A tunéziai Jázmin-forradalom eheti állomása a szomszédos Líbia, ahol a hétvégén szervezett tüntetésekre kőkemény választ adott a Muammar Kadhafi személye köré épült rezsim. A tüntetőket helyi források szerint nehéz géppuskákkal vették tűz alá. Csak a hétvégén eddig 233 áldozatról adtak hírt helyi emberjogi szervezetek.
Nincs abszolút hatalom már a Közel-Keleten
Tunézia és Egyiptom sikerrel megbuktatott rezsimjei után eddig úgy tűnt a bahreini uralkodó trónja alatt rezeg legjobban a léc, ám a hétvégén minden eddiginél véresebb összecsapásokra került sor Líbiában. Az egykor a Közel-kelet fenegyerekeként is emlegetett Khadafi országáról eddig a közel-kelet szakértők egybehangzóan állították, hogy ott a legkisebb az esélye egy politikai fordulatnak, mivel a magát még mindig csupán „ezredesnek” hívó diktátor igen kemény kézzel fogja népét.
Hétvégén már felröppentek olyan hírek, hogy Khadafi elnök elhagyta Líbiát, de ez több tényező miatt is valószínűtlen. Egyrészt ha az elnök már nem tartózkodna az országban, igen valószínűtlen, hogy fia beszédet tartott volna hétfőn hajnalban, másrészt pedig Khadafi az a nemzetközi szereplő, akit szinte egyetlen országban sem látnának szívesen, még Szaúd-Arábia sem valószínű, hogy befogadná – állítja a BBC kairói tudósítója.
Demonstrációkra már közvetlenül a tunéziai eseményeket követően sor került Líbiában, ám ezek méretükben és aktivitásukban is jócskán alulmúlták a mostaniakat, ráadásul a líbiai biztonsági erőknek sikerült gyorsan elszigetelniük és felszámolniuk őket. Február 14-én hétfőn azonban az egyiptomi forradalomban jelentő szerepet betöltő facebookon hirdettek újabb tüntetéseket Líbiában. Szerdán már 200 ember vonult az utcára Bengáziban, egy helyi emberjogi aktivista, Fathi Terbil letartóztatását ellenezve. A tüntetők összecsaptak a líbiai biztonsági erőkkel és több tucatnyian megsérültek.
Február 18-án az arab ország második legnagyobb városában, Bengáziban már úgy tűnt, a tüntetőknek sikerült elfoglalni város fontosabb csomópontjait is. Sőt, egyes hírek szerint a helyi erőszakszervezetek tagjai is átálltak a változást követelők oldalára. Nem sokkal később azonban elit fegyveres erők jelentek meg Bengáziban nehéztüzérséggel, tankokkal és tüzet nyitottak a tüntetőkre. Pénteken már 20 halottról számoltak be helyi emberjogi szervezetek. Ez a szám szombatra 30-ra nőtt, vasárnap estére pedig a zavargások átterjedtek Tripolira is. Az áldozatok mércéje hétfőre 233-ra emelkedett.
A tüntetések azóta is tovább zajlanak Líbiában, az egyik legelszigeteltebb Maghreb-országban (A Maghreb a nyugati arab világ összefoglaló neve. Ezek az országok: Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó és Mauritánia. Egyébként a Maghreb egyben Marokkó mai arab neve is). Az ország vezetője kemény kézzel fogja a helyi sajtót és külföldi csatornáknak sem igen sikerül bejutniuk az országba, ezért meglehetősen nehézkes az információáramlás a külvilág felé.
Khadafi fia drogosokról beszél
Hétfőn hajnalban Khadafi második legidősebb fia, Saif al-Iszlám beszédet intézett a néphez a líbiai állami csatornán. A tüntetőket drogosoknak, bűnözőknek nevezte, akik a tüntetések alatt is az utcán kábítószereznek.
Az állami pozícióval nem rendelkező Khadafi sarj azzal védekezett a hétvégi vérontások kapcsán, hogy a tüntetők a katonákra támadtak, akik nem voltak felkészítve ilyen szituációkra. Állítása szerint Líbiában mindenkinek van fegyvere, még a munkanélkülieknek is, ezért nem lehet fegyvertelen civilekről beszélni. Ezzel együtt reformok bevezetését, új zászlót, új alkotmányt, de akár új himnuszt is beígért a tüntetőknek társadalmi reformokkal együtt, a „buta” és felesleges büntetések eltörlésével egyetemben. Khadafi második legidősebb fiát a Nyugat felé nyitott, kompromisszumképes szereplőként ismerik.
A tüntetések kirobbantóinak motivációjaként az ifjabb Khadafi egy ellenkormány létrehozását és egy emirátus létrehozását említette. Egyszerre gyanúsított iszlamistákat és „nyugatosokat” a zavargások táplálásával. Szerinte a felbujtók elsősorban nyugaton élő, nyugati egyetemekre járt líbiaiak és az ő gyermekeik, akik jól járnak a zűrzavarral. Hozzátette, hogy az arab média lelkesen asszisztál nekik.
A líbiai vezető fia kiemelte ugyanakkor, hogy Líbia nem Egyiptom, itt nem lesz facebook-forradalom (a közösségi szájton egyébként ő is fent van). A társadalom klánokra és törzsekre oszlik, ezért fennáll a polgárháború veszélye is. „Egy 30-40 éves polgárháborúval kell számolni” állítja, amennyiben a tüntetők folytatják a zavargást. Az ország egyesítő erejeként Saif al-Iszlám Khadafi az olajat említette. Azzal fenyegette meg a tüntetőket, ha polgárháború tör ki és az ország kettészakad, mint Korea, akkor búcsút mondhatnak az olajnak.
