Külföld

Ezt csinálják a menekültek, amikor nem mutatja őket a média

Neményi Márton
Neményi Márton

ír, fotóz. 2016. 03. 09. 06:55

Egy szóval, aztán sok képpel válaszolunk. Fotóesszé a görög-macedón határról.
Korábban a témában:

Kedves olvasó! Mit csinálnak a menekültek? Ez látszólag egyszerű, még akkor is, ha gyorsan kell válaszolni. A kormánypárti-jobbos média szerint:

  • követelőznek,
  • kerítést, drótkötelet rongálnak,
  • a hatóságokkal látványosan nem működnek együtt,
  • a gyerekeket pajzsként tartják maguk előtt,
  • katonakorú, életerős férfiak Allahu Akbar-oznak fenyegetőleg,
  • vezgálják “asszonyainkat, lányainkat”.

Az ellenzéki, liberális, jogvédők, meg ki tudja, kik szája íze szerint működő média szerint:

  • fáradt, szomorú, de azért valahogy még reménykedő tekintettel néznek a kamerába,
  • mosdanak, tisztába teszik a gyereket, hogy még a rettenetes tábori körülmények közt is emberhez méltó életük legyen,
  • kétségbeesve, de azért civilizáltan várják, hogy a hatóságok továbbengedjék őket,
  • ha ez sem segít, békejeleket mutogatva, mosolyogva indulnak meg gyalog.

Hagyjuk is, hogy melyik az igazság. (Az egyébként, mármint az igazság, nem is a kettő között van, ahogy az lenni szokott, hanem ez mind az – vajon miért olyan nehéz ezt belátni?) A lényeg, hogy ezt látjuk a menekültekből vagy – csatornától függően – migránsokból, illegális bevándorlókból, ha csak a videókat, képriportokat, híradós tudósításokat nézzük, amelyek magától értetődően a hírt, az eseményt, a drámát keresik. Ezek kapnak tízezer megosztást, ezekkel lehet pályázatokat nyerni. A helyzet azonban az, hogy a menekültek, ha egyszer megakadtak valahol, és ott maradnak hetekig-hónapokig,

nem csinálnak semmit.

Nem az ő hibájuk: a menekülttáborokban egyszerűen nincs mit tenni. Sorban állás, tűzifagyűjtés, újabb sorban állás, ücsörgés, álldogálás, mászkálás – és közben a teljes bizonytalanság. Egy hetet töltöttem el Idomeni mellett, egy mára tizenhatezresre duzzadt menekülttáborban a görög-macedón határon, ahol megtapasztaltam, hogy a menekültek alapélménye a tétlenség és az unalom. Nagyon sokan azért indulnak tovább fagyban, esőben, a következő határ felé, ami vagy nyitva lesz, vagy nem, mert egyszerűen elegük lett a semmittevésből. Ez banálisan hangzik, de aki egy kicsit is ismeri például a börtönök világát, az tudja, hogy az unalom és a reménytelenség legalább olyan gyilkos, mint az éhezés és a betegségek.

Egy idő után elkezdtem fotózni ezt a semmit. Eleinte jobb híján, később már kerestem is; nem volt nehéz. A végeredmény másfél tucat kép, amely úgy mutatja meg őket, ahogy a tévé, a YouTube-videók vagy az ilyen hírportálok talán még nem mutatták, pedig egy táborban konkrétan ilyen az élet.

24.hu / Neményi Márton

Heverészés a helyi GYODA előtt. Pár nappal később ez a terület is benépesült sátrakkal.

24.hu / Neményi Márton

Sorban állás reggeliért. Ha elfogyott az étel, addig állt a sor, amíg meg nem érkezett az utánpótlás.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

Van, aki egész nap a határ előtt áll, hogy le ne maradjon, ha véletlenül megnyitják.

24.hu / Neményi Márton

Görög rendőrök “őrzik” a határ felé vezető síneket.

24.hu / Neményi Márton

Macedón határőrök unatkoznak a túloldalon.

24.hu / Neményi Márton

Egy hét alatt egy összecsapás volt a táborban, férfiak egy csoportja ledöntötte a kerítést. Egy órával később már így nézett ki a helyszín.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

Betegek várakoznak a sorukra a Vöröskereszt sátrában.

24.hu / Neményi Márton

Az egyik beteg egyszerűen befeküdt az egyik ágyra. Nem derült ki, mi baja. Hagyták heverni egy órát.

24.hu / Neményi Márton

Akinek nem jutott sátor, tűz mellett vészeli át az éjszakákat.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

Pletyka.

24.hu / Neményi Márton

Három gyerek úgy tesz, mintha ők irányítanák a munkagépeket. Nemsokára erre bővül a tábor.

24.hu / Neményi Márton

Családi fészek.

24.hu / Neményi Márton

Kommentek