Rex Tillerson amerikai külügyminiszter a Dél-Koreában tett látogatása során kemény hangon figyelmeztette az észak-koreai vezetést a destabilizáló viselkedése miatt, egyben jelezte, akár „egy katonai művelet is a lehetséges opciók” között van.
Az amerikai külügyminiszter legfontosabb ázsiai szövetségeseit látogatja végig, Szöulba egyenesen Japánból érkezett. Kétségtelen, hogy a térségben napjaink egyik legnagyobb fenyegetését Észak-Korea jelenti, amelynek nukleáris kísérleteit és ballisztikus rakétaprogramját egyre nagyobb aggodalommal figyeli a világ.
A helyzet annyiban kivételes és eltér a világ legtöbb konfliktusától, hogy itt nincs meg a jellemző szembenállás a nyugat és Kína, illetve Oroszország között. Ha nem is ítéli meg a két közösség azonosan a Phenjan jelentette veszélyt, abban egyetértés van, hogy
Ennek az egyetértésnek a bizonyítéka, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Moszkva és Peking, az amerikai, brit és francia delegációval együtt szavazta meg 2016 novemberében az Észak-Koreát érintő újabb gazdasági szankciókat. Olyan kiélezett konfliktusokban, mint például Szíria ilyen egyetértésre nincs lehetőség és egyébként sem gyakori a teljes kooperáció.
A tavalyi szigorításra azért került sor, mert 2016 szeptemberén minden idők legnagyobb erejű kísérleti nukleáris robbantását hajtotta végre a diktatúra. Az első ilyen robbantásra még 2006-ban került sor, azóta minden egyes alkalommal szigorította az ENSZ a szankcióit, de most először kerül sor valódi, húsba vágó tiltások bevezetésére.
Atombomba
A szankciókkal megpróbálják rábírni az országot az atombomba és a rakétaprogramjának felfüggesztésére, ám az újabb és újabb kísérletek azt mutatják, hogy Phenjan célja egy működőképes arzenál kikísérletezése. A kísérleti robbantásai egyre nagyobb erejűek, a ballisztikus rakétái egyre messzebbre repülnek (Japánt már elérik, és hamarosan az USA szigeteit is), a tendencia világosnak tűnik. A nemzetközi diplomáciában megszokott módon az ENSZ és a nagyhatalmak is lépésről lépésre eszkalálják a retorikájukat és az ellenintézkedéseiket.
A friss szankciók közül a legfontosabb az észak-koreai feketeszén exportot érintő korlátozás. Az elsőre furcsának tűnő választás nem véletlen. A nyersanyag jelenti az ország legnagyobb exportbevételi forrását, ezt most 60 százalékkal kell csökkentenie az országnak. Maximum 400,9 millió dollárért exportálhat, vagy legfeljebb 7,5 millió tonnányi szenet exportálhat. A bevételkiesés elvileg jelentős hatással lesz az amúgy is szegény országra, amely majd egymilliós fegyveres erőt tart fenn, miközben gyakoriak az éhínségek. A legnagyobb kérdés az lesz a szankciókkal kapcsolatban, hogy Peking miként reagál. A legnagyobb importőr Kína volt idáig, így vélhetően tisztában vannak a következményekkel, és maguk is szeretnének nyomást gyakorolni szomszédjukra.
Természetesen nem nekik van félnivalójuk az észak-koreai fegyverkezési programtól, hanem Dél-Koreának, Japánnak és az USA-nak. A Trump-adminisztráció alatt több esemény is történt, amely a kapcsolatok megromlásához vezetett. Phenjan az ENSZ BT határozatok tiltása ellenére 2017-ben újabb rakétateszteket hajtott végre. Előbb februárban volt egy kísérlet, majd március elején Japán felé indított egyszerre négy ballisztikus rakétát. Az válasz nem maradt el, nem csak Japánból kapott éles hangú fenyegetést Észak-Korea, de az USA is bejelentette, hogy megkezdi az úgynevezett végfázisú, nagy magassági területvédelmi rendszer (THAAD) telepítését Dél-Koreába.
Az elhárító rendszer a legmodernebb, a beérkező (ettől végfázisú) ballisztikus robbanófejeket közvetlen találattal megsemmisítő (azaz az ellenrakétákon nincs is robbanófej) rendszer. Az USA Predator drónok telepítését is megkezdte Dél-Koreában, amely talán a legjobban idegesíti Észak-Koreát, mert tartanak egy titkos légicsapástól, amely a Kedves Vezetőjüket próbálná meg kiiktatni.
Kudarcot vallottak
Tillerson vészjósló kijelentése tehát már egy ideje folyó eszkaláció része. Barack Obama elnöksége alatt a diplomáciai erőfeszítéseket, a szankciókat és azok betartását sürgette. A Trump adminisztráció már a retorikájában is sokkal harciasabb, ezt nem csak a félszigetnél, hanem a Közel-Keleten, vagy Kínával szemben is láthattuk már. Abban igaza van az új vezetésnek, hogy
Észak-Korea rendszere stabil, a nukleáris és ballisztikus program sokat fejlődött. Többen tartanak attól, hogy még néhány kísérlet és Phenjan éveken belül készen áll majd az első működképes atomrobbanófejjel felszerelt interkontinentális rakétájának bevetésére.
Ez tiszta és világos fenyegetés lesz az egész világnak, nem csak a már említett USA-nak, Japánnak és Dél-Koreának. A legtöbb probléma áttételesen fog jelentkezni, korábban már volt rá példa, a megszerzett ismeretek értékesíthetővé vállnak a nemzetközi „piacon”, a Dél-Koreában történt amerikai erősítések (például radarok telepítése) pedig Pekinget is aggasztják saját rakétaprogramjának detektálása miatt.
Az amerikai külügyminiszter szavai fontos és határozott emlékeztető voltak Észak-Koreának: akár még a katonai megoldás is az opciók között. Bár a mai, felfokozott hangulatú világunkban talán sokan úgy gondolják, hogy egy újabb háború közeleghet, ilyenről nincsen szó. Ez csak a diplomácia nyelvén elmondott újabb figyelmeztetés. Azt természetes, hogy vannak katonai tervek, de az, hogy az USA háborúzni is akarna, az egy másik kérdés. Már lassan egy évtizede nyilvánvaló, hogy a 21. század elkövetkező évtizedeiben Washington fő riválisa Kína lesz, gazdasági, katonai és idővel talán politikai értelemben is. Észak-Korea ezzel szemben egy kicsi, de „drágán” feltörhető dió lenne, amelyet megtámadni, legyőzni fölösleges és súlyos áldozatokat jelentene.
Olyanra, amire se felkészülve nincs, se szüksége nincs rá.
