Nagyvilág

Putyin annyi atomot tárazott be, mintha nem lenne holnap

Kerner Zsolt kollégám e lap hasábjain már kifejtette, hogyan vezethetnek nyílt fegyveres konfliktushoz, magyarul világháborúhoz a szíriai események miatt mélypontra zuhant amerikai-orosz kapcsolatok. A rossz viszony már mindenben megnyilvánul, például, hogy valószínűleg újraindul a nukleáris fegyverkezés.

Vlagyimir Putyin orosz államfő október 3-án felfüggesztette az Egyesült Államokkal kötött együttműködési programját a fegyverkezési céllal tartott plutóniumról. Elnöki nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy

Washington barátságtalan lépéseket tett Oroszország felé,

ezért kell szüneteltetni a felesleges plutóniumkészletek kezeléséről és felszámolásáról kötött egyezményüket (U.S.-Russia Plutonium Management and Disposition Agreement, PMDA). Ezzel Putyin elkaszálta a nagyhatalmak egyik utolsó megmaradt együttműködési lehetőségét, pontot tett egy meghatározó korszak végére és utat nyitott a konfliktus eszkalálódása felé. A számos tárgyalás után 2000-ben aláírt egyezség mérföldkőnek számított a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kétoldalú együttműködés terén. Az aláíró felek vállalták, hogy a fegyverminőségű plutónium-készleteik egy részét nukleáris erőművek üzemanyagaivá vagy fegyvergyártásra nem alkalmas anyaggá alakítják át. Az egyezmény kiegészítése, mely 34 tonna plutónium megsemmisítését írta elő mindkét ország számára, 2011-ben lépett jogerőre. Az USA és Oroszország azonban ma is a világ legnagyobb nukleáris fegyverek gyártására alkalmas plutóniumkészletével rendelkezik.
Az amerikai-orosz kapcsolatok a hidegháborút követő időszakban akkor váltak igazán ellenségessé, mikor Oroszország 2014 márciusában annektálta a Krím-félszigetet, majd az ukrán erőkkel szemben álló szeparatisták mögé állt be az idáig több, mint 9500 életet követelő háborúban.

Getty Images
Getty Images

A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió több tízezer nukleáris fegyverrel rendelkezett. Ez őrületes mennyiség, ha belegondolunk, hogy egyetlen atombomba mit művelt Nagaszakival és Hirosimával. Legjobb formájukban annyi plutóniumot halmoztak fel, amiből egyenként több, mint 30 ezer nukleáris fegyverre is futotta volna. Ilyen hatalmas arzenállal bármely, elképzeléseinken is túlmutató célt meg lehet valósítani. A legtöbb ilyen pusztító bomba mozgatórugója pár pici plutónium darabka.A nukleáris (atommag-hasadásos) fegyverek a dúsított uránium- vagy plutóniummagok hasadása során végbemenő reakciókból nyerik az energiájukat. Ehhez a hasadóanyagoknak el kell érniük egy bizonyos szuperkritikus tömeget – olyan anyagmennyiséget, ahol beindul bennük, majd exponenciálisan növekszik a nukleáris láncreakciók száma. Ezt kétféle módszerrel lehet elérni. A “pisztoly-módszer” során két egymástól elválasztott hasadóanyagot ütköztetnek, “lőnek” egymásba. A “összeroppantó módszerrel” pedig tömörítik a hasadóanyagot, kémiai robbanásokkal növelik a sűrűségét. Az utóbbit kifinomultabb módszernek tekintik, és plutónium hasadóanyagú bomba esetében csak ezt lehet alkalmazni. A nukleáris bombák által felszabadított energia egy tonnányi TNT erejétől egészen 500 kilotonnányi TNT robbanóerejéig is kiterjedhet.

A hasadási reakciók szükségszerűen hasadási termékeket generálnak, a maghasadásból radioaktív melléktermékek maradnak hátra. A hasadási termékek vagy erősen radioaktívak, de rövid életűek, vagy pedig mérsékelten radioaktívak, de hosszú életűek. Mindkét esetben radioaktívan szennyezőek, ha nincsenek kellőképpen elzárva. A hasadási termékek a nukleáris csapadék fő radioaktív összetevői.
A nukleáris fegyvereknél általában 235-ös tömegszámú uránt és 239-es plutóniumot használnak dúsítóanyagként, kevésbé gyakori a 233-as uránium. Elvileg a 237-es neptúnium és az amerícium néhány izotópját szintén fel lehetne használni nukleáris robbanóanyagokhoz, de nincsenek róla adatok, hogy végeztek volna velük kísérleteket, és egyelőre tudományos vita tárgya, hogy valóban alkalmazhatók-e ilyen éren.

