A Free Syrian Army fighter fires his heavy weapon during clashes with forces loyal to Syria's President Bashar al-Assad in the Khan al-Assal town for the control of the town near Aleppo on May 30, 2013. Regime and opposition forces are fighting for the control of the Khan Al-Assal area as it is the main gateway to Aleppo, which lies 12km (7 miles) west of the city, as well as for its large inventory of fuel and oil. (Photo by Ahmed Deeb/NurPhoto) (Photo by NurPhoto/Corbis via Getty Images)
Külföld

Minden úgy van, ahogy itt le van írva, csak még rosszabb a helyzet

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2016. 09. 21. 11:06

Nagyon éles kritikák érték az Aszad irányítása alatt álló Szíriai Fegyveres Erőket - és nem mástól, mint a legkomolyabb szövetségeseiktől, az oroszoktól. Még az orosz elemzők is úgy gondolják, hogy Aszad el fogja veszíteni a háborút, ha nem kezd valamit a hadseregével. A kérdés, hogy lehet-e kezdeni vele valamit egyáltalán?

Milíciák, iráni önkéntesek, a Hezbollah és magánkatonai vállalatok harcolnak a szíriai hadsereg helyett, míg Aszad emberei azzal foglalatoskodnak, hogy kenőpénzt zsebeljenek be az ellenőrzőpontokon áthaladóktól. A légierő is viharvert állapotban van, házi készítésű bombákkal tud csak gazdálkodni. A katonák aknák és sáncárkok ásásával védekeznek a terroristák alagútjaival szemben. Az ellenzéki erők pedig nem csak taktikailag fejlettebbek, a csapataik általános lelkiállapota és harci kedve is magasabb, mint a kormányzati erőké. Mikhail Khodarenok orosz katonai szakértő, nyugalmazott ezredes szerint ezért Oroszországnak nem szabadna tovább részt vennie a szíriai polgárháborúban és meg kellene kezdenie csapatai kivonását.

A 8 évnyi vezérkari tapasztalattal rendelkező ezredes cikke

„Könnyebb lenne feloszlatni és újat létrehozni a szíriai hadsereg helyett”

címmel jelent meg a Kreml által ellenőrzött, bár az orosz hatóságokat olykor kritikusan szemlélő Gazeta.ru-n. Az írás a felkelők csapatait “fegyvereseknek” vagy “illegális fegyveres csoportoknak” nevezi, és nem tesz említést a háborús bűnökről, melyeket Aszad követett el a saját polgárai ellen. Khodarenok felkelőellenes álláspontja azonban még hitelesebbé teszi a szerző meglátását az ellenzéki és kormányerők képességbeli különbségeiről. Khodarenok értékelését egy Szíriában szolgáló orosz ezredes is alátámasztotta, aki így kommentálta a cikket:

Minden úgy van, ahogy itt le van írva, csak még rosszabb a helyzet.

Siralmas állapotban a Szíriai Arab Hadsereg

A Szíriában tomboló harcoknak már idáig is katasztrofális következményei vannak. 250-300 ezer ember vesztette életét, és nagyjából egymillióan sérültek meg. A szíriaiaknak, etnikai hovatartozástól és vallásuktól függetlenül elegük van a már öt éve húzódó polgárháborúból.

Bár úgy tűnik, hogy a kormánypárti erők hamarosan átveszik Aleppo városa fölött a hatalmat, nem valószínű, hogy ezzel a szíriai csatározások véget érnek. Attól, ha valaki egy közel-keleti háborúban kitűzi a zászlaját egy épületre, az ellensége még nem fogja feltétel nélkül megadni magát, és korántsem fogja tétlenül nézni a történteket. Ezért nehéz lenne megjósolni, melyik fél jöhet ki nyertesen a konfliktusból. Basár el-Aszad, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke az ország területének a felét, a városok és falvak kisebbik részét tartja ellenőrzése alatt.

