Nyikos László tájékoztatása szerint a konferencia a második ilyen rendezvény, amelyet Magyarország EU-elnöksége alatt megtart. Kiemelte, hogy csaknem minden tagállam képviseltette magát a megbeszélésen, és részt vett több tagjelölt állam delegáltja is.
A konferencia egyik központi témája volt az Európai Unió válságból való kilábalását vezérlő EU2020 stratégia irányelveinek kérdése; az, hogy ezeket miként alkalmazhatják az EU 2014-2020 évi költségvetési ciklusában.
John Berrigan, az Európai Bizottság pénzügyi stabilitásért és monetáris ügyekért felelős igazgatója szerint az Európai Unió eddig rendre reagált a válság fejleményeire, de sosem ment a problémák elébe. Most olyan koherens megoldást kell találni, amely megfelelő iránymutatást ad az EU jövőjét illetően és megnyugtathatja a piacokat – húzta alá. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy ebben a kérdésben sok minden kiderülhet az Európa Tanács márciusi ülését követően.
Sharon Bowles, az Európai Parlament Gazdasági és monetáris bizottságának elnöke előadásában elmondta: az EU csak úgy tud kilépni a válságot jelképező gödörből, ha megújul az egységes piac. Bár az erre vonatkozó törvénytervezet hasonló irányba mutat, mint a korábban elfogadott versenyképességi paktum, az egységes piac megerősítése ennél erősebb eszköz lehet – tette hozzá.
Becsey Zsolt, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára hangsúlyozta: fontos a nemzeti parlamentek szerepe a költségvetési tervezésben, és a végrehajtás ellenőrzésében is. Most másfél éves vita következik a következő pénzügyi irányelvről, a pénteki budapesti konferencián elhangzottakról az Európai Bizottságot és a Tanácsot is tájékoztatni fogják – fűzte hozzá.
Az államtitkár szerint a következő költségvetési időszakban nem lehet “első- és másodrendű” tagállamok között különbséget tenni, 2013 után meg kell szűnnie a “kettős piaci mércének”. A forrásokat minden tagállam számára elérhetővé kell tenni, nem csak a legfejlettebbeknek – emelte ki Becsey Zsolt.
A konferencián felszólaló Csaba László, a Közép-Európai Egyetem professzora is, aki létfontosságúnak nevezte, hogy az EU2020 stratégia céljaihoz megfelelő pénzügyi forrásokat is rendeljenek hozzá.
A konferencia másik hangsúlyos témája az európai pénzügyi stabilitás kérdése volt. Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke úgy vélekedett, a válságra jobban fel lehetett volna készülni, ha az egyébként jól működő mikrofelügyelet nem lett volna elszigetelve a makrofelügyelettől. A pénzügyi közvetítő rendszer elemei – különböző bankok, biztosítók, befektetési vállalkozások – önmagukban lehet, hogy jól működtek, és megfeleltek az előírásoknak, mégis a bennük külön-külön felhalmozódott kockázatok a rendszer egészében már kezelhetetlenné váltak – fejtette ki a PSZÁF elnöke.
Lámfalussy Sándor előadásában üdvözölte, hogy az idei év elejétől elkezdték működésüket az európai pénzügyi szabályozó testületek, és ezek megfelelő szakmai autoritással rendelkeznek. “Ez egy kvantumugrás, ami azt bizonyítja, hogy felül lehet emelkedni a nemzeti érdekeken” – tette hozzá. Aggodalmát fejezte ki ugyanakkor amiatt, hogy az Európai Unió tagállamai nem veszik majd figyelembe ezeknek a testületeknek a figyelmeztetéseit. Lámfalussy hozzátette: a pénzügyi rendszer hatékonysága nem jár együtt annak stabilitásával, ezt a két célt egyszerre kell elérniük az Európai Unió új intézményeinek.
John Berrigan szerint az intézményrendszer kialakítása – amely elmondása szerint két év alatt jutott el az ötlettől a megvalósításig – az EU történetének egyik leggyorsabb döntéshozatali folyamata volt. “Ez az EU időszámításában fénysebességnek felel meg” – fogalmazott az igazgató.
Lámfalussy Sándor a felszólalását követő vitában kifejtette: az állam- és bankcsődök között az a nagy különbség, hogy az államok nem tűnhetnek el. Mivel a felszámolás mint végső fegyver nem áll rendelkezésre az európai adósságválságban bajba jutó államoknál, ezért a megelőzési módszerek kidolgozásának kell a leghangsúlyosabb szerepet kapniuk a tárgyalásokon.
Az euró atyjaként számon tartott közgazdász szerint bár a banki eredmények arra utalnak, hogy a pénzügyi szektor már kiheverte a válságot, a bankok jelentős kitettsége az állampapír-piacokon azt jelenti, hogy egy esetleges államcsőd a pénzintézetekre is visszahathat.
