Amikor a kínai kormányzat a kilencvenes évek végén megalkotta a városi közterület-felügyeletek létrehozásáról szóló törvényt, fogalmuk sem lehetett arról, hogy a jó szándékkal készült jogszabállyal az egész ország leggyűlöltebb szervezetének megszületését tették lehetővé. A magyarra leginkább a közterület-felügyelőként fordítható chengguanoknak alig kellett egy évtized, hogy keménykezű módszereik miatt szinte mindenki megutálja őket, és arról váljanak ismertté, hogy brutálisan vernek szét bárkit, aki fel merészel lépni ellenük. És mindezt szinte teljesen büntetlenül megtehetik.
A helyi önkormányzatok felügyelete alatt álló chengguanok a 2000-es évek elején kezdtek el működni a kínai városokban, és alig telt el pár év, már lehetett látni, hogy a rendszerrel nagy bajok vannak. A rendőrszerű egyenruhákba öltöztetett köztereseket megfelelő kiképzés nélkül küldték ki az utcákra, anélkül, hogy megtanították volna nekik, hogyan kell civilizáltan (értsd: erőszak nélkül) végrehajtani a rájuk bízott intézkedéseket. Sőt, egy 2009-ben kiszivárgott pekingi kézikönyvben azt a tanácsot adták a köztereseknek, hogy amikor szabálysértőkkel szemben intézkednek, ügyeljenek arra, „ne legyen vér az arcon, sebhely a testen, és figyeljenek arra, senki se legyen a közelben” aki látja erőszakos fellépésüket.
A kínai közteresek egyik áldozata
Fotó:Europress
A helyzetet súlyosbította a megfelelő központi felügyelet hiánya, és az, nem alakítottak ki egy központi működési szabályzatot, hogy tudni lehessen pontosan mi az, amit megtehetnek egy intézkedés közben, és mi az, amit nem. Csak pár év telt el a chengguanok utcára vezénylése óta, és egyértelművé vált, hogy a szinte teljesen szabadjára engedett közteresek – akik hamar rájöttek arra, nem nagyon kell tartaniuk büntetésektől – azt gondolják, bármit megtehetnek, és átalakuljanak azzá, aminek az emberek tartják őket: verőlegényekké, akiket mindenki utál.
A közteresek egyik fő feladata az engedély nélkül működő utcai árusok megbüntetése, és pont az ellenük történt kemény, az emberek előtt zajlott fellépések okozták a legnagyobb felhördüléseket. A kínai közösségi oldalakon – és utána már az állami irányítás alatt álló sajtóban is – egymás után jelentek meg a történetek arról, hogy vertek szét és esetenként halálra utcai árusokat, járókelőket, akik filmezni merték őket, vagy újságírókat, akik túlkapásaikat akarták megörökíteni. És mindezekért a bűnökért a legritkább esetben kaptak büntetéseket, vagy ha mégis, akkor is csak pár évig tartó börtönnel kellett számolniuk.
Kínai közterület-felügyelők – rendőrnek látszó kormányzati verőlegények
Fotó:Weibo
Látva a problémát, a kínai vezetés 2011-ben igyekezett finomítani a chengguanok munkáját szabályozó törvényeken, miután már az állami sajtó, így például a keményvonalas, nacionalista Global Times is vezércikkben jelentette ki, hogy a chengguan rossz hírnevét nem a „ rossz PR” okozza, hanem saját maguk, és az emberek véleménye a közteresekről csak a valóságot tükrözi. Hogy a finomítás mennyire nem működött, jól mutatják a rákövetkező évek, amikor szinte minden második héten érkezett egy-egy horrotörténet arról, milyen szörnyűséget követtek el valamelyik kínai város közteresei.
Olyan történetek, mint amikor halálra vertek egy féllábú, és feltehetően mentális problémákkal küszködő gyümölcsárust. Vagy amikor zokogó nyolcéves kisfia szeme láttára vertek véresre egy utcai árus nőt. De arra is képesek voltak, hogy egy kis folyóba dobjanak egy vak koldust, természetesen csakis azután, hogy jól megverték. És persze az időseket sem kímélték, mint például azt a hetvenéves nénit, aki védőtalizmánokat árult, és akit a földre lökve vertek, amíg vérezni nem kezdett. Sőt, még a rendőrök is áldozataik között voltak, mint ahogy azt az a rendőr is megtapasztalhatta, akit a saját gumibotjával vert meg több közteres, közölve vele, halálra vernék, ha nem lenne rajta az egyenruha.
Majd jött a halálra vert dinnyeárus esete, ami már komoly tüntetéseket eredményezett Kínában, és a nemzetközi sajtóban is ismertté tette a chenguanokat. Nem csoda, hogy ezek után nagy felháborodás fogadta, hogy pár hónapra rá, 2013. szeptemberében kivégeztek egy utcai árust, aki három évvel korábban halálra késelt két közterest. A dinnyeárust megölő felügyelők közben pár év börtönt kaptak csak.
Az időseket sem kímélik
Fotó:HRW
Az esetek, de leginkább az azokat követő tüntetések után a kínai kormányzat újra ígéretet tett a közteresek szabályozására, és több önkormányzat is igyekezett udvariasabb intézkedésekre rávenni a városukban dolgozó chengguanokat, reménykedve, hogy megítélésük javulni fog. 2014-ben már nem is jelent meg olyan sok hír hatalmukkal visszaélő közteresekről – ami persze köszönhető lehet annak is, hogy a kínai internet cenzúrásában lettek csak hatékonyabbak a rendfenntartó erők.
Amikor azonban bekerültek, az jól mutatta, milyen mély utálat övezi őket. Tavaly áprilisban nagyjából ezer dühös ember támadt rá öt közteresre Cangnan városában, miután egy kalapáccsal agyonvertek egy fiatalt, aki filmezte őket. A köztereseket gyakorlatilag meglincselték, a rendet pedig csak a hadsereg bevetésével lehetett helyreállítani.
Az eset után a még a kínai kommunista párt szócsövének számító China Daily is szerkesztőségi véleménycikkben ítélte el a közteresek akciót, és egyben követelte, hogy ugyan tartsák már tiszteletben ők is a törvényeket és ne legyenek olyan erőszakosak. Ezt megismételték pár hónappal később is, amikor újságosbódékat romboltak le pekingi közteresek, akik a szerkesztőségi cikk szerint „úgy viselkedtek, mint a banditák, akik mindenféle indok nélkül elvehetik mások dolgait”. A standok elbontása külön érdekes volt amiatt, hogy mindegyik engedéllyel működött.
A kínai kommunista párt idén újra ígéretet tett arra, hogy megreformálja a gyűlölt és megvetett chenguanok működéséről szóló jogszabályokat, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Ha még sikerül is hatékonyan fellépni a túlkapások ellen, valószínűleg sok-sok évnek kell majd eltelnie, hogy az emberek elfelejtsék, miket tettek a létrehozásuk óta eltelt alig több mint tíz év alatt.