ALEPPO, SYRIA - AUGUST 31: Free Syrian Army (FSA) members are seen at the area where Sacur Brook located after taking control of the area from Daesh terrorists during the "Operation Euphrates Shield" led by Turkish Army and backed by Syrian National Coalition forces including Free Syrian Army (FSA) on August 31, 2016. The anti-Daesh operation, called Euphrates Shield, is aimed at clearing terrorist groups from the Turkish border region, tightening border security, and supporting Syrias territorial integrity. (Photo by Cem Ozdel/Anadolu Agency/Getty Images)
Getty Images / Cem Ozdel

A tényleges harcokat azonban nem Aszad hadserege, hanem a szíriai milíciák, a libanoni Hezbollah siíta egységei, az iráni és iraki önkéntesek és a magán katonai cégek vívják.

Aszad embereinek fő katonai tevékenysége a helyiek megadóztatása. A szíriai fegyveres erők a múlt évben még egyetlen sikeres offenzívát sem hajtottak végre. A Szíriai Arab Hadsereg vezérkarának nincs koherens rövid- vagy középtávú stratégiai terve. A tábornokok nem hisznek benne, hogy a csapataik külföldi katonai segítség nélkül rendet tudnának teremteni az országban. Mivel nincs elég lőszerük és modern felszerelésük, az ellenzéki csapatok pedig kimondottan jó katonai képességekkel rendelkeznek, és félő, hogy vesztesen jönnének ki a harcokból, ezért nem is terveznek nagyobb volumenű hadműveleteket.

A szíriai hadsereg fiatal tisztjei, nem hivatásos tisztjei és közlegényei nem igazán lelkesednek azért, hogy szolgálják a hazájukat és harcoljanak az anyaföldért. Az rossz morált tovább rontja a tény, hogy a modern szíriai hadsereg a történelem folyamán egyetlen katonai győzelmet sem könyvelhetett el magának.

Aszad serege az 1947-től 1948-ig tartó első arab-izraeli háború óta az állandó vereség és megaláztatás bélyegét viseli magán. A katonák nem látnak kiutat az alagútból. Nincs meghatározva, mikor ér majd véget a katonai szolgálatuk, nem ösztönzik és nem díjazzák eléggé a teljesítményüket, a felszerelésük és az élelemellátásuk nem megfelelő. Egyszerűen nem éri meg katonának lenni.

A legfontosabb azonban, hogy a szíriai vezetőség, ha akarná sem tudná orvosolni a helyzetet, mivel nincs rá elég forrása. Az Aszad-kormánynak jelenleg nincs állandó bevétele. Az évek óta húzódó harcok tönkretették az ország gazdaságát. Az ipari termelés 70, a mezőgazdasági 60, az olajtermelés 95 százalékkal esett vissza. Az államkincstárban nincs pénz, még a sürgős védelmi kiadásokat sem tudnák fedezni.

Nincs ember, nincs fegyver és nincs rend

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a szíriai hadsereg súlyos eszköz- és emberhiánnyal küzd. jelenleg csak feleannyi személyzettel és eszközzel rendelkezik, mint amennyire szüksége lenne. Az éves besorozásokkal nem tudják lefedni még a hadsereg minimális szükségleteit sem. 2011 óta emiatt azokat az őrmestereket és közlegényeket sem szerelik le, akiknek már lejárt volna a szolgálati ideje.

Több oka is van, amiért nem tudják újoncokkal feltölteni a sorokat. A besorozható emberek közül vannak, akik a kormányellenes erőket támogatják és visszautasítják a besorozást. Mások az ellenzéki csapatokhoz csatlakoztak. Vannak olyanok is, akik úgy döntöttek, egyik oldalhoz sem csatlakoznak, inkább kivárnak, meglátják, mi lesz. Sok lehetséges újonc elhagyta Szíriát és menekültként tartózkodik valahol, talán Európában.

A lakosság nagy része olyan területeken él, melyek kívül esnek a kormány fennhatóságán. Végül pedig a besorozott katonák és családjaik félnek az ellenzéki csapatok megtorlásától.

A katonai egységek bázisai nagyrészt megerősített ellenőrzőpontoknál találhatók. Kb. kétezer ilyen ellenőrzőpont helyezkedik el szerte az országban, bár a hadsereg katonáinak fele úgy tevékenykedik, hogy nem áll semmilyen kapcsolatban az egységével. Az ellenőrzőpontokon szolgálók főként védelmi feladatokat látnak el és pénzt szednek a helyiektől. Semmilyen nagyobb műveletbe nem bocsátkoznak, nem szabadítják föl a lakosságot, vagy nem foglalkoznak a központi városok irányításával.