Mind Washington, mind Moszkva nagy előrelépéseket tett hatalmas nukleáris arzenálja csökkentése terén, de még mindig több, mint elég nukleáris fegyverrel rendelkeznek ahhoz, hogy kiirtsák egymást, és táncolhassanak a romokon. Az Egyesült Államok például fénykorában, 1967-ben 31 255 darabból álló fegyverkészletét 4 571-re csökkentette 2015-re. Nagyjából Oroszország is hasonló készletekkel rendelkezik.

Ne felejtsük el, ahhoz, hogy egy nukleáris fegyvert kivonjanak a forgalomból, teljesen le kell bontani. Az Egyesült Államokban több ezer fegyver vár erre a folyamatra, és kb. 2022-re kerülhetne mind sorra. Ha a fegyvert le is bontották, még mindig ottmarad a plutónium. Mindaddig, amíg létezik a plutónium, készíthető belőle nukleáris bomba.

Atomrakéta-irányítóközpont Moszkva mellett. Getty Images / Robert Wallis
Atomrakéta-irányítóközpont Moszkva mellett. Getty Images / Robert Wallis

Az USA-nak és Oroszországnak is rengeteg plutóniuma maradt még a hidegháborús időkből. Egyikőjük sem készít már új plutóniumot, legalábbis fegyverminőségűt nem, de a készleteik még mindig jelentős aggodalomra adnak okot. A Princeton Egyetem hasadóanyagokkal foglalkozó nemzetközi panelje (International Panel on Fissile Materials) úgy becsülte, hogy az Egyesült Államok 88, Oroszország pedig 128 tonnányi fegyverminőségű plutóniummal rendelkezik jelenleg. Hogy érzékelhető legyen milyen nagy mennyiség ez: csupán 4 kg plutónium már elég egy nukleáris fegyverhez. 88 tonnányi hasadóanyag tehát kb. 22 ezer bomba előállítására lenne elegendő, 128 tonnányiból pedig 132 ezer bombára is telne. Na, most ki szeretné, ha újra beindulna a fegyverkezési verseny?A hidegháborút követően igen fontos feladat volt, hogy a két ország csökkentse a plutóniumkészletét. Amíg van rendelkezésre álló plutónium, fennáll a fegyverkezési verseny folytatásának a lehetősége is, vagy hogy netán az anyagok rossz kézbe kerülnek. Az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences, NAS) 1994-ben és 1995-ben publikált tanulmányaiban a megmaradt hasadóanyagokat a „nemzeti és nemzetközi biztonságot fenyegető egyértelmű és aktuális veszélynek” nevezte.

Az amerikaiak és az oroszok is elismerték, hogy a felhalmozott plutóniumot és az erősen dúsított urániumot bármilyen elképzelhető célra fel lehet használni, ezért megegyeztek abban, hogy lemondanak egy részéről. 2000-ben plutóniumkészleteik kezeléséről és felszámolásáról szóló egyezmény keretében ígéretet tettek, hogy megsemmisítenek 34 tonnányi hasadóanyagot. 8500 fegyverről mondott így le Oroszország, és szintén 8500 fegyverrel kevesebb ékesítené az USA arzenálját. Ez természetesen a hatalmas készleteik kis részét tette volna csak ki, de amellett az ígéretük mellett, hogy felhígítják a magas dúsítású uránjukat, már biztató lépésnek tűnt egy olyan jövő felé, melyben nem indulhat újra a fegyverkezési verseny.

Getty Images / Mikhail Svetlov
Getty Images / Mikhail Svetlov

Ezt követően azonban nem történtek további lépések. Sőt, kiderült, hogy Washington és Moszkva jobbak az ellenség, mint a barát szerepében. A plutóniumtól nem könnyű megszabadulni, és az évek során a két ország a végletekig nyújtotta a vitát, hogyan semmisítsék meg az anyagot, mire aztán Putyin kilépett az egyezményből. Számos politikai és technikai tényező késleltette a megsemmisítési folyamatot, azonban ezek mind elhalványulnak a veszély mellett, mellyel a fennmaradása fenyeget. Ha akartak volna megoldást találni, mind az amerikaiak, mind az oroszok megtalálták volna a módját, azonban mindenki kollektíven úgy döntött, hogy nem tesz semmit.Bár Putyin nem említette, hogy fegyvert szeretne készíteni plutóniumkészleteiből, de nincs rá oka, hogy ne ezt tegye. Úgy tűnik, a jövőben az Egyesült Államok és Oroszország továbbra is csak ül majd a több tízezer fegyver előállítására alkalmas plutónium tetején (és ne feledjük, hogy a plutónium lassabban öregszik, szóval még az unokáink is aggódhatnak érte, mi lesz, ha bombát készítenek belőle). Amíg nincs világos terv, hogy mi történjen a hasadóanyagokkal, addig újra felélénkül a hidegháború csípős szele.

(Foreign Policy, TIME)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik