Semmi sem jelezte előre az El Bakraoui testvérpárhoz hasonló emberek hajlandóságát az öngyilkos merényletre: ha éppen nem voltak rács mögött, akkor szabadok voltak, mint a madár, szerették a pénzt, a szép autókat és a könnyű életet. A hozzájuk hasonló fegyveres rablókat még a börtönben is tisztelték és csodálták – összegzik véleményüket több tudományág szakértői. Egy napon azonban ezek a bűnözők hátat fordítanak régi énjüknek, és a radikális iszlám lesz a mindenük, olyannyira, hogy jelentkeznek öngyilkos merénylőnek. Ilyen volt Abdelhamid Abaaoud, a párizsi merényletek feltételezett szervezője is, akit 2010-ben rablásért ítéltek el Franciaországban.
Miután megismerték a radikális iszlámot, rájöttek, hogy eddig bűnben dagonyáztak. Egy bizonyos ponton túl már csak egy módon válthatják meg bűneiket és juthatnak be a paradicsomba: ha mártírhalált halnak
– magyarázta az AFP francia hírügynökségnek Amélie Boukhobza klinikai pszichológus. Hogy az Iszlám Állam (IÁ) szervezet propagandája hogyan és miért érint meg egyes bűnözőket és másokat miért nem, az valószínűleg az adott egyén személyiségétől függ.
Sokan azért állnak át a másik oldalra, mert elhiszik, hogy egyszer minden rossznak vége szakad, belépnek a paradicsomba, ahol az örök boldogság várja őket. Felismerik, hogy mindazt, amijük nem volt meg bűnözőként, ott megkaphatják. Elsiratják magukat, az elvesztegetett életüket, a családjukat
– mutatott rá Daniel Zagury pszichiáter.
Egyikük elmagyarázta, hogy a végítélet napján az angyalok előtt kell felelniük tetteikért, mielőtt beléphetnének a paradicsomba. Számukra ez nem egy jelkép vagy egy metafora, hanem sziklaszilárd hit. Az angyalok eljönnek értük, és pont
magyarázta a szakértő-pszichiáter. Egyes bűnözők egyfajta depressziós állapotba kerülnek, mert semmit sem sikerült elérniük az életben, és ez segíti őket az átváltozásban – emelte ki Farhad Khosrokhavar szociológus.
Börtönből ki, börtönbe be: ez az életük, és közben minden kiút előtt hatalmas akadályok tornyosulnak. Idővel a büntetések egyre hosszabbak, a gyanú állandó. És egy olyanfajta gyűlölet telepszik meg az emberben, amelynek természete nagyban különbözik a külvárosi negyedek suhancainak körében tapasztalt általános averzióétól. Ez odáig vezethet, hogy az illető elkezdi keresni az életből való hősies távozás megfelelő módját
– folytatta a szociológus.
“A halál számukra a társadalom utolsó arcul csapása, az egyén végső eksztázisa, egyfajta mélységes önimádat”. A szépséges szűzlányok körében élvezett paradicsomi örömök mellett a terroristajelöltek abban is reménykedhetnek, hogy áldozatuk mások – akár családtagjaik – számára sem hiábavaló, hiszen azt hiszik, hogy ezáltal 66 általuk választott embert menthetnek meg a pokol tüzétől.
“És mindebben teljes meggyőződéssel hisznek” – húzta alá Amélie Boukhobza, aki a nizzai központú Entr’Autres nevű szervezet munkatársaként a radikalizáció jelenségét kutatja.
