A Berliner Zeitung
hétvégi számában közölt interjúban Guido Westerwelle kijelentette: megérti azt
a bosszúságot, amelyet ma sokan éreznek Európa nehéz helyzete miatt. Egyúttal
azonban óva intett a mind jobb-, mind baloldalról hallható „renacionalizálási”
tendenciáktól.
„Aggaszt az a könnyelműség, ahogyan ma időnként
Európáról beszélnek. Sokat veszíthetünk, ha a szívünkben lemondunk Európáról.
Békénket és jólétünket ugyanis Európa szavatolja” – figyelmeztetett a
német külügyminiszter.
Az interjúban elítélően szólt arról, hogy a sajtóban a
legvadabb találgatások látnak napvilágot arról, mely államok vehetik hamarosan
igénybe az euróövezet „mentőövét” Görögország és Írország után. Szerinte
az utóbbi napokban emlegetett államok (Belgium, Portugália, Spanyolország) „reálgazdasága
egészséges”, és csak „irracionális módon rángatják bele őket a
vitába”.
A közös európai fizetőeszköz körüli bizonytalanságért
Westerwelle szerint Berlint is felelősség terheli – pontosabban a
Schröder-kormányt. Konkrétan azt veti az SPD-Zöldek koalíció szemére, hogy
2004/05-ben hozzájárult az európai stabilitási egyezmény „felpuhításához”.
„Ez felelőtlenség volt. Amit ma átélünk, az részben annak a baljós lépésnek az
átka” – fogalmazott Westerwelle.
A WikiLeaks által kiszivárogtatott diplomáciai
üzenetekről szólva aggályosnak nevezte, hogy a nyilvánosságra került
információk veszélyeztethetik Németország és szövetségesei nemzetbiztonsági
érdekeit. Ezért utasította a külügyminisztérium apparátusát, hogy