal
A Szíriai Demokratikus Erők legnépesebb kurd milíciája. Az Egyesült Államok szerint a leghatékonyabb szárazföldi erőnek bizonyult az ISIS-elleni szíriai harcokban. Az autonomitásra törekvő kurdok előrenyomulását azonban nem nézi jó szemmel a török vezetés. Törökország szerint a YPG társszervezete az illegálisnak nyilvánított törökországi Kurdisztáni Munkáspártnak, a PKK-nak, akik jelenleg is véres harcokat vívnak a török hatóságokkal.
Tehát Washington támogatja a YPG részvételét a felszabadítási harcokban, míg Ankara ellenzi, mert fél, hogy a déli határai mentén területhez juthatnak a kurdok. Még nincs tisztázva azonban, hogy mi lesz a YPG szerepe, ha a harcok egyre közelítenek majd Rakkához.
- 23 ezer arab harcos
A koalíciós erők számottevő részét képezik a kurdok mellett az Egyesült Államok által kiképzett arab csapatok, akik kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a többségében szunnita arab Rakka felszabadításában. Rakka központjának felszabadításakor figyelembe kell venni, az esetleges etnikai feszültségeket: a kurdok belépése a városba komoly biztonsági kockázatot rejthet magában, mivel a lakosság valószínűleg ellenségesen reagálna a siíta vagy kurd harcosok közeledtére.
Emiatt maradtak ki a kurdok a moszuli városközpont felszabadításából is, és hagyták az utcák visszaszerzését a siíta és szunnita arab erőkre. Rakka esetében is hasonló lesz a forgatókönyv,
- A 4000 főt számláló török hadsereg és a 2000 Törökország által támogatott lázadó
A török erők tavaly augusztusban csatlakoztak a szíriai harcokhoz a mérsékelt szíriai lázadók oldalán. Törökország most már szeretné kivenni a részét Rakka felszabadításából is. Ankara folyamatosan lobbizik Washingtonnál és abban reménykedik, hogy az új Trump-kormány meghallgatja kéréseit, és felhagy a szíriai kurdok támogatásával, akik összetűzésbe kerültek a török erőkkel Észak-Szíriában.
Török szárazföldi csapatok és légi erősítés segített felszabadítani az ISIS fennhatósága alatt álló észak-szíriai Dzsarabuluszt tavaly augusztusban és Al-Babot idén februárban. Ankara igyekszik rámutatni, hogy ezek a győzelmek milyen fontosak voltak az ISIS-elleni küzdelemben és azt hangoztatja, hogy Rakka felszabadításában kizárólag a szíriai lázadók oldalán kíván részt venni, esküdt ellenségével a kurdokkal nem működik együtt.
Az Egyesült Államoknak emiatt döntenie kell, kinek az oldalára áll, és úgy tűnik egyelőre a kurdok javára billent a mérlege. Ez azonban még mindig változhat, annak függvényében, hogy a NATO-tag Törökország, az USA fontos szövetségese milyen nyomást helyez a Trump-kormányra. Jelenleg például az Egyesült Államok a törökországi Incirlik légibázisról indítja Szíriába a gépeit, Ankara azonban meggondolhatja magát afelől, hogy továbbra is jó szívvel látja-e ott a koalíciós erőket.
- A szíriai kormány ismeretlen számú katonával
Basar al-Aszad csapatai orosz és iráni segítséggel győzelmet könyvelhettek el Aleppónál decemberben és jelenleg az észak-szíriai Deir Hafer tartományban harcolnak az ISIS-szel. Bár a kormány most nem Rakkára koncentrál, de Bahar al-Dzsafari a márciusi genfi béketárgyalások szíriai szószólója arra figyelmeztette az Egyesült Államokat és Törökországot, hogy bármilyen felszabadító tevékenység „törvénybe ütköző”, amit az Aszad-kormánnyal történő egyeztetés nélkül hajtanak végre.
Lehetséges támadási pontok
Biztonsági okok miatt a koalíciós erők nem hozhatják nyilvánosságra fő célpontjaikat, a Tabka-gáton kívül, ahol jelenleg is zajlanak a harcok. Csak annyit nyilatkoztak, hogy ott sújtanak le az ISIS-re, ahol csak érik. Elsők között veszik át az uralmat valószínűleg a kelet-rakkai Al-Baleik hídon, az ISIS parancsközpontja felett Rakka belvárosában, a túszok börtönében, a városközpontban, a belvárosi Nagy Mecsetben, az Eufrátesz folyó kereszteződéseinél Dél-Rakkában.
A legfontosabb tényező:
Trump azt hangoztatta, hogy Oroszországgal és Aszaddal együtt fog dolgozni azon, hogy kisöpörje az ISIS-t Szíriából, de az amerikai hadsereg továbbra is a „By, With and Through”-megközelítést alkalmazza a közel-keleti konfliktusok kezelésénél, azaz a katonai műveletekben csak közvetetten, képzések biztosításával, a helyi partnerekre hagyatkozva vesz részt (ahogyan azt az Obama-kormány is tette több mint egy évig a kurdokkal, és az amerikai hadsereg alkalmazta évtizedeken át számos más országban).
Annak ellenére tehát, hogy Trump elődjét egyenesen az ISIS létrehozójának nevezte, a szélsőséges csoport legyőzése érdekében bevetett stratégiája idáig sokban hasonlít az Obama-kormány módszereire.
Joggal gondolhatjuk úgy, hogy a szíriai kormány saját polgáraival szemben alkalmazott brutalitását – akár használt Aszad vegyi fegyvereket, akár nem – szükségszerű és régóta esedékes volt már valamilyen módon megtorolni. Az amerikai válaszreakciójának azonban olyan súlyos mellékhatásai vannak, melyek akár a harcok visszafordíthatatlan eszkalálódásához is vezethetnek.
Az amerikai védelmi minisztérium által közreadott műholdkép a szíriai Homsz tartományban lévő sajrati légi támaszpont ellen 2017. április 7-én végrehajtott amerikai légicsapás találati helyeiről. Az amerikai haderő a Ross és a Porter irányított rakétákkal felfegyverzett rombolókról lőtt ki Tomahawk rakétákat a szíriai támaszpontra megtorlásul azért, hogy feltételezések szerint a szíriai kormányerők vegyifegyver-támadást intéztek az északnyugat-szíriai Idlíb tartományban fekvő Szarakib ellen. Fotó:MTI/EPA/Amerikai védelmi minisztérium
Amerikai források és olyan független helyi megfigyelők, mint a Médecins sans Frontières csoport is arról számoltak be, hogy Aszad vegyi fegyvert vetett be az ellenzékiek ellenőrzése alatt álló Khan Sheikhoun városa melletti Damaszkusz-Aleppo autópályán április 4-én. Válaszul a Trump-kormány, három nappal később, 59 Tomahawk rakétát lőtt ki két amerikai, a Földközi-tengeren állomásozó tengerészeti rombolójáról az al-Sajrat légibázisra, ahonnan állítólag a szarin-támadást végrehajtó gép fölszállt.
Az Egyesült Államok Moszkvát előre értesítette az támadásról, hogy ne érje kellemetlenség a bázison tartózkodó orosz, illetve szíriai személyzetet. Azt is megjegyezték továbbá, hogy a szíriai kormány megbüntetését nem tervezték előre, és továbbra is az ISIS-ellenes háború a fő prioritásuk, Basar al-Aszad elnök távozását nem kívánják elősegíteni, annak politikai keretek közt kell majd zajlania. A katonai közbeavatkozás tehát csupán a vegyifegyverek jövőbeni használatát hivatott elrettenteni.
A Trump-kormány döntését az Egyesült Államokban, Európában, de több közel-keleti országban is örömmel fogadták, azok, akik elítélték Obama vonakodását az erőteljesebb katonai közbeavatkozástól, és azok is, akik meg szeretnék buktatni az Aszad-kormányt. Mások olyan kockázatos, meggondolatlan húzásnak vélték, ami nem jelent előrelépést és semmit sem változtat a háború menetén, hanem épp ellenkezőleg, további eszkalációt eredményez, legrosszabb esetben egy Oroszországgal, vagy Iránnal való közvetlen katonai konfrontációt is kirobbanthat. Voltak, akik egy mindkét irányba hajlottak, és úgy vélték, Trump megtorlása akkor lenne helyes reakció, ha a párhuzamosan azért is tenne erőfeszítéseket, hogy újra érvénybe lépjen a tűzszünet, és megkezdődjenek a béketárgyalások.
Nehéz eldönteni, helyes, vagy helytelen volt a rakéták kilövése, de az biztos, hogy mindenképpen kockázatos lépés volt. Ha a kormány például továbbra is használna vegyi fegyvereket (mondjuk klorint vetne be az extrém erős szarin idegméreg helyett), az Egyesült Államoknak még erőteljesebb, még nagyobb kockázatokkal járó csapásokkal kellene reagálnia, ha fenn akarná tartani az elrettentő erejét és a hitelességét.
Sérült gyermeket ápolnak egy tábori kórházban, az északnyugat-szíriai Idlíb tartományban fekvő Szarakibban 2017. április 4-én, miután feltehetőleg a szíriai kormányerők vegyifegyver-támadást intéztek az Idlíbtől délre fekvő Han Sejkun település ellen. A halálos áldozatok száma legalább százra tehető.
Fotó:MTI/EPA
Ezek után nem csak a vegyi fegyverek bevetése, más súlyos károkat okozó támadások is nagy nyomást helyeznek majd Washingtonra.Fejtörést okozhat még az is, hogy a jövőben hogyan kezelje szíriai és regionális partnerei egyre növekvő elvárásait. Az események fényében a szövetségesek ugyanis valószínűleg nagyobb támogatást fognak követelni a Fehér Háztól.
