Külföld

Minden, amit az Iszlám Állam elleni háborúról tudni kell

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2015. 11. 16. 19:14

Fontos kérdéseket feszegetünk a párizsi terrortámadások után. Kivel háborúzik az Iszlám Állam? Hogy jön a képbe az al-Kaida? Ki győzi le a dzsihádistákat? Szájbarágó Jászberényi Sándorral.

Fotó: Jászberényi Sándor

Az Iszlám Állam nevű halálszekta ellenőrzése alatt tartott földterületet Szíriában, elsősorban Rakkát, a terroristacsoport főhadiszállását. Az Iszlám Állam (ismert még Iszlám Állam Szíriában és a Levantban -ISIL-; Iszlám Állam Irakban és Szíriában -ISIS- néven ) eredetileg az al-Kaida iraki fiókjaként működött az iraki szunnita területeken. A vezetője, Abu Bakr Ál Bághdádi még az Egyesült Államok fogságában is volt, akik, mivel nem tartották veszélyesnek, szabadon engedték.

Egészen 2008-ig az Iszlám Állam elsősorban Irakban követett el terrormerényleteket, bár Szíriában is voltak támogatói, a szervezet pedig magát is az iraki al-Kaidaként határozta meg.

Az iraki és szíriai Iszlám Állam tagjai az al-Kaida oldalán, az amerikai csapatokkal szálltak harcba az országban tomboló szektariánus felkelés során, mely később polgárháborúvá fajult 2006-ban és 2007-ben. A dzsihadisták a törzsi harcosokkal és a koalíciós csapatokkal szövetkezve számos vereséget szenvedtek el.

2008-ban azonban az iraki kormány az Egyesült Államok aktív támogatásával gyakorlatilag szétzúzta az iraki al-Kaidát, melynek megmaradt darabjai 2008 és 2011 között szervezték újra magukat, többek között a Szaddám Huszein utódpártjából megmaradt Ba’áth párt katonáiból és persze a szunnita tartományokból.

A csoport vezetője, hogy elkerülje az újabb fogságba esést, kihasználva a szíriai polgárháborút Szíriába tette át a székhelyét. Innen vezérelte le a csoport 2013-as hódítását, amikor is az iraki szunnita elégedetlenséget kihasználva, a szunnita felkelés élére állt. A villámháború során jelentősebb ellenállás nélkül foglaltak el óriási területeket Irakban és Szíriában, majd kikiáltották a kalifátust.

2013-ban több, az Aszad-kormány ellen harcoló felkelő csoport átvette az irányítást az észak-közép Szíriában található városban, Rakkában. A dzsihadista harcosok döntő szerepet játszottak a város bevételénél, és hamarosan

távozásra kényszerítették a többi felkelőt olyan vétségek elkövetése miatt, mint például az alkoholfogyasztás, vagy a nőkkel való beszélgetés.

2014 nyarára a város már az Iszlám Állam de facto fővárosa lett. Saría bíróságok és vallási iskolák nyíltak, a város három templomát bezárták és nyilvános kivégzés várt minden bűnözőre és ellenszegülőre.

Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam vezetője az ISIS által ellenőrzött szíriai és iraki területeket Kalifátussá, az iszlám jog keretében kormányzott területté nyilvánította.

Al-Bagdadi már évek óta nem lépett a nyilvánosság elé, 2014 júliusában azonban a moszuli mecsetben kihirdette, hogy ezentúl ő tölti be a kalifa szerepét. Új címe világi hatalmat biztosít számára az újonnan létrehozott pszeudoállam felett, valamint ezáltal a legmagasabb spirituális pozíció is az övé.

A Kalifátus megteremtése után az ISIS Bagdadit “minden muszlim vezetőjévé” nyilvánította, és ezzel hatalmas felháborodást és szörnyülködést keltett a muzulmán világ nagy részében.

Bár a szervezet nyilvánosan is összekülönbözött és kivált az al-Kaidából, ideológiájuk fő magját még mindig a nemzetközi terrorszervezet ideológiája alkotja. Kétéves rémuralmuk alatt bevezették a rabszolgakereskedelem intézményét, a nyilvános kivégzéseket.

Brutalitásuk még az al-Kaidát is felülmúlta.

Jól működő propagandagépezetükkel dzsihadisták ezreit csábították magukhoz a világ összes részéről, hogy részt vegyenek a kalifátus „építésében”. A milicistáiknak a számát 10 és 25 ezer fő közé teszik a szakértők, akiknek a nagy része külföldi.

Jövedelmüket a védelmi pénz szedésével, a megszállt területeken található olaj árusításával, valamint emberrablással szerzik.

Azt, hogy az al-Kaida fő csapásától leváltak, remekül jelzi, hogy saját fiókjaik vannak már Líbiában, Egyiptomban, Nigériában és Afganisztánban.

Az „államépítés” mellett mind a franciaországi Charlie Hebdo elleni merénylet, mind a bejrúti mészárlás, de a most a pénteki párizsi mészárlás miatt is ők vállalták a felelősséget.

Fotó: Jászberényi Sándor

Az Iszlám Állam

nagyjából mindenkivel háborúban áll.

Értelemszerűen a legnagyobb ellensége az Egyesült Államok és szövetségesei, akik egy koalíció keretén belül folyamatosan bombázzák állásaikat.

