A japán kormány az erőműtől északnyugatra fekvő három város teljes, kettő település részleges kiürítését rendelte el pénteken. A lakóknak azt javasolják, hogy egy hónapon belül hagyják el a területet, mert egy év alatt 20 millisievertnek megfelelő sugárzást kaphatnak – a lakossági dóziskorlát egy millisievert/év.
Minderre azért volt szükség, mert a a domborzati viszonyok és az uralkodó széljárás miatt a 20 kilométeres kitelepítési körön kívül, az erőműtől északra és északnyugatra eső egyes területek is sugárszennyezést szenvedtek. Az atomerőműtől 40 kilométerre fekvő Iitate faluban például a jód és a cézium izotópjának magas koncentrációját tapasztalták a talajban.
A japán kormány lépése várható volt, az említett területen már korábban is magasabb volt a radioaktív anyagok jelenléte. A fukushimai erőmű blokkjaiban még mindig nem sikerült megakadályozni a szivárgást, vagyis a jelenlegi helyzet akár tovább romolhat, vagy akár az időjárás függvényében lehet szükség újabb területek evakuálására. Jelentős kibocsátás-növekedésre azonban jelen körülmények között továbbra sem kell számítani.
Forrás: Aszódi Attila
Csütörtökön a japán hatóságok zárt övezetté nyilvánították az atomerőmű 20 kilométeres kitelepítési körzetét, a tiltó rendelkezés pénteken 0 órakor lépett életbe. Ettől kezdve hatósági engedély nélkül nem szabad belépni a 20 kilométer sugarú övezetbe. A rendelkezés megszegőit 100 ezer jenre (mintegy 1200 dollár) büntethetik.
“Meg kellene próbálni itt élni”
A katasztrófát követően 80 ezer embert telepítettek ki az erőmű okozta radioaktív szennyezés miatt, de néhány tucat család azóta visszatért a térségbe, s a rendőrség a törvény szerint nem akadályozhatta meg őket ebben. Másfél hónappal a 28 ezer ember halálát okozó katasztrófa után továbbra is több mint 130 ezer ember él iskolai tornatermekben és más ideiglenes szálláshelyeken.
Kan Naoto japán miniszterelnök csütörtökön két, kitelepített számára otthont biztosító központba látogatott, ahol egyesek úgy nyilatkoztak: „Türelmesek vagyunk”, míg mások arról számoltak be, hogy a tűrőképességük határán vannak. A japán miniszterelnök körülbelül tíz percet töltött a központban, amit egyesek nehezményeztek, és azt kérdezték a kormányfőtől, hogy „Már megy is?”, és hozzátették, hogy „Meg kellene próbálnia itt élni.” – idézte a The Mainichi Daily News.
“Kötelességem továbblépni”
A zárt övezeten kívül sem könnyű a helyzet: a mentálhigiénés ellátás az összeomlás határán van. Ideiglenes klinikákat nyitottak a környező térségekben orvosok, hogy pszichiátriai kezelést nyújtsanak az arra rászorulóknak, a helyzet ennek ellenére bizonytalan – számolt be a Daily Yomiuri Online. Pedig most nagyobb szükség lenne az ilyen intézményekre, mint valaha. Mindeddig nyitott kérdés maradt, hogy a mentális gyógyítást végző intézmények fennmaradnak-e a jövő hónapban, arra azonban nincs kilátás, hogy a bezárt kórházak a közeljövőben újra kinyitnak.
Egy hónappal a földrengés és szökőár után sokan még mindig nem tudták túltenni magukat a történteken. Yukiko Horie angoltanárnő például még mindig eltűnt és meghalt tanítványait siratja a rikuzentakatai közösségi ház előtt, ahol egy hónappal ezelőtt hat diákját ölte meg a szökőár. A tanárnő sajnálkozik, hogy március 11-én, a földrengés napján nem volt diákjaival, és így nem tudta megmenteni őket. „Éjszaka nem tudok aludni. – mondta a tanárnő. Tovább kell lépnem, így megpróbálok nem gondolni a szomorú dolgokra. Kötelességem továbblépni.” – mondta a tanárnő.
