Nagyvilág

“Ne hívják demokráciának, ha nem az!” – győztes pozícióból bukhat a jobboldal

Majdnem fél év is kevés volt ahhoz, hogy a voksolás után kormányt is alakítsanak Spanyolországban, így június 26-án megismételt választások lesznek. Mariano Rajoy konzervatív néppártja áll szemben a szocialistákkal és két új párttal, egy liberális középpárttal, meg egy újbalossal.

A december 20-i választásokon a Partido Popular (PP) és Mariano Rajoy nyert, a szavazatok 28,72 százalékát szerezték meg, a 350 képviselői helyből 123-at, ami kevés a kormányzáshoz. 2011-hez képest nagyot buktak, akkor egyedül is kormányképes erő voltak a 186 hellyel.

Nem jött ki a matek

Azzal, hogy nem szerzett többséget a PP, és a szocialisták, a PSOE  is gyengén szerepeltek, véget ért a több mint harminc éves politikai váltógazdaság, koalíciós kényszer van. Vagyis volt. De a választási matematikai sehogy sem jött ki.

A nagykoalíciót a PP és a PSOE is elvetette. A PP – Ciudadanos esetleges koalíciónak sincs meg a szükséges 176 hely, ahogy a PSOE – Podemosnak sem.

A PSEO vezetőjét, Pedro Sánchezt kétszer sem szavazta meg parlament, legutolsó próbálkozásakor 131 támogató szavazatot kapott saját pártjától, a Ciudadanostól, és a Kanári-szigeteki Koalíciótól.

Még soványabb győzelem

A június 26-i parlamenti választásokon újra a konzervatív Néppárt győzelmét jósolja a spanyol szociológiai kutatóközpont, a CIS. A negyedévente elkészített közvélemény-kutatásuk alapján a PP 27,4 százalékkal áll az élen, ez azonban kevesebb, mint a tavaly decemberi választásokon megszerzett 28,7 százalék.

Az adatok szerint a decemberivel megegyező sorrend várható a pártok között júniusban is: a konzervatívokat a szocialista párt, őket pedig a Podemos követi, majd a Ciudadanos és az Egyesült Baloldal (IU) következik.

A pártok közül egyedül a Ciudadanos és az IU javított legutóbbi választási szerepléséhez képest; előbbi támogatását 15,6 százalékra mérték a decemberi 13,9 százalék helyett, utóbbi 3,6 százalékról 5,4 százalékra növelte népszerűségét a felmérés alapján.

Amennyiben most lennének a választások a PSOE a szavazatok 21,6 százalékát kapná meg – decemberben 22,1 százalékot szereztek -, a Podemos pedig 17,7 százalékot, szemben a tavalyi 20,6 százalékkal.

A négy pártvezető: Albert Rivera (Ciudadanos), Pedro Sanchez (PSOE), Mariano Rajoy (PP) és Pablo Iglesias (Podemos) Kép: EPA/ Robin Townsend
A négy pártvezető: Albert Rivera (Ciudadanos), Pedro Sanchez (PSOE), Mariano Rajoy (PP) és Pablo Iglesias (Podemos) Kép: EPA/ Robin Townsend

Koalícióval a konzervatívok ellen

A Pablo Iglesias vezette Podemos, és az Egyesült Baloldal (IU) nevű politikai formáció, előzetes együttműködési megállapodást kötöttek, így pedig könnyen átvehetik a vezető szerepet a baloldalon a PSOE-től.

Az együttműködés részletei nem, de a céljai ismertek: a két baloldali párt azt reméli, hogy közösen indulva nagyobb esélyük van megnyerni a választásokat, és az első számú baloldali erővé válni.

Narciso Michavila, a GAD3 nevű közvélemény-kutató cég vezetője az Antenna3 televíziós csatorna esti híradójában azt mondta: a legutóbbi felmérések a Podemos támogatottságának csökkenését mutatták, a párt ezzel az együttműködéssel kívánja ellensúlyozni a kedvezőtlen tendenciát, mivel az Egyesült Baloldal népszerűsége viszont emelkedik.

A szavazatszámítási szisztéma (a Magyarországon is használt D’Hont módszer, ennek a jegyzetnek a 12. oldalán olvashatja el az, akiket érdekel az ilyesmi) is segítheti a szövetséget kötött két pártot, amivel a leadott voksokból kiszámítják a pártok által elnyert képviselői helyeket. Ugyanis ez a formula annál jobban kedvez a pártoknak, minél előrébb végeznek a rangsorban, vagyis arra lehet számítani, hogy együtt több képviselői helyet tudnak megszerezni.

Kiszámolták, hogy ha már a december 20-i választásokon együtt indult volna ez a két párt, akkor 13-mal több képviselőt juttathattak volna be a törvényhozásba.

Akkor a Podemos a leadott szavazatok 20,7 százalékának megszerzésével 69 mandátumot nyert, az Egyesült Baloldal pedig 3,7 százalékkal két képviselőt küldhetett a parlamentbe.

Sorsdöntő

Az elmúlt hónapok politikai patthelyzetének ismeretében elképzelhető, hogy ez az együttműködés sorsdöntő is lehet a jövőre nézve. A választásokat azért kell megismételni, mert a győztes konzervatív Néppárt nem szerzett kormányzóképes többséget, és a második helyen végzett szocialista párt sem tudott megállapodni a többi párttal arról, hogy támogassák hatalmi törekvéseit.

A Metroscopia mérései szerint a PP a februári visszaesés után elkezdett erősödni, szerintük ma 29 százalékon állnak és a választás nagy esélyesei, de többséget nem fognak szerezni.

A PSOE 20,3 százalékkal a második, a Podemos 18,1 százalékon áll, a Ciudadanos 16,9-en, míg a IU 6,6-on.

A közvélemény-kutató cégnek korábban volt egy másik mérése is, ahol a régi szocialista párt, a PSEO, valamint az újbalos Podemos és az IU szavazótáborát hasonlították össze.

A 18-34 évesek korosztályában bőven, a 35-54 évesek között pedig éppen előzi a pártszövetség a PSOE-t, míg az idősebbek között a tradícionális baloldali párt vezet.

Ebből jól látszik, hogy amennyiben Pablo Iglesias pártjának sikerül mozgósítani a fiatalokat, ők lehetnek a választás nyertesei.

Rajoy marad

A 2011 óta hivatalban lévő Rajoy a Financial Timesnak adott interjújában – amit az El Mundo is szemlézett – arról beszélt, hogy hiába 61 éves már, nincs kijelölt utódja párton belül, ő pedig jól érzi magát a bőrében, folytatja, megméretteti magát júniusban is, csak félig végezte el azt a munkát, amivel a választók megbízták, egy ciklus még van benne.

Üzent is a szavazóknak, szerinte az országnak most olyan miniszterelnökre van szüksége, akinek már van kormányzati tapasztalata. Kihívóinak nincs, így egyértelműen arra célzott, hogy csak ő lehet a jó választás.

Az FT-nél céloztak rá, hogy annyiban mindenképp hasonlít a korábbi amerikai elnökre, Ronald Reaganre, hogy észrevehetetlenül, karizma nélkül kormányoz. Rajoy hárította a hasonlatot, de azt elismerte, hogy Reagan szerinte nem volt rossz elnök

Öt éve kezdődött

Több ezren vonultak utcára a spanyol fővárosban vasárnap este, hogy megemlékezzenek arról az éppen öt évvel ezelőtt kezdődött, egy hónapos, országos tüntetéssorozatról, amellyel spanyolok tízezrei fejezték ki elégedetlenségüket a kialakult politikai, gazdasági és társadalmi helyzet miatt, és amelyről ma már úgy tartják, hogy kulcsfontosságú belpolitikai változásokat indított el.

“Ezen a május 15-én nemcsak az ötödik évfordulónkat ünnepeljük, hanem annál sokkal többet: ünnepeljük, hogy haladunk az úton, a harc folytatódik”, áll a szervezők kiáltványában. Ezrek gyűltek össze Madrid főterén, a Puerta del Solon, amely 2011-ben az események középpontjának számított.

A tömeg ahogy akkor, most is transzparensekkel érkezett, rajtuk az öt évvel ezelőtt már emblematikussá vált mondatokkal:

Nem minket képviselnek!

és

Ne hívják demokráciának, ha nem az!

A megmozduláson résztvevők közül többen azt nyilatkozták, hogy még ma is érvényesnek tartják ezeket a mondatokat, úgy érzik, szinte semmi sem változott, így ez a felvonulás lényegében ugyanazt képviseli mint 2011-ben.

15-M / Facebook
15-M / Facebook

Öt évvel ezelőtt, a gazdasági válság kirobbanása után az elégedetlenség és felháborodás vitte az utcára az embereket; főként fiatalok tüntettek Madridban és több más spanyol nagyvárosban a korrupció, a politikai rendszer és a munkanélküliség ellen.

A Puerta del Solon 28 napon át tartott folyamatosan a tiltakozás, a tüntetők sátrakat állítottak és plakátjaikkal teleragasztották a teret, hogy üzeneteik jól láthatóak legyenek. Barcelonában a Plaza de Catalunyán hasonló sátortábor alakult, de azt a rendőrség 12 nap után felszámolta.

A 15-M mára elért a legfontosabb demokratikus intézményekig, hiszen az ott feltűnt politikai szerveződések, pártok a legutóbbi helyhatósági és parlamenti választásokon eredményesen szerepeltek. Közülük került ki Madrid és Barcelona új polgármestere, valamint a Podemos, radikális változásokat követelő baloldali párt mára a harmadik politikai erő Spanyolországban, képviselői ott ülnek a spanyol törvényhozásban és az Európai Parlamentben is.

Politikai elemzők szerint a spanyol belpolitikát három évtizeden át meghatározó kétpártrendszer végéhez a 15-M eseményein keresztül vezetett az út.

Az újbalos segítséggel hivatalba került Manuela Carmena polgármester és hivatala azzal kíván emléket állítani a 15-M-nek, hogy a Puerta del Sol kútjára felvésik a mozgalom egyik szimbolikus jelszavát: “Aludtunk, felébredtünk!”

A felmérések mindenesetre sorozatosan azt mutatják, hogy a választások megismétlése nem segíti át a holtponton a spanyol belpolitikát, mivel a jelenlegihez hasonló erőviszonyokat jósol, azaz, hogy egyik párt sem lesz képes egyedül kormányozni, ezért ismét meg kell majd próbálniuk megállapodásra jutni.

A koalíciós kényszer megmaradt, Rajoy pedig nem lesz karizmatikusabb vezető, nehéz lesz társat találnia a kormányrúdhoz. A baloldal pedig csak folyamatos és nehézkes alkuk árán tudna kormányozni, ha a koalícióról sikerülne is megegyezniük.

Megjegyzés: a szerző ott volt a 15-M születésénél.
Kiemelt kép: Europress Fotóügynökség / Curto de la Torre

(Politico, El País, El Mundo, Financial Times)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik