Az Európai Bizottság elnöke egy-egy belga, francia, német, olasz, spanyol, valamint egy német és egy francia nyelvű svájci lapnak közösen adott interjút. Azt mondta, a brüsszeli merényletek lesújtották, de a belvárosban kedd este tartott spontán megemlékezés bizakodással töltötte el.
Tele vagyok optimizmussal annak láttán, hogy a fiatalok nem hagyják magukat legyűrni, és a gyűlölettel fűtött akciókra a szeretet világos üzenetével válaszolnak. Mindennek hatására ugyan szomorú vagyok, de nem elkeseredett.
Jean-Claude Juncker a támadások lehetséges okairól úgy vélte, “újra és újra eszembe jut egy jelenség, amelyet alig merek megfogalmazni: Európa különböző országaiban a hatvanas évektől a kilencvenes évekig is voltak terrortámadások, és úgy érzem, azok a merényletek kevésbé rázták meg Európa népeit, mint mindaz, ami most történik”, holott akkor az áldozatok száma is nagyobb volt.
Arra a felvetésre, hogy talán a vallási alkotóelem magyarázza a jelenséget, a luxemburgi politikus azt mondta, éppen ezen töri a fejét. Az akkori terroristák “a mieink voltak”, a mostaniak pedig vallási fanatikusok, akik idegen hangzású nevet viselnek, és ezért úgy tűnik, mintha Európa importálta volna a terrorizmust, pedig
akik ezeket a tetteket elkövették, valójában itt születtek, gyakran még a szüleik is. Végigjárták iskolarendszerünket és aktívan részt vettek társadalmi életünkben. Olyan, mintha máshonnan jöttek volna, holott idevalók.
Juncker elismerte: arra nem tud egyértelmű választ adni, hogy az iszlám csak kis adagokban fér-e össze az európai társadalommal, ő nem akar engedni annak az “egyszerű reflexnek”, amely vallási kérdésnek vagy a kudarcos integráció következményének nyilvánítja a történteket. Az szerinte is igaz, hogy egyetlen uniós tagország sem “különösebben sikeres” a társadalmi integráció ügyeiben.
Ez a mi bűnünk, és mindazok bűne, akik állandóan ellenállnak a nemzeti erőfeszítéseknek és megtagadják az integrációt azoktól, akik ugyan máshonnan jönnek, de már régen nálunk vannak.
Az EB elnöke közölte, nem szabad túl sokat várni a politikusoktól, az európai társadalmak jövőjét pedig azokra a fiatalokra lehet építeni, akik “nemet mondanak arra a világra, amely éppen most formálódik”. A felvetésre, hogy a maguk módján az öngyilkos merénylő fiatalemberek is nemet mondtak erre a világra, azt mondta, nem kívánja megérteni a másoknak szenvedést okozó emberek motivációját, de az okokat meg kell vizsgálni.
Semmivel sem lehet igazolni ezeket a barbár tetteket, de hajlandó vagyok beszélni mindenkivel, aki nem érzi jól magát társadalmainkban.
Azzal kapcsolatban, hogy Nicolas Sarkozy volt francia államfő szerint a korábban tervezett európai alkotmányt erőteljesebben kellett volna a keresztény értékekre építeni, azt mondta, ugyan ő maga is kereszténydemokrata, de nem szívesen hivatkozik a vallásra.
Vonakodom attól, hogy azt gondoljam, hogy az alapvető értékeket tekintve másmilyen az iszlám világ, mint a mi zsidó-keresztény ihletésű világunk.
Hozzátette, sok muzulmán, ateista és keresztény barátja van, és amikor az élet igazán fontos dolgairól van szó, nem tapasztal eltérést megközelítéseik között. Szerinte “veszélyes leegyszerűsítés” azt állítani, hogy azért “nem ragaszkodunk eléggé keresztény értékeinkhez, mert ez kiprovokálja a többség kritikus viszonyulását azokkal szemben, akik másmilyenek, mint mi vagyunk.”
Sokkal szívesebben vagyok naiv, mint ellenséges másokkal szemben.
Így reagált arra, hogy sokan naivnak tartják az ilyen vélekedést. Szerinte Európa joggal ragaszkodik értékeihez, de nem hajlandó úgy felfogni a világot, mintha csak “erkölcsös keresztényekből” és “pogányokból” állna. Az interjú a vezető európai napilapok szövetsége (Lena) nevű együttműködés keretében készült a belga Le Soir, a francia Le Figaro, a német Die Welt, az olasz La Repubblica, a spanyol El País, valamint a La Tribune de Geneve és a Der Tagesanzeiger című svájci lap részvételével.
