Trump valóban nem bonyolítja túl a dolgokat, számára a nemzetközi kapcsolatok zéró összegű kereskedelmi játszmával egyenértékűek, ahol a közös érdekek kölcsönös szem előtt tartása helyett a nemzetállami önérdek dominál. Az új amerikai elnök a második világháború után kialakult nemzetközi rend szinte valamennyi tartópillérének nekiment: megkérdőjelezte a transzatlanti katonai szövetség (NATO) létjogosultságát, előre vetítette az EU széthullását és már beiktatása előtt egyfajta korai fázisú kereskedelmi háborút hirdetett: importvámmal fenyegette meg a Mexikóban üzemeket létesítő német autóipari vállalatokat.
A mai naptól kezdve mindig minden kérdésben Amerika érdeke az első. Amerika az első
– fogalmazott beiktatási beszédében. Ez a nemzetközi kapcsolatok nyelvezetére lefordítva nagyjából annyit tesz, hogy átalakul a rendszer alapját képező hatalmi struktúra: a globális együttműködésre való törekvést az USA megközelítésében újra a nemzetállamok befolyásáért, a piacokért és biztonságért folytatott vetélkedése váltja fel.
Orbán Viktor szerint a „legmagasabb világi helyről” érkező engedéllyel minden nemzetnek, köztük Magyarországnak is joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre.
Tegyük újra naggyá Magyarországot!
– hirdette Trump után szabadon a magyar kormányfő, olyan szélsőjobboldali politikusokhoz hasonlóan, mint Geert Wilders, aki a holland Szabadságpárt élén parafrazálta az új amerikai elnököt.
Arról viszont nem sok szó esik, hogy a Trump által felvázolt anarchikus rendszerben, a magyar miniszterelnök által üdvözölt „bilaterális korszakban” milyen lapokat osztanak majd a kis, exportorientált gazdasággal rendelkező Magyarországnak.
Könnyedén megnézhetjük magunkat
Vegyük elsőként a Trump által meghirdetett protekcionista gazdaságpolitika Európára gyakorolt várható hatásait, amelyben hazánk a nemzeti GDP 92 százalékos exporthányadával a második legnyitottabb, és ezáltal legkiszolgáltatottabb gazdaságának számít. Amennyiben a Fehér Ház tényleg beváltja a legfontosabb partnereivel szemben belengetett protekcionista ígéreteit, Magyarország ilyen mértékű kitettség mellett könnyedén megnézheti magát.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ehhez képest magabiztosan annyival intézte el a dolgot, hogy Trump „patrióta” gazdasági elképzelései miatt nem jajveszékelni kell az EU-ban, hanem be kell szállni a versenybe. Trump győzelmével egyébként minimális túlélési esélye maradt a francia és német választások közeledtével egyébként is megrekedt EU-USA szabadkereskedelmi tárgyalásoknak (TTIP), amit a magyar kormány amúgy is csak félszívvel támogatott. Orbán szerint a hamvába halt TTIP helyett új szellemben, új típusú egyezmény kidolgozására van szükség. Részleteket azonban nem árult el arról, szerinte hogyan lehetne kiegyezni egy szabadkereskedelmet eleve ellenző, az amerikai érdekeket mindenek fölé emelő elnökkel.
Az új amerikai elnök Európával kapcsolatos politikai nézetei megintcsak aggodalmat keltenek az unió összetett válságával küzdő erőközpontjaiban. A bevallottan Brexit-párti amerikai elnök szerint az Európai Uniót elsősorban azért hozták létre, hogy gazdasági értelemben “lenyomja” az USA-t, éppen ezért hidegen hagyja, hogy az szétesik-e, vagy sem. Az EU nemcsak az USA egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, hanem egyben békeprojekt is, amelynek tagállamai részben az europaizáció, az intézményes együttműködés segítségével tanultak meg békében élni egymás mellett.
Európa vezetői a Brexit közeledtével okkal idegesek amiatt, hogy Trump épp most kérdőjelezte meg az integráció szóban forgó értékeit. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a nem hivatalos máltai csúcsértekezlet előtt küldött levelében az új amerikai elnököt az EU-t fenyegető veszélyek között említette az orosz agresszióval, továbbá az iszlám szélsőségességgel együtt. Aggodalmának adott hangot Francois Hollande francia államfő is, aki szerint “elfogadhatatlan”, hogy Trump nyomást próbál gyakorolni az EU-ra azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen Európa. Orbán Viktor ugyanezen a csúcson Trump muszlim bevándorlást korlátozó határpolitikáját védte.
Lengyel skizofrénia
Még Varsóban is óvatosan fogalmaznak, ahol a kormányzó populista nacionalista Jog és Igazságosság párt (PiS) Orbánhoz hasonlóan szintén a demokrácia győzelmeként üdvözölte Trump megválasztását. Igaz, a lengyel aggodalmak elsősorban Trumpnak a NATO-val, illetve az orosz szankciók elengedésével kapcsolatos megnyilatkozásaira vonatkoznak. Az amerikai elnök többször is a terhek jobb megosztásától tette függővé azt, hogy az USA eleget tesz-e majd a kollektív védelem terén fennálló kötelezettségeinek.
Jaroslaw Kaczynski nemrég egészen visszafogottan beszélt Trumpról aki „mond bizonyos dolgokat”.
Hogy aggasztanak-e Trump szavai? Nem ez a legjobb kifejezés erre. Egyes kérdések nem tisztázottak, de van egy előnye: nem avatkozik be más országok belügyeibe
– mondta a PiS elnöke, aki EU-n belüli politikai szövetségeséhez, Orbánhoz képest jóval óvatosabb hangnemet ütött meg. A lengyel vezetés körében mintha eluralkodott volna a skizofrénia: a bevándorlás-ellenes, ultrakonzervatív amerikai elnökkel meglévő ideológiai nézetazonosság mellett Varsóban aggodalmat keltett az új elnök retorikája, aki egyben a Lengyelország biztonságát is szavatoló világrend ellen lép fel.
Kaczynskinek – Orbánnal egyetemben – amiatt is fájhat a feje, hogy Angela Merkel német kancellár a Brexit közeledtével megint elővette a többsebességes unió létrehozásának ötletét, amely az eurozónán kívüli visegrádi országokat (Lengyelországot, Magyarországot és Csehországot) állíthatja komoly dilemma elé abban a tekintetben, hogy hajlandóak-e további szuverenitás-átadás fejében csatlakozni a mélyebb gazdasági együttműködéshez. Lengyelország a térség vezető gazdaságaként aligha választja majd az önkéntes elszigetelődést, Magyarország részéről azonban semmi jel nem utal a mag-Európához történő csatlakozási szándékra.
Putyin kiszolgálása
S habár nem valószínű, hogy Trump végül kifarol majd a NATO szolidaritási klauzulája mögül, Európának ideje szorosabb együttműködést kialakítani a védelempolitika terén. Első lépésként az uniós vezetők tavaly decemberi csúcstalálkozójukon jóváhagyták a hadiipari és védelmi együttműködés elmélyítéséről szóló koncepciót, ami azonban nem vezet automatikusan az Orbán által tavaly nyár óra szorgalmazott uniós hadsereg felállításához. A magyar miniszterelnök felvetéséről továbbra sem lehet tudni, hogy pusztán blöfföl, vagy tényleg támogatná az unió történetének egyik legföderalisztikusabb elképzelését, ami jól illik ugyan az általa propagált biztonságpolitikai retorikába, de természeténél fogva ellentmond a közösségiesítést ellenző orbáni gondolatnak.
A transzatlanti együttműködés stabilitásáért aggódók sosem felejtik el megjegyezni továbbá, hogy az uniós védelmi struktúra semmiképpen sem jelentheti a NATO alternatíváját. Ennek hangsúlyozása már csak amiatt is fontos lenne, mert miközben Oroszország dezinformációs hadviselésével a katonai szövetség, és Európa megosztására törekszik, Vlagyimir Putyin Budapest állandó vendég lett. Magyarország saját szerepét az európai-orosz kapcsolatok újraindításának pilléreként jelölte meg, de figyelembe véve, hogy Moszkva valójában nem érdekelt a válság előtti uniós kapcsolatok újjáépítésében, és Putyin célja az aszimmetrikus, bilaterális kapcsolatokhoz való visszatérés, a magyar kormány szerepe pedig egyelőre nem több, mint Oroszország és saját gazdasági érdekeinek kiszolgálása az unióban.
A szerző a Political Capital külpolitikai elemzője
