Megérkezésem történetének „kicsomagolása” előtt szeretnék visszaugrani indulásom napjára.
Fodrásznál voltam, mert csinos frizurával akartam megjelenni, illetve az is benne volt, hogy ki tudja, ezek a szolgáltatások itt mennyibe kerülnek. Talán a sors fintora volt, hogy kedvenc fodrászomnak épp a repülő vészkijárata mellett lévő ülésekről tartottam élménybeszámolót. Amit erről tudni érdemes: általában plusz költségért cserébe bárki választhatja az itt kialakított nagyobb lábteret, viszont ha nem mindegyik lett elfoglalva, szabad a vásár… (Fapados légitársaságokra gondolok.) Egy ilyen lehetőséget kihasználva már utaztam itt… Miután vészkijáratról van szó, semmi nem lehet az ülés alatt, az ölünkben, nem takarózhatunk a kabátunkkal, ha éppen fáznánk. Ez még mind rendben lenne, de miután elkezdtem fürkészni a körülöttem lévő dolgokat, egy „légi katasztrófa esetén” – dokumentumot látva, szemeim tágra meredtek: mit kell tenni a vészkijárat ajtajával, a gumi csúszdával. Ilyen esetben azt sem tudnám, hogy fiú vagyok-e vagy lány, nem hogy tudjam hogy kell ésszerűen viselkedni… Ha most megkérdezném, hogy kedves olvasó, mit gondolsz, hová szólt a Budapestről Koppenhágába tartó repülőre megváltott helyjegyem? A válaszom: pontosan, a vészkijárat mellé!
Ebben a parányi országban meglepő módon 92 repülőtér van. Egyébként Dánia fővárosában található az ország legnagyobb repülőtere (neve: Kastrup, mint nálunk Ferihegy), ami egyben Észak-Európa legforgalmasabb légi csomópontja is. Mivel főhadiszállásom nem Koppenhágában, hanem Sonderborgban van, nekem is részem volt az átszállásos izgalmakban.
Kicsit görcsbe ugrott gyomorral láttam hozzá az átszálláshoz, ennek oka: soha nem volt még benne részem, főleg nem egyedül. Mindezt csak fokozta, hogy egy olyan reptéren kell megtennem, ahol azelőtt még életemben nem jártam. Kilépve a gépbő, mintha egy városba csöppentem volna, mindenfelé üzletek, kávézók, mozgólépcsők, de táblák, hogy merre találom a bőröndjeimet, semerre nem mutattak. Szerencsémre egy magyar nagymama épp hazahozta unokáit, így az ő segítségével felfedeztem a futószalagon árván szaladgáló bőröndjeimet. Az információs tábla megtalálása után azon gondolkodtam, hogy fog négy óra gyorsan eltelni, mire felfedeztem, hogy három terminál van a reptéren, és nem ott kell becsekkolnom a másik gépre, ahová érkeztem. Közel két órás bolyongás után sikerült kiderítenem, hogy a Cimber Sterling légitársasága két terminálon is megtalálható, de mivel én belföldön repülök tovább, az egyesre kell eljutnom. Persze, hogy ezzel tisztába legyek, bejártam Tolnát-Baranyát…
Az egyes terminálon szinte egy olimpiai bajnok “győzelmével” ballagtam a check in pult felé, amikor a kedves reptéri dolgozó üdvözölt Dániában, majd megkérdezte, miért csak húsz kilogrammnak megfelelő poggyászjegyet vásároltam(harmincegyet nyomtak összesen a bőröndjeim). Hirtelen nem jutottam szóhoz, valami rémlett, hogy néztem a jegyen a súlyokat, de végül elővettem az egymillió dolláros vigyoromat, elmondtam, hogy most járok először az országban, így egy ejnye-bejnyével megúsztam.
Ha legközelebb sem figyelek oda, már 800 dán koronám fogja bánni, ami cca. 30 000 forint!
A „tipi-tapi” ellenőrzésre ezek után már reszkető lábakkal érkeztem. A rendszer „komolysága” ugyanolyannak tűnt, mint bárhol máshol. Az övemet és az órámat levetették rólam, majd jót derülve 2003-as útlevélképemen tovább engedtek. Közben sms-en keresztül a dán család érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Értesítettek, hogy az egyik barátjuk ugyanezzel a géppel megy Sonderborgba, keresni fog, ő pilóta egyenruhában van, így nekem egyszerűbb lesz megtalálni őt. Ez így is lett, majd miután jól elbeszélgettük a hátralévő időt, beszálláshoz készülődtünk. Kilépve a terminál ajtaján mintha egy magángépet pillantottam volna meg. Egyszerre volt izgalmas, még sosem utaztam cca. 45 személyes géppel, és félelmetes is.
Az időjárás nem sok jót ígért, szakadt az eső, de mivel egy olyan pilóta ült mellettem, aki még a repülőgép-szerelő is volt hajdanán, nyugodtan hajtottam álomra a fejem. Negyven percnyi utazás után a lábam Sonderborgban ért földet, ahol fogadó családom már izgatottan várta érkezésem.
Még több kép és nyalánkság a Facebookon!