ALEPPO, SYRIA - JUNE 5: Search and rescue team members run around the debris of damaged buildings after Assad forces and Russian army carried out an airstrikes on opposition controlled areas in Aleppo, Syria on June 5, 2016. (Photo by Beha El-Halebi/Anadolu Agency/Getty Images)
Getty Images / Beha El-Halebi

Az olyan alapillérek – melyekre kell, hogy épüljön bármilyen katonai szolgálat – mint hogy “a beosztott köteles feljebbvalója parancsát végrehajtani” és az, hogy a “a parancsot minden körülmény között pontosan, időben, kifogás nélkül kell végrehajtani”, a legjobb esetben is csak részben érvényesülnek a szíriai hadseregben.

Tevékenységükből nehéz lenne bármilyen tanulmányozásra méltó esetet vagy követendő példát kiemelni. Inkább csak arra találni példát, ahogyan semmiképpen se vívjunk háborút.

A légierő is küszködik

A Szíriai Arab Légierő viszi véghez a bevetések nagy részét (2015-ben naponta 100-at is), melyek 85 százaléka bombázás. Az ellenséges területek infrastruktúráján nagyrészt a légierő támadásai okoztak károkat. A légicsapásokat néhány tucat vadászgéppel és kb. 40 helikopterrel hajtják végre.

Leggyakrabban „magányos bevetésekkel” dolgoznak. Nem indulnak párosan, vagy nagyobb egységekkel, hogy takarékoskodjanak az erőforrásaikkal. A bombázásokat 3000 méterről, vagy nagyobb távolságról végzik, hogy minimalizálják a veszteségeket.

A becslések szerint a Szíriai Arab Légierő 200 repülőgépet és 150 pilótát veszített 2011 áprilisa óta.

Nincs pilótaképzés, így nincs lehetőség a személyzet pótlására (az oroszországi képzéseket felfüggesztették). A gépeket sem javítják, az egyetlen szerviz az aleppói háborús övezeten belül található.

Kézműves bombák

Mivel nem rendelkeznek elegendő lövedékkel, a légierő katonái idáig tengeri aknákat, torpedókat és mélyvízi bombákat is bevetettek a támadásaiknál, de hordóbombákat is gyakran használnak, több mint 10 ezret dobtak már le belőlük.

A 200-1000 kg súlyú hordóbombát házilag elő lehet állítani. A kormányzati katonák először egy széles olajvezetéket darabolnak fel hozzá. Az így keletkezett hengerekbe robbanószert pakolnak, majd mindkét végre fémfedőt forrasztanak. Az ilyen hordóbomba nagyon robbanékony, egész épületeket szoktak vele megsemmisíteni, vagy akkor dobják le az ellenségre, ha a harcosaik nagy számban összegyűlnek valahol.

Alagút háború

Az alagútépitési és alagútellenes taktikák igen elterjedtek a szíriai háború alatt, de földalatti alagutakat és járatokat már a Római Birodalom idején is ástak Szíriában, az első városok, Palmira, Damaszkusz, Rakka és Homsz környékén is megtalálták őket.

Az itteni talaj kedvez az alagútásóknak, puha és agyagos, nem omlik össze, így lehetővé teszi, hogy mindkét fél végtelen számú és fajtájú járatot véssen bele. Jelenleg ha a katonák gépekkel fúrják ki, 3-4 métert haladnak előre naponta, barkácsolt eszközökkel 1-2 métert. Az alagutak segítségével akár többemeletes, hadiszállásul, vagy élelmiszer- és hadianyagraktárként szolgáló épületeket is fel tudnak robbantani.

Az ellenzéki erők azért ásnak új alagutakat vagy használják a régi hálózatokat, hogy a meglepetés erejével tudjanak rajtaütni a katonai létesítményeken, vagy a kormányzati csapatokon. Bár a föld alól érkező támadások nagy veszéllyel járnak, a szíriai hadsereg nem fordít rájuk kellő figyelmet. Nincs semmilyen információja az ellenzéki erők járatainak hálózatáról és a föld alatti kommunikációjáról.