A közbeavatkozás legveszélyesebb hozadéka azonban az lehet, hogy az Egyesült Államok közvetlenül konfrontálódhat a szíriai kormány fő támogatóival, Oroszországgal és Iránnal.Moszkva pedig még ennél is nagyobb és azonnali fenyegetést jelent, hiszen az orosz és amerikai repülőgépek osztoznak a szíriai légtéren és az orosz személyzet és felszerelés szerves részei az Aszad-kormány légvédelmi rendszerének. Ez nem csupán azt jelenti, hogy Oroszország az útjába állhat annak, hogy az USA légicsapásokat mérjen a kelet-szíriai ISIS-célpontokra, de ha netán baleset történik, vagy félreértés alakul ki az amerikai és az orosz pilóták vagy a szárazföldi katonák közt, az egy véres erőszakhullámot is beindíthat.
A probléma súlyosságát támasztja alá, hogy Moszkva fel szeretné függeszteni az orosz–amerikai repülésbiztonsági megállapodást, befagyasztaná a kommunikációt az amerikai katonákkal, és bejelentette, hogy embereivel a kormány légvédelmére koncentrál. Ezen kívül egy rakétákat szállító katonai fregattot is kiküldött a Földközi-tenger keleti részére.
Az amerikai haditengerészet információs hivatala által 2017. április 7-én közreadott képen a Földközi-tenger keleti térségében állomásozó, amerikai Porter irányított rakéta-romboló fedélzetéről induló Tomahawk manőverező robotrepülőgépek légicsapást mérnek a szíriai Homsz egyik légibázisa ellen, megtorlásul az április 4-i feltételezett vegyifegyver-támadásért. Fotó:MTI/EPA/Amerikai haditengerészet
A Khan Sheikhounban történtek jól mutatják milyen szörnyűségek várhatók a jövőben, ha a konfliktus tovább eszkalálódik és milyen regionális és akár szélesebb internacionális hozadékai lehetnek, ha a hamarosan nem tesznek pontot a harcok végére. Itt már nem az a kérdés, hogy elég megfontolt volt-e az Egyesült Államok április 7-i támadása, csak az számít, fel tudják-e úgy használni a kialakult helyzetet, hogy azzal mérsékeljék a tomboló erőszakot Szíriában, csökkentsék a civilek szenvedését, és végre utat nyissanak a politikai folyamatoknak.
Érdemes lesz arra is figyelni, hogy a Trump-kormány szinte szabad kezet adott a hadseregnek az ISIS-elleni küzdelemben. A hadsereget nagyon szigorúan fogó Obama-kormányzat után ez nagyon komoly változásokhoz vezethet. Sokan ezzel indokolják azt, hogy felgyorsult és sikeresebbnek tűnik az Iszlám Állam elleni harc.
Mikorra szabadulhat fel Rakka?
A koalíciós erők nem hozták nyilvánosságra, mikorra becsülik a város bevételét. „Nincs konkrét menetrend Rakka felszabadításának megkezdéséről.
A Védelmi Erők jelenleg azon dolgoznak, hogy teljesen izolálják Rakkát
– nyilatkozták. Stephen Townsend, Egyesült Államok hadseregének altábornagya, az ISIS-ellenes harcok vezető parancsnoka úgy látta még februárban, hogy Washington és szövetségesei hat hónapon belül beveszik Moszul és Rakka városát is. Az Iszlám Állam valószínűleg nagyobb energiát fektet majd Rakka védelmébe, mint más szíriai területek esetében. Moszulnál is sokkal keményebben lépett fel, mint más iraki csatáknál, így a harcok akár az év végéig is elhúzódhatnak.
Az viszont felgyorsíthatja az előrehaladást, hogy Rakka méretét tekintve sokkal kisebb falat, mint Moszul. Rakka a hatodik legnagyobb város Szíriában, 200 ezer lakossal rendelkezett még mielőtt az ISIS lerohanta volna. Ehhez képest Moszulban több mint egymillióan laknak.
Mi lesz a felszabadítás után?
Nem igazán hallani afelől, hogy lenne konkrét terv arról, mi lesz Rakka sorsa a felszabadítás után. Az biztos, hogy a török érdekek miatt nem fog a kurdok ellenőrzése alá kerülni, továbbá az USA is azt szorgalmazza, hogy a kurdok húzódjanak vissza a korábban is a birtokukban lévő területekre, az Eufrátesztől keletre.
Törökország valószínűleg jelentkezne erre a feladatra, de sem a kurdok, sem Aszad nem tűrne meg nagyobb arányú török jelenlétet a szíriai földeken. Valószínűleg az arab csapatok fognak részt venni a főként arabok lakta belváros felszabadításában, vagy még esetleg szóba jöhet a szíriai kormány, hiszen Rakka szíriai szuverén területen fekszik.
Egyelőre azonban az a legfontosabb, hogy Rakka tetőiről lekerüljön a már több mint két éve ott lobogó fekete zászló, és ez korántsem lesz egyszerű feladat.
(Felhasznált források: International Crisis Group, Newsweek, Guardian, Al-Monitor)
