A tüntetést anarchista csoportok időnként erőszakba torkolló párhuzamos demonstrációi kísérték.
Az
országos szakszervezeti szövetség (TUC) esti becslése szerint 250
ezernél többen érkeztek szombat délután London központjába “a békés, de
hangos családi eseményként” meghirdetett felvonulásra.
A
demonstrációt – amely a legnagyobb volt az iraki háború ellen 2003-ban
tartott másfélmilliós felvonulás óta – a tavaly májusi választások után
ellenzékbe szorult Munkáspárt is támogatta. A Hyde Parkban – a menet
útvonalának végállomásán – Ed Miliband, a Labour vezetője és
miniszterelnök-jelöltje is felszólalt.
A szombati tüntetés
méreteit jelzi, hogy vidékről 600 autóbusszal és több tucatnyi
különvonattal érkeztek tiltakozók Londonba.
A menet délután
elhaladt a miniszterelnöki rezidenciának otthont nyújtó Downing Street
előtt, ahol a tömeg műanyag trombitákkal “fütyülte ki” a kormány
megszorító politikáját.
A megmozdulás rendjére ezer szakszervezeti rendező mellett 4500 rendőr ügyelt.
A
demonstrációról délután néhány ezer “alternatív” tüntető levált, és
megszállta a brit fogyasztói társadalom szimbólumának tekintett londoni
bevásárlónegyed, az Oxford Street és a Regent Street környékét.
E
rendkívül tarka összetételű tömegben sarlós-kalapácsos vörös zászlók,
forradalomra és általános sztrájkra felhívó plakátok tűntek fel. Az
Oxford Circuson – az Oxford Street és a Regent Street csomópontjában – a
tüntetők egyebek mellett azt skandálták, hogy “Az egyik megoldás a
forradalom” (az angolul rímelő jelszó: “One solution – revolution”).
A
demonstrálók egyike az MTI-nek az Oxford Streeten úgy jellemezte a
környéken tüntetőket, hogy “anarchisták és trockisták, de nem
sztálinisták”.
Az alternatív megmozduláson árulták a brit
szélsőbaloldal központi lapját, a Socialist Workert, amelynek első
oldalas főcíme arra szólította fel az olvasókat, hogy “Zavarjuk el a
tory gazembereket”.
A demonstrációt helyenként erőszak kísérte.
Az MTI tudósítója látta, amint a Soho peremén, a turistákkal zsúfolt
Piccadillytől nem messze, az elegáns színházairól ismert Shaftesbury
Avenue-n egy McDonald’s étterem ablakait a tüntetők bezúzták, és a külső
falakat festékkel öntötték le. Az étterem ezután bezárt.
A
tüntetők a helyszínre érkezők rendőröket a “Your job is next” – “Most a
ti állásotok következik” – jelszó skandálásával fogadták, utalva a
rendőrségi állományt sem kímélő kormányzati leépítési tervekre.
Az
MTI tudósítója a környéken több betört ablakú bankot és elegáns üzletet
is látott. A tüntetők az Oxford Streeten a Carphone Warehouse – a
legnagyobb független brit mobiltelefon-forgalmazó – egyik üzletébe
félórára bezárták a vásárlókat és a személyzetet.
A Scotland Yard
beszámolója szerint egy helyen a tiltakozók ammóniával töltött
villanykörtéket hajigáltak a rendőrökre, akik közül négyen megsérültek.
Estig 13 személyt vettek őrizetbe.
A
tavaly májusi választások után kormányra került konzervatív-liberális
koalíció a GDP-érték 11 százalékát meghaladó – békeidőben példátlan
szintű – államháztartási hiányt örökölt munkáspárti elődjétől. A
deficitet elsősorban a pénzügyi válság idején megrendült helyzetű brit
bankszektor feltőkésítésének csillagászati kiadásai okozták. Több brit
nagybank azóta is többségi állami tulajdonban van.
Az új kormány a
választási győzelem után igen meredek konszolidációs programot
hirdetett meg. Ennek fő célkitűzése, hogy a hazai össztermékhez mért
brit államháztartási hiány 2015-2016-ra alig 1,1 százalékra csökkenjen, a
strukturális deficit pedig megszűnjön.
A program alapján
átlagosan 19 százalékkal csökken az egyes tárcák költségvetése, a fő
áfakulcsot idén januártól 17,5 százalékról 20 százalékra emelték, és a
következő négy évben hozzávetőleg 490 ezer közalkalmazotti állás szűnik
meg. Ez az állami alkalmazotti gárda csaknem 9 százalékos
létszámcsökkentésének felel meg.
A szakszervezetek és a Munkáspárt szerint a konszolidációs program mértéke és tempója messze eltúlzott.
A
The Guardian – a legnagyobb brit baloldali liberális napilap – által
szombaton közölt felmérés szerint azonban a lakosság jelentős része
szükségesnek tartja a megszorításokat. A lap megbízásából elvégzett
országos közvélemény-kutatás során a válaszolók 35 százaléka mondta azt,
hogy a kiadáscsökkentésekkel a kormány “túl messzire megy”, 28
százalékuk szerint azonban az intézkedések “éppen megfelelő arányúak”,
29 százalék pedig egyenesen úgy vélekedett, hogy még keményebb
konszolidációs lépésekre lenne szükség.