Védekezés a föld alól érkezők ellen

A kormányzati erők számos technikát próbálnak bevetni csapataik és a fontos létesítmények védelme érdekében: anomália-észlelő georadarokat használnak, saját alagutakat vésnek és sáncárkokat építenek, de leggyakrabban aknákat ásnak.

Hogy a katonák lássák, a környéken hol ás alagutat az ellenség, a következő módszert alkalmazzák: fúrógépekkel 15 méter mély aknákat vésnek egymástól nagyjából 15 méteres távolságra a fontos épületek közelében. Műanyag csöveket helyeznek az üregekbe, majd homokkal töltik meg őket. Az épületet védők folyamatosan ellenőrzik a műanyag csövekben lévő homok szintjét, ami ha csökken, valószínűleg ásnak a környéken.

Egy másik technika, amivel szembe tudnak szállni az ellenzéki erők alagútásóival, ha katonai pozíciók és a fontos épületek körül kb 12 méter mély sáncárkot ásnak. A kotrógépek és a talaj minőségén is múlik, mennyi időbe telik kikotorni az ilyen árkokból a földet.

Előnyben az ellenzéki erők

A terroristák és az ellenzéki fegyveres erők csapataiban sok olyan iraki tisztviselő is található, akik annak idején Szaddám Husszein alatt szolgáltak, tehát volt idejük tapasztalatokat szerezni az iráni-iraki háborúban és a két Öböl-háborúban. A Szabad Szíriai Hadsereg magas rangú tisztviselői korábbi vezérkari tagok, tábornokok, altábornokok és ezredesek, míg az egységeik többségében az Aszad-seregéből dezertált katonák.

Az ellenzéki csapatok igen mobilisak, azonnal képesek támadó egységeket kialakítani a kritikus pontokon. Jól ismerik a területet, mivel harcosaik 70 százaléka szíriai származású, valamint jelentős anyagi és emberi erőforrást képesek mozgósítani.

Mivel nincs konkrét, pontos frontvonal, az ellenzéki erők különböző helyszíneken bocsátkoznak harcokba. Legtöbb erejüket abba ölik, hogy megtartsák a jól védhető és stratégiailag fontos magasan fekvő pontokat, valamint a határterületeken fekvő városokat. Így lehetőségük van rá, hogy ellenőrzés alatt tartsák és bármikor tűz alá vegyék a kormányzati csapatok mozgásvonalait.

Ha állóharcok alakulnának ki egy-egy ilyen megerősített helyszínen, az ellenzéki erők előre kialakított, titkos menedékhelyekre vonulhatnak vissza, így sokkal nagyobb arányban élik túl az ütközeteket, mint a kormányzati csapatok emberei.

Megfigyelőpontokat is létesítenek nem messze az ellenséges területektől, hogy előre tudják, ha a kormányzati csapatok mozgolódnak. Ha elveszítenek egy pozíciót, ellentámadást indítanak pár kisebb csoporttal, 10, de maximum 50 harcossal, pár autóval, nehézgéppuskákkal, rakétavető rendszerekkel. Nem vetik meg az öngyilkos merényleteket sem, a lényeg, hogy újra magukhoz ragadják a kezdeményezést.

Amikor az orosz csapatok támadják az ellenzéki erőket, feladják a pozícióikat és a városaikat, csak megfigyelők kis csoportjait hagyják hátra. Azok az egységek, melyek jelentős kárt szenvedtek, Törökországban, vagy más olyan területeken szerveződnek újjá és töltődnek fel, ahol jelenleg tűzszünet van érvényben.

A harcosok morális állapota és képességei is sokkal jobbak a Szíriai Arab Hadsereg katonáihoz képest. Az ellenzéki erők gerilla és terrorista technikákat is bevettek a taktikáik közé, reuláris csapataik a hagyományos hadviselési módokkal együtt alkalmazzák őket. Taktikáikkal mindig alkalmazkodnak az ellenség aktuális viselkedéséhez. Olyan irányítási rendszert hoztak létre, mely lehetővé teszi, hogy pontosan és hatékonyan reagálhassanak a változásokra. Segítségükre van, hogy az elfoglalt területeik mögött a nyitott szíriai határ húzódik, míg a kormány csak a szíriai-libanoni határvonalat és a szíriai-jordániai határ 50 km-es részét tartja az ellenőrzése alatt.