Ellensége még a síita Irán a teljes hadseregével, a libanoni Hezbollah és gyakorlatilag minden síita a térségben. Emellett az ellenségei között tudhatja az öbölmenti országokat, de a Gázai övezetet ellenőrző Hamászt és a különböző szunnita arab szalafi szervezeteket is. Már a szíriai és az iraki kormányon, a kurdokon és az oroszokon kívül.

Harcban áll egyébként az al-Kaidával is.

Fotó: Jászberényi Sándor

De mennyire. Már 2013-ban konkrétan összecsaptak Szíriában. Az al-Kaida szíriai fiókja, az An-Nuszrah front ugyanis elutasította, hogy összeolvadjon az akkor még iraki fiók Iszlám Állammal. Ez később nyílt fegyveres összetűzéshez vezetett.

2014-ben az egyiptomi Ajman Zavahíri, akit Oszama bin Laden utódjaként ismernek a szervezetben, a különválást fatvában is megerősítette. Ennek az oka, hogy az Iszlám Állam fő ideológiája és mozgatórugója gyökeresen eltér az al-Kaida dogmáktól.

Ellentétben ugyanis az al-Kaidával, az Iszlám Állam a végítélet megtestesítőjének tartja magát, vezetőjét pedig a Mehdinek, az utolsó kalifának, aki összegyűjti a muszlimokat a világon.

Ez már az al-Kaidának is sok,

akik elsősorban a hitetlenek elleni dzsihád miatt jöttek létre.

Fotó: Jászberényi Sándor

Ez egy jó kérdés, ez onnan is látszik,hogy a politikai elemzők sem egységesen látják rá a választ. Az Iszlám Állam ilyen hosszú regnálását egyébként sokan a világpolitikával magyarázzák. Szíria vezetése hagyományosan orosz és iráni befolyás alá tartozott, míg az Aszad-rezsim elleni felkelők, beleértve az iszlamistákat és a szunniták is, Szaúd-Arábiától, Törökországtól és az Egyesült Államoktól kapnak támogatást.

Törökország és Szaúd-Arábia szeretné megdönteni az Aszad-kormányt, egy szunnita, baráti kormányra cserélve, míg Irán foggal-körömmel ragaszkodik a térségben lévő befolyásához, amit szélesíteni is szeretne. Az oroszok is ragaszkodnak Asszadhoz, hiszen már az édesapja regnálása alatt ezer szállal kapcsolódtak Szíriához, arról nem is beszélve, hogy az oroszok utolsó kapuja a Közel-Keletre Szíria.

Az még önmagában nem lenne válasz arra, hogyan fordulhat elő, hogy az Egyesült Államok légicsapásai dacára az Iszlám Állam továbbra is tartja magát, és nem csuklott még össze.

Két dolog jöhet szóba: 1. A légicsapások szárazföldi hadsereg benyomulása nélkül önmagukban kevesek, hogy megdöntsék az Iszlám Államot. 2. Az Egyesült Államok és szövetségesei attól tartanak, hogy ha hirtelen megroppantják a térség szunnitáit egy totális háborúval, mire észbe kapnak, az egész térség síia befolyás alá fog kerülni, ennek érdekében pedig kivárnak, amíg az IÁ-ból kiválik egy olyan szunnita tömb, akik tárgyalóképesek és bevethetőek a síita előretörés megfékezésére.

Ami biztos, hogy az Egyesült Államokban nincs napirenden a szárazföldi csapatok bevetése az Iszlám Állam ellen.

Fotó: Jászberényi Sándor

Dehogynem. A kurdok éppen most foglalták vissza a Szindzsár hegyet és környékét, Szíriában is mindenki harcol ellenük. Az Iszlám Állam napjai meg vannak számlálva, ezzel már mindenki tisztában van. A kérdés az, hogy mi jön utánuk.

Fotó: Jászberényi Sándor

Franciaország, az amerikaiak vezette koalíció tagjaként már régóta bombázza az Iszlám Államot. A most hirtelen elrendelt bombázásnak azon kívül, hogy valamelyest megnyugtassa a háborgó francia közvéleményt, más értelme nem nagyon volt.

Hollande elnök ezzel próbálja megmenteni megingott politikai pozícióját Franciaországban, hogy „választ akar adni” a pénteki merényletekre. Más értelme a bombázásnak nincs, csak Európában kovácsolható belőle politikai tőke. A szíriai háborúra minimális hatással van.

Fotó: Jászberényi Sándor

Annyi bizonyos, hogy ha meg is semmisül az „állam”, az elfoglalt területeket pedig felszabadítják, ezt korántsem jelenti azt, hogy nem lesznek többé dzsihadisták, akik Európa ellen törnének. Lesznek. Valószínűleg az al-Kaida vissza fogja szerezni megtépázott tekintélyét és ők lesznek a terrorcselekmények kiötlői, lebonyolítói és finanszírozói.

Egy nagy terrorkeltetővel azonban kevesebb lesz a bolygón. Marad helyette azonban bőven, elég, ha azokra az országokra gondolunk, ahonnan az Al-Kaida jelenleg is operál Irakon és Szírián kívül.

A veszély nem fog elhárulni Európáról.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.