A tiroli Hall városában található intézet temetőjének létezéséről eddig is tudtak, de nem hozták összefüggésbe a náci időszakkal. Azonban nemrég egy véletlen felfedezés révén kiderült, hogy a létesítményt 1942 és 1945 között használták és 220 holttestet hantoltak el benne és különösen 1944-45-ben volt magas a halálesetek száma, hiszen 1945 márciusában 30 ápolt halt meg az intézetben.
A történészek most megpróbálják azonosítani a földi maradványokat és választ keresnek arra, miért nőtt meg a halálozások száma, és miért éppen 1942 és 1945 között használták a temetőt.
A jelenlegi ismeretek alapján “nem lehet abból kiindulni, hogy mind a 220 halott eutanázia-áldozat volt” – hangsúlyozta Oliver Seifert történész. A szó szoros értelmében vett gyilkosságra utaló jelek nem ismertek Hallban. A kutatók ugyanakkor “éheztetéses eutanáziáról” is tudnak a nemzetiszocialista időszakból.
Ahogy máshol is a náci Németországban, az 1938-ban a birodalomhoz csatolt Ausztriában is folytak eutanáziaprogramok az “életre alkalmatlannak”, értéktelennek ítélt emberek – elmegyógyintézetekben ápoltak, a szellemi, illetve testi fogyatékosok – megsemmisítésének céljával. A halli intézetből 1940 és 1942 között, az úgynevezett T4 eutanáziaprogram keretében legkevesebb 360 ápoltat szállítottak megsemmisítő létesítményekbe. Az 1942 után időszakról kevés ismerettel rendelkeznek a történészek. Ismert ugyanakkor, hogy több másik osztrák intézetben szándékos éheztetés, gyógyszer-túladagolás és elégtelen ellátás révén 1942 után is folytattak eutanáziát.
A halli temetőben nyugvók jegyzékére Oliver Seifert talált rá a létesítmény archívumának költöztetése során. A felfedezés egybeesett azzal, hogy a ma a Tilak nevet viselő, tartományi kezelésű intézetet ki akarták bővíteni. A régi temető a tervezett új épület helyén terül el, ezért a régészeti feltárás befejezéséig felfüggesztették az építkezés előkészítését. A sírok kihantolása márciusban kezdődik, a teljes kutatómunkát két évre tervezik.
