Jelenleg még az is kérdéses, hogy mi lesz az elmúlt hónapokban a Közel-Keleten végigsöprő forradalmi hullámnak az eredménye, nem tudni elég lesz-e ez a lendület arra, hogy valójában igazságos és egyenlő választásokon alapuló demokratikus berendezkedésű államok jöjjenek létre. Hiszen egyelőre Egyiptomban „átmenetileg” a hadsereg irányít, Tunéziában ideiglenes kormány van hatalmon a júliusi választásokig, Líbiában háború van, Szíriában pedig még mindig halomra lövik a tűntetőket az utcákon, és még sorolhatnánk. De induljunk ki abból, hogy tényleg sikerül az, amiért tűntetők százezrei vonultak az utcára az elmúlt hónapokban és az arab tavaszt egy arab nyár követi. Mit hoz ez az Egyiptomban és Szíriában élő keresztények számára?
A lehetséges bűnbakok?
Egyiptombanfebruár közepe óta, a három évtizede hatalmon lávő Hoszni Mubarak elnök távozása óta a hadsereg irányítja az országot. Ügyvezető miniszterelnöknek az igencsak népszerű, korábbi közlekedésügyi minisztert, Essam Sharaf-ot nevezték ki. Általános választásokat előre láthatólag nyáron tartanak majd, ahol a várakozások szerint a korábban is a legnagyobb népszerűségnek örvendő, ámbár illegalitásban működő ellenzéki szervezet, a Muszlim Testvériség fog győzelmet aratni. A nyugati világ aggódva figyeli hogy vajon ebből mi lesz, félő ugyanis, hogy a politikai élet iszlamizálódásának az ország lakosságának 10%-át kitevő kopt keresztények isszák meg a levét. „Egyiptomot egyfajta kulturális fanatizmus jellemzi, amely gazdasági és szociális hátteréből adódik” – mondja Ali Mabrook, a Kairói Egyetem iszlám tanulmányok szakértője. „Ha megkérdezünk egy egyiptomit, nagy valószínűséggel azt fogja mondani, hogy nincs semmilyen probléma muszlimok és keresztények között. Da ha van is, az meg fog oldódni, ha az ország végre a demokrácia és a jogállamiság útjára lép.” – teszi hozzá a szekértő. Félő azonban, hogy ez nem így lesz és az utóbbi időben egyre szaporodó kopt templomtámadások nem maradnak abba, sőt… A demokratizálódás, a gazdasági és politikai reformok, valamint az ezekből következő társadalmi átalakulás évekbe, évtizedekbe tellik. Márpedig az emberek most és azonnal akarnak reformokat. Vagyis nyáron arra fognak szavazni, aki ezt ígéri nekik.
A cikk folytatásához kattintson IDE.
