Nagyvilág

Leminősítenék a hitelminősítőket

Világszerte egyre többen kérdőjelezik meg a hitelminősítők munkáját, miután a Standard & Poor's lerontotta az amerikai adósbesorolást. A világpiac "jobb híján" bízik a három nagy intézetben.

Három AAA-s idióták – így minősíti a világ egyik legnagyobb hitelminősítőjének vezetőit az egyik tekintélyes amerikai közgazdász-újságíró, Robert Kuttner. A Huffingtonposton megjelent írásában emlékeztet arra, hogy ugyanez a cég volt az, amely a csaknem három éve kitört válság egyik előidézője volt azáltal, hogy kiváló minősítést adott csőd szélén lévő cégek hitelképességéről.

A Standard & Poor’s az Egyesült Államok eddigi lehetséges legjobb, “AAA” hosszú távú államadós-besorolását egy fokozattal “AA plusz”-ra rontotta. A világ legnagyobb hitelminősítő csoportja azzal indokolta a döntést, hogy az államháztartási konszolidációs terv nem elég az amerikai államadósság-válság rendezéséhez. A másik két nagy hitelminősítő, a Moody’s és a Fitch Ratings nem változtatott az Egyesült Államok besorolásán, a Standard & Poor’s döntése azonban így is olaj volt a tűzre, újra fellángoltak a viták a hitelminősítők tevékenységéről.

A nemzetközi hitelminősítők 2008-ban amiatt kerültek a bírálatok kereszttüzébe, hogy a kockázatos jelzáloghitelekről adott kedvező minősítésükkel nagyban hozzájárultak az amerikai ingatlanpiac összeomlásához és ezáltal a globális pénzügy válság kirobbanásához. A bizalmat azóta sem sikerült visszaszerezniük.

A minősítő többség

A hitelminősítők olyan magánvállalkozások, amelyek gazdasági társaságok és kormányzatok hitelképességét mérik fel, (vagyis azt, mennyire lesznek képesek tartozásaikat visszafizetni), ezáltal befolyásolva az esetleges újabb hitel kamatát. A „Nagy Hármak” (Moody’s, Standard, Fitch) uralják a piac 95 százalékát.

A hitelminősítés egy vélemény. Nem több, nem kevesebb – írja a téma egyik szakértője, Jeanne Sahadi újságíró a CNN honlapján. Egy-egy vélemény azonban dollármilliárdokat képes megmozgatni a világpiacokon, és országok jövőbeli kilátásait is alapvetően befolyásolhatja (amint ez látszott Görögország, Portugália vagy Írország leminősítése esetében). A tőkepiac egyre nagyobb, egyre több szereplő jelenik meg az adósságot megtestesítő értékpapírok kibocsátójaként, miközben egyre több pénztulajdonos (köztük befektetési alapok és nyugdíjpénztárak) adja-veszi az értékpapírokat a magasabb hozam reményében.

Nehéz terep

A K&H Bank vezető elemzője szerint a világ azért ad még mindig a nagy hitelminősítők véleményére, mert nincs náluk jobb, az ítéletük még mindig iránymutatást jelent. Barcza György az fn.hu-nak azt mondta, hogy a hitelminősítők három évvel ezelőtti tévedéseit sokan azért bocsátották meg, mert a piac szereplőinek többsége akkor szintén rosszul mérte föl a helyzetet, és nem ismerte föl a közelgő válságot.

Az elemző úgy látja, hogy esetleges új hitelminősítők létrehozása csak lassú folyamat eredménye lehet, hiszen a 2. világháború óta működő rendszert kellene megváltoztatni. A bírálóknak érdemes megfontolniuk, tudnák-e jobban csinálni – tette hozzá Barcza György, utalva arra, hogy ez egy nehéz terep, mivel ezek az intézetek a jövőre próbálnak előrejelzést adni, és ez jókora tévedési lehetőséggel jár.

Néhány hónapja több vezető európai politikus, köztük José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke is fölvetette, hogy európai hitelminősítő intézetet kellene létrehozni, hogy ellensúlyozzák a három nagy cég piaci fölényét. Ez az után vetődött fel, hogy Portugália hitelképességét egyszerre négy fokozattal minősítette le a Moody’s. Oroszország pedig azzal állt elő a múlt hónapban, hogy az Eurázsiai Gazdasági Közösség hozza létre saját hitelminősítő intézetét.

Kockázatok és mellékhatások

Felcsuti Péter, a Bankszövetség volt elnöke szerint nyilvánvaló az érdekkonfliktus a hitelminősítők munkájában: a befektetők érdekében minősítenek, ám a kibocsátótól vagy az annak nevében eljáró befektetési banktól kapják jutalékukat. Az első csoport abban érdekelt, hogy az értékpapírral kapcsolatos minden kockázatot megismerjen, és e kockázatok megjelenjenek a kibocsátási árban; a második pedig abban, hogy a lehető legmagasabb áron adja el az értékpapírt – vázolta a közgazdász néhány hete a Magyar Narancsban.

A pénzügyi válság óta jobban odafigyelnek a hitelminősítőkre. Amerikában létrehozták az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleten belül a Hitelminősítési Hivatalt, amely évente felülvizsgálja a hitelminősítőket és bírságot is kiszabhat rájuk. Az EU-ban hasonló felügyeleti mechanizmus működik – derül ki a Kitekintő cikkéből.

Olaszországban már nemcsak a politikusok és a szakértők foglalkoznak a hitelminősítőkkel, hanem az ügyészség is. Pénteken házkutatást tartottak a Moody’s és a Standard and Poor’s milánói kirendeltségén, mivel gyanújuk szerint a hitelminősítők „piaci spekulációi” felelősek a tőzsdei kereskedésben napok óta tapasztalható óriási zuhanás miatt. Az olasz hatóságok szerint az intézkedés célja, hogy kiderüljön: a Moody’s és a Standard & Poor’s valóban a törvények betartásával hozták meg piacbefolyásoló döntéseiket.

Mit várnak a hitelminősítőktől?

A hitelminősítőket azért fizetik, hogy tájékoztassák a befektetőket arról, mennyire kockázatosak az adósságpapírok. A kockázat mértéke attól függ, hogy az adósságpapír kibocsátója mekkora eséllyel törleszt időben. Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb az adósságpapír hozama. BB-nél alacsonyabb kategóriák már befektetésre nem ajánlott minősítést, úgynevezett “bóvli” osztályozást jelentenek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik