“Az Európai Unió január elsején – majdhogynem lopva – egy olyan kormány, Magyarország kormánya kezébe adta soros elnökségének gyeplőjét, amely nyíltan megsérti az európai szerződéseket, s amely fittyet hány az EU azon értékeire, amelyeket az európai alapjogi charta is rögzít” – írta a francia Le Monde című napilap.
A 2010. december 21-én megszavazott jogszabály politikai ellenőrzést vezet be minden médiatartalom felett, legyen szó közszolgálati vagy kereskedelmi, elektronikus, nyomtatott vagy internetes médiumról. Egy média- és hírközlési hatóság, amely öt Fideszes vagy a párthoz közeli tagból áll, január 1-jétől igen súlyos büntetésekkel sújthatja azokat a médiumokat, amelyek szerinte “politikailag kiegyensúlyozatlan” tájékoztatást adnak.”- írja a francia lap, amely megjegyzi: a jogszabályra az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) negatívan, Brüsszel pegig kétkedve reagált.
Szintén terjedelmes írásban foglalkozott szerdán a Frankfurter Allgemeine Zeitung a magyar médiatörvénnyel: Reinhard Olt, a konzervatív német újság bécsi tudósítója a négy közszolgálati médium (MR, MTI, MTV, Duna TV) összevonását és azok közös (a nemzeti hírügynökség általi) hírellátását úgy értékeli, hogy ez mintegy “monopolizálja a híradásokat és a tudósításokat”, elsősorban a belpolitikai eseményekről, amit főleg az ellenzéki szocialisták kritizálnak.
Csakhogy már 2007-ben, a Gyurcsány-kormány idején is zajlottak “intenzív nem hivatalos tárgyalások” a jobb- és a baloldali pártok között a közszolgálati médiumok és a médiahatóság átalakításáról – emlékeztet a FAZ tudósítója. Azokon részt vett Szalai Annamária, az NMHH jelenlegi elnöke és Sarkady Ildikó, akit Gyurcsány “audiovizuális politikáért felelős kormánybiztossá” nevezett ki. A Hírszerző portál akkoriban a tárgyalások eredményeként létrejött “titkos médiapaktumról” cikkezett, amit az érintettek cáfoltak. Valójában azonban meghökkentő átfedések mutatkoznak az akkor állítólag elfogadott “új médiaszabályok” és aközött, amit az Orbán-kormány új médiatörvénye tartalmaz – mutatott rá Olt.
A lap rámutat: az Orbán-kormány a parlamenti eljárás során módosíttatta az eredeti törvénytervezetet, például a helyreigazítás jogát illetően. Ez eredetileg mindazokat megillette volna, akik úgy érzik, hogy valamely tudósítás sértette jogaikat. Az elfogadott törvény értelmében ehhez csak abban az esetben van joguk, ha csakugyan jogsérelem történt. Szlovákia esete jól mutatja, miről is van szó. Ott elegendő egy vélelmezett jogsértés ahhoz, hogy az érintett személy helyreigazítást követelhessen. Ez pedig rengeteg, hatalmas költséggel járó jogvitára vezet szerkesztőségek és főleg politikusok között.
Nem kell összefogni Magyarország ellen, messze van a diktatúrától – írja cikke címében Adam LeBor a The Times című londoni lap szerdai számában, alcímében pedig hozzáteszi, hogy Magyarország mintaképe nem Vlagyimir Putyin, hanem Margaret Thatcher. Fehéroroszországról van szó, ahol a brutális rohamrendőrség ész nélkül botozza a tüntetőket? – kérdi a cikkíró. Vagy Ukrajnáról, ahol a kormány korrupciós vádakkal őrizetbe vetetett volt kabinetminisztereket? Nem, a kis tízmilliós Magyarországról Európa szívében, amely ország most az Európai Unió (EU) soros elnöke. Ugyanarról a Magyarországról, amely szolid átmenetet hajtott végre a kommunizmusból, és stabil, modern demokrácia büszke történelemmel és gazdag kultúrával.
Az EU félévente változó országelnökségének csökkenő súlyáról szóló írás jelent meg a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai lap Európával foglalkozó rovatának egyik blogbejegyzéseként. A szerző szerint a tavalyi év második felének belga EU-elnöksége ért el bizonyos sikereket, de az időszak domináns témájában, az adósságválság kezelésében alig lehetett hallani Belgium hangját. “Bizonyos értelemben a németek vitték az elnökséget” – idézett a WSJ egy londoni elemzőt.
A január elsején hivatalba lépett Magyarországtól még kevesebbet várnak, hiszen olyan országról van szó, amely nem tagja az euróövezetnek, és amelyet “szankciók fenyegetnek amiatt, hogy egy ellentmondásos új törvény lehetővé teszi a kormánynak a média megbírságolását az erkölcsi rendet sértő tartalom miatt” – írta a WSJ blogjának szerzője. Hozzátette, hogy az EU vizsgálja azt is, jogszerű-e az a különleges “válságadó”, amely bizonyos ipari szektorokat érint, és amely ellen néhány európai nagyvállalat panaszt emelt. A WSJ szerint a magyar EU-elnökség programja számos olyan “kisebb, fókuszált témán alapul, mint az európai roma népesség életének javítása, valamint az egységes energiapiac kialakítása”.
A romániai sajtó szerdán az Európai Unió elnöki posztját átvevő Magyarország kormánypolitikájával foglalkozott. A Ziarul Financiar szerdai számába megszólaltatja Vasile Puscast, aki Románia EU-csatlakozása előtt a főtárgyaló volt. Kifejti, “ismert Orbán Viktor politikai hozzáállása: azt hiszi, pusztán attól európai, hogy Európában van”. Puscas szerint azonban a dolgok nem így állnak, hiszen az integrációs szervezet beindíthatja a szankciók folyamatát, ha azt tapasztalja, hogy Magyarországon lábbal tiporják a “gazdasági szabadságjogokat”. Adrian Cioroianu volt – liberális párti – külügyminiszter is úgy nyilatkozik a lapnak, hogy a magyar kormány által hozott intézkedések “kérdést vetnek fel az Európai Unió szintjén”.
A médiatörvény külföldi visszhangjával kapcsolatban a Jurnalul National azt írja: Budapest nem hagyja magát megfélemlíteni a belső és külső nyomás által, emiatt semmiféle módosítást nem hajt végre az annyira vitatott médiatörvényen.
A romániai magyar sajtótermékek közül ezen a napon a Hargita Népe közölt kommentárt e témában. Szerzője szerint a törvény magában hordja a visszaélés lehetőségét. “Ez pedig aggasztó olyan körülmények között, hogy az állam immár nem a műsorszórók, hanem a médiatartalom fölött is felügyeletet gyakorol a nemrégiben létrehozott médiahatóság és médiatanácsok révén. A hatóság és a tanácsok élén pedig a kormánypárt emberei állnak” – írja.
