Külföld

Micimackó és az amerikai elnökválasztás

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 11. 07. 09:53

A két négylábú világsztár. A legismertebb politikai kabalafigurák.

Az Egyesült Államokban gyakorlatilag már régóta csak két nagy párt verseng. Az egyiket republikánusnak, a másikat demokratának hívják. Emblematikus állatuk is van: elefánt, szamár. Sokan azonban gyakran nem tudják, melyik, melyiké.

Ma láttam egy Elefántot, Malacka.
– Mit csinált éppen? – kérdezte Malacka.
– Csak úgy kószált – mondta Róbert Gida. – Azt hiszem, nem látott meg.
– Én is láttam egyszer – mondta Malacka -, legalábbis azt hiszem, ő volt az. De lehet, hogy nem ő volt.
– Én is – jegyezte meg Micimackó, és azon tűnődött, mi lehet az, hogy Elefánt.

(A. A. Milne: Micimackó)

Először a szamár jött, de a történet még nem vele kezdődött. Az 1824-es elnökválasztáson négy elnökjelölt csatázott. Mivel egyikük sem kapta meg a többséget az elektoroktól, a Képviselőház döntött az elnökről. A két esélyes Andrew Jackson és John Quincy Adams volt. A negyedik helyen álló Henry Clay Adams mellé állt, így Adams elnök, ő külügyminiszter lehetett.

Jackson korrupt alkut emlegetett, létrehozta a Republikánus Párt demokrata szárnyát, amely később kiszakadt a Republikánus Pártból és létrejött a Demokrata Párt. Jackson nem adta fel. Politikai ellenfelei 1828-ban egyszerűen szamárnak nevezték. (Republikánus riválisa, John Quincy Adams a korrupt, arisztokratikus, szabados jelzőket kapta.)

A szamárcsődör

Neve miatt hamar ráakasztották a „jackass” (szamárcsődör) szót, mondván: ostoba, megátalkodott. Andrew Jackson beleállt, azt mondta: tényleg olyan vagyok, mint a szamár. Állhatatos és kitartó, mint általában az egyszerű emberek. Ez bejött. Jackson kétszer is az Egyesült Államok elnöke lett, de a szamár vele együtt egy időre eltűnt.

Jackson népszerű volt. Ő vezette be a zsákmányrendszert, azt, hogy győztesként a szövetségi hivatalok élére saját híveit állította. Nem szamárság.

A négylábút először a német származású Thomas Nast karikaturista használta a demokraták szimbólumaként 1870. január 14-én. A párt még abban az évben el is fogadta kabalaállatként, amelynek jó tulajdonságait – szerény, kissé csökönyös, okos, bátor, szerethető – hangsúlyozta. 

A csorda menekül

Az elefánt már 1860-as években megjelent a republikánusok szimbólumaként, de a pártot azóta kötik egyértelműen az ormányoshoz, amikor szintén Nast 1874-ben Ulysses S. Grant elnökválasztási kampányát egy olyan rajzzal illusztrálta, amelyen egy csorda (a republikánusok) menekül az oroszlánnak álcázott szamár elől. A rajz pikantériája, hogy Grant kemény katona volt, aki akkor már második elnökségére készült.

Lincoln tisztelőjeként a lelőtt elnök temetésén Grant zokogott; később pedig azt mondta, hogy Lincoln “volt a legnagyobb ember”, akit valaha ismert. Az utódjául megválasztott Andrew Johnsonnal nem jött ki, 1867-ben szembefordult vele, rá egy évre republikánus színekben elnök lett, a hadsereg segítségével újraszervezte pártját. 

A vastagbőrű arisztokrata

Grant elnök becsületes volt, de elnézte munkatársai korrumpálódását és akkor is kiállt mellettük, amikor piszkos üzelmeik kiderültek. Ellehetetlenítette pártja belső reformereit, nem tudta kezelni a gazdasági recessziót. 1880-ban elbukta a választásokat, elszegényedett, csalók forgatták ki vagyonából.

A republikánusok később szintén megtalálták maguknak, mitől szerethető az elefánt. Erős, értelmes hatalmas és méltóságteljes. A demokraták olvasatában persze csak nehézkes, bumfordi és nagyon vastag a bőre.

Ki lopta el az emberek pénzét?

A pártok olyanok, amilyenek. Érdekesebb talán a rajzoló, Thomas Nast története, akinek az amerikai történelem egykori szürke eminenciása, William Tweed meg is üzente: 

Elég az átkozott képekből – érdekel is engem, mit írnak a lapok rólam. A választóim úgysem tudnak olvasni, de a fenébe is, a képeket ők is megértik.

A kifakadás előzménye, hogy fénykorában gyakorlatilag Tweed volt New York állam ura, megjárta a kongresszust, a szenátust, embere volt a kormányzó, kenőpénze olajozta a törvényhozást, amíg a sajtótámadások hatására elkezdték vizsgálni pénzügyeit. Spanyolországba szökött, matrózként szolgált, de Nast karikatúrái alapján felismerték, és 1876-ban visszavitték New Yorkba.

Mit mondott volna erre egy szamár. Pontosan tudhatjuk.

Füles, Öreg Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben.

– Nagyképűség – mondta. – Ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.

Megfordult, és lassan leballagott vagy húsz lépést, betottyant a vízbe, átsétált a folyón, s a túlsó parton lassan visszaballagott. Akkor megint megnézte magát a vízben.

– Mindjárt gondoltam – jegyezte meg. – Ez a profilom se jobb. De ki törődik vele? Senki. Nagyképűség. Mondom.

(A. A. Milne: Micimackó)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

MALAGA, SPAIN - MAY 21: Head Coach, Zinedine Zidane of Real Madrid celebrates their championship with his players after the La Liga final match between Malaga and Real Madrid at La Rosaleda Stadium on May 21, 2017 in Malaga, Spain. Burak Akbulut / Anadolu Agency
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.