A VKI és az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítvány által közösen szervezett konferencián, amelynek témája az új tagállamoknak az uniós döntéshozatalra gyakorolt hatása, a kutató kiemelte: az új uniós tagállamokra nem jellemző, hogy összefognának, koalíciókba tömörülnének bizonyos ügyekben, pedig gyakran hasonlóak az érdekeik, és eredményesebbek lehetnének, ha közösen lépnének fel.
A biztonságról és a védelemről elmondta: ugyan ezek az országok ebben a kérdésben is elkötelezettek az EU politikája mellett, de a NATO-nak nagyobb szerepet tulajdonítanak. A rendszerváltozás után a NATO a biztonság, míg az EU inkább a demokrácia fogalmával kapcsolódott össze a térségben – mutatott rá.
Vida Krisztina szerint mivel a régióban alapvetően kicsi vagy közepes méretűek, és más tagállamoktól függnek a piacok, az új tagállamok a teljesen liberalizált belső piac hívei. A közös agrárpolitika nagyon fontos az új tagállamoknak, ahogyan az energiapolitika is, így ebben is minél szorosabb együttműködést akarnak az unióban – jelentette ki.
Úgy fogalmazott, a Lisszaboni Szerződés esetében az új tagállamok üdvözölték, hogy általa az EU hatékonyabbá, demokratikusabbá, átláthatóbbá válik, támogatták az Európai Parlament szerepének erősítését, valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselői poszt megteremtését.
Magyarország esetében a szakértő kiemelte: a kisebbségi jogok kérdésében Budapest élen jár, szorgalmazta többi között a roma keretstratégia kidolgozását. Magyarország konstruktív partner, kész a kompromisszumokra – mondta.
Meisel Sándor, a VKI kutatója a balti államokkal kapcsolatban megjegyezte: ezek az országok úgy látják, az EU garancia a biztonságra és a stabilitásra, ezért támogatják a közösség bővítését. Lettország különösen aktív ebben az ügyben, Horvátország és Szlovénia vitájában is igyekezett közvetítő szerepet betölteni – idézte fel.
