David Cameron február 5-én Münchenben kifejtette, az elmúlt évtizedekben arra bátorítottunk kultúrákat, hogy külön életet éljenek, egymástól és a többségtől függetlenül. Miközben nem sikerült egy olyan társadalmi víziót kialakítanunk, amely felkeltette volna bennük a vágyat, hogy ők is a társadalom integráns részei legyenek. Ennek köszönhető, hogy a nyugati országok vezetői nem néztek szembe azzal, hogy földjükön kényszerházasságok köttetnek, és radikalizálódnak az emberek.
Cameron szerint „izmos liberalizmusra” van szükség, hogy az egyenlőség, a jog és a szabad szólás értékeit a társadalom minden rétegében tiszteletben tartsák. A jövőre vonatkoztatva pedig kijelentette, ha a muszlim csoportok nem tartják tiszteletben a nők jogait, azzal elveszíthetik a nekik juttatott állami támogatást. Továbbá megkerülhetetlennek tartotta, hogy az összes bevándorló beszéljen angolul, az iskolák pedig annak az országnak a kultúráját oktassák, amelynek a földjén elhelyezkednek.
Nem sokkal később Nicolas Sarkozy francia elnök is hasonló véleményt fogalmazott meg. Ő is hibának titulálta a multikulturalizmust, és hozzátette: „Demokráciáinkban túlságosan el voltunk foglalva az újonnan érkezők identitásával, és kevésbé érdekelt minket azok identitása, akik befogadják őket.”
De ezzel nem ért véget a megnyilatkozások sorozata. Követte a példájukat Maxime Verhagen holland miniszterelnök-helyettes is, aki egy tévéműsorban arról beszélt, hogy a hollandok nem érzik otthon magukat saját hazájukban, és a bevándorlók sem igazán boldogok helyzetükkel. Éppen ezért azt szeretné, ha a hollandok büszkébbek lennének hazájukra. Követendő példaként az Egyesült Államokat hozta fel, amelynek polgárai elsőként azt mondják magukról, hogy amerikaiak, csak utána említik, hogy kik az őseik és honnan jöttek.
Csupán Oroszország első embere fogalmazott a trenddel ellentétes véleményt. Az ITAR-TASSZ hírügynökség beszámolója szerint Dmitrij Medvegyev orosz elnök Baskíriában tartott beszédében ellenezte, hogy egy olyan helyen, ahol többek között oroszok, baskírok, tatárok és finnugorok élnek egymás mellett harmóniában, nincs értelme a multikulturalizmus felülvizsgálásáról beszélni. Bár azért azt hozzátette. „Természetesen országunk alapvető hagyományait tiszteletben kell tartani. Mindenki, aki a mi államunkban akar letelepedni, köteles ismerni az állami nyelvet, azaz az orosz nyelvet.” A politikusok felszólalásai a nemzetközi sajtót sem hagyták nyugodni. Európa mellett több ázsiai országban is napirendre került a téma, de nem maradhatott csendben az Egyesült Államok sem.
Kit hibáztassunk?
Nem a tolerancia a hibás – írta David Cameron kijelentése kapcsán a magyar származású, Nagy-Britanniában élő, Frank Furedi szociológus-professzor. Szerinte Cameron pontatlanul fogalmazott, amikor felszólalt az államilag támogatott multikulturalizmus ellen. Ugyan a multikulturalizmust rozsdásodó építményét Furedi sem tartja sikeresnek, de szerinte nem a tolerancia tehet az olyan problémákról, mint az iszlám terrorizmus. Sőt, a Cameron által használt „passzív tolerancia” kifejezést teljességgel helytelennek találja. „A tolerancia egyáltalán nem passzív. A toleranciához szükség van bátorságra, meggyőződésre és a szabadság iránti elkötelezettségre.” – ezért olyan beállítottságnak tartja, amely megerősíti a lelkiismereti szabadságot és az egyén autonómiáját (ameddig az nem okoz kárt másoknak).
Továbbá a tolerancia az, ami megőrzi az embereket attól, hogy beleszóljanak, miben hisz a másik és mit gondol a világról. Innen nézve tehát a tolerancia azt jelöli ki, hogy mely határig nem lehet az emberek hitét és viselkedését alávetni az intézményes vagy politikai kényszernek és beavatkozásnak.
Egy nyitott társadalomnak szerinte toleránsnak kell lennie, mert az összeütköző vélemények és az ellentétes világnézetek találkozása mentén jutunk újabb tudáshoz. Még az alapvetően hibás gondolatok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a társadalom tisztábban lásson. Ráadásul a tolerancia elvárja, hogy az állampolgárok komolyan vegyék a szabadságot. Éppen ezért, amikor Cameron arról panaszkodik, hogy a társadalom nem kritizálja egyes kisebbségi közösségek retrográd tevékenységeit vagy nézeteit, akkor ezt a problémát nem szabad a toleranciára fognia. A multikulturális társadalom szerinte azért problematikus, mer az „engedékeny közönyt” hirdeti. A tolerancia ugyanis nem közöny, hanem egy döntés. És nem elfogadható, hogy a nem ítélkező szinonimájaként kezeljük. Persze fontos dolog, hogy ne ítélkezzünk mások felett, de ezt úgy kell tennünk, hogy közben érdeklődést is mutassunk embertársaink irányába.