Mivel lehet megnyerni egy háborút?

A polgárháború kirobbanásakor a kormány csapatai mennyiségi előnnyel indultak, sokkal több repülőgéppel, tankkal és fegyverrel rendelkeztek a felkelőknél.

Aszad jogosan reménykedett abban, hogy hamarosan sikert arat az ellenzéki irreguláris csapatok fölött. A szíriai polgárháború és a szélsőséges iszlamisták elleni harcok azonban megmutatták, hogy a számbeli fölény és a technikai előnyök nem elegendőek a gőzelemhez, de még egy kiváló elméleti tudással rendelkező vezetőség sem játszik döntő szerepet.

Ahhoz, hogy valaki győztesen jöjjön ki egy háborús konfliktusból – csak úgy, mint a régi időkben – erős lelki állapotra, kitartó győzni akarásra, határozottságra, bátorságra, találékonyságra és rugalmasságra van szüksége, valamint arra, hogy bízzon önmagában és a csapatában és képes legyen másokat irányítani. Aszad serege nem rendelkezik ilyen tulajdonságokkal.

Nehéz lenne megmondani, mit lehetne kezdeni a félig elenyészett Szíriai Arab Hadsereggel. Egy sereget elnyomással, lövésekkel, a büntető zászlóaljba kerüléssel vagy a visszavonulást megakadályozó különítményekkel nem lehet rábírni a harcra. Ilyen még nem fordult elő a történelem során.

ALEPPO, SYRIA - JULY 17: (EDITOR'S NOTE: Image contains graphic content.) A Syrian man carries a wounded boy in his arms after the war-craft belonging to the Russian army bombed the opposition controlled residential area at the Al-Maysir neighborhood in Aleppo, Syria on July 17, 2016.  (Photo by Ibrahim Ebu Leys/Anadolu Agency/Getty Images)
Getty Images / Ibrahim Ebu Leys

Szigorú fegyelmi intézkedésekkel rendet lehet teremteni azokban az egységekben, ahol bepánikoltak a csatatéren. A pánikot és a szökésre bujtókat lehet semlegesíteni, ha kiiktatják a dezertőröket, a saját magukban kárt okozókat, az árulókat és a kishitűeket. De még egyetlen háborút sem nyertek meg a katonai bíróságok büntetései és halálos ítéletek ösztönző erejével.

Ha a katonák nem küzdenek egy magasabb célért, hazájuk védelméért, nem készek arra, hogy feláldozzák magukat, hogy az utolsó csepp vérükig védjék a pozíciójukat és hogy szembenézzenek a halállal, mikor megindul a támadás, akkor nincs az a büntetés, ami életet lehel egy ilyen hadseregbe.

A fentiek fényében úgy tűnik, egyszerűbb lenne leszerelni (illetve teljes egészében feloszlatni) a szíriai hadsereget és egy újat toborozni. Más szóval, újra kellene kezdeni a nemzeti hadsereg összeállítását. Ezzel csak az a probléma, hogy

már nem találni besorozható embert Szíriában, és az új hadsereg valószínűleg örökölné a régi összes nyavalyáját, valamint a legfontosabb kérdés, hogy ki fogja mindezt finanszírozni.

Oroszországnak ideje kivonulni a konfliktusból

Egy olyan szövetségessel, mint Aszad, lehetetlen háborút nyerni.

Az elnököt segítő milíciákban sem lehet igazán megbízni, a Hezbollah-nak, és Iránnak megvannak a saját érdekei. Az orosz katonai erőknek és politikai vezetésnek ezért meg kellene fontolnia, hogy még az év végéig kivonja az összes csapatát az országból és csak a katonai bázisokat hagyja hátra.

Szíria alkotmányos rendjét nem lehet csupán katonai eszközökkel visszaállítani. Komoly diplomáciai, politikai, gazdasági és propaganda-erőfeszítések szükségesek hozzá, valamint elengedhetetlen, hogy a külföldi országok is segítsék a porig zúzott országot.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind