A népfelkelés célja egységes volt: a hatalom megdöntése, de e mögött persze külön várakozások is megfogalmazódtak. Mostantól azonban az a kérdés, hogy a jövőben ki milyen célokat kíván elérni – hangsúlyozta Karakai Ildikó, aki szombaton tért vissza Budapestre.
Szerinte Mubarakot végül is az vette rá a távozásra, hogy a tüntetők teljes mértékben egyértelművé tették, amíg a helyén van, semmi esély sincs a változásra, azaz marad a káosz, nem tágítanak, az élet nem fog normalizálódni. Mubarak hiába fordult háromszor is a lakossághoz a televízión keresztül, a népharagot nem tudta lecsendesíteni.
Egyelőre biztonságos
Országos sztrájkot hirdettek, az emberek egy része nem járt munkába, egyrészt a kijárási tilalom miatt, másrészt pedig azért, mert bizonytalan volt, hogy munka után haza tudnak-e jutni, Az iskolákban szünetelt az oktatás, egy ideig zárva voltak a bankok, az ország a gazdasági összeomlás felé haladt. A turisták elriadtak Egyiptomtól, márpedig az idegenforgalom az egyik legfontosabb bevételi forrása. Folytatódott volna ez az áldatlan helyzet, ha Mubarak nem távozik. Az elnök végül belátta: mennie kell, mert a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált.
Ami a jelent, valamint a jövőt illeti, a tüntetetők jelentős része ugyanakkor nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a Tahrír téren marad mindaddig, amíg nem módosítják az alkotmányt és nem oszlatják fel a parlamentet – tette hozzá. Karakai Ildikó szerint mostanra Kairó biztonságos, de egyáltalán nem lehet tudni, hogy mikor rendeződik véglegesen a helyzet. A népfelkelés alulról jövő forradalom volt, a parlamenti és az azon kívüli ellenzék nem tudta kezelni a helyzetet. Teljesen váratlanul érték az események. A jelen pillanatban pedig a hatalom és az ellenzék között még csak tapogatódzó párbeszéd zajlik.
Véget ért egy korszak, de még nem kezdődött új
Az iszlamista Muzulmán Testvériség mozgalomról szólva a nyilatkozó emlékezetett arra, hogy az társadalmilag az egyik legbeágyazottabb politikai erő Egyiptomban, és széles körű szociális hálót tart fenn. Ingyenes kórházakat, jogsegélyszolgálatot, iskolákat működtet, ami nagyon fontos egy olyan országban, ahol a lakosság mintegy negyven százaléka napi két dollárból él. Karakai Ildikó szerint a helyzet mindaddig bizonytalan marad amíg, meg nem rendezik meg az első szabad választásokat. A pénteki nap egy politikai korszak lezárása volt, de hogy milyen következik, azt még nem tudni. Az élet azonban már most kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, sorra nyitnak a bankok és az iskolák.
A nyilatkozó kiemelte, hogy embereknek nagyon nagy bizalma van a hadseregben. Felsorakoztak a harckocsik, de az emberek biztonságban érezték magukat, mert tudták: a katonák nem fognak fellépni ellenük, és nem is tették ezt meg.
Karakai Ildikó végül emlékeztetett arra, hogy Egyiptomban az államhatalom és a hadsereg összefonódása hagyományosan nagyon szoros. Az eddigi egyiptomi elnökök mind a hadsereg soraiból kerültek ki. Az állami elit és a katonai vezetés érdekei gyakran egymást fedik. Így a hadseregnek valószínűleg jelentős szerepe lesz az elkövetkező időszak átalakulási folyamatában.
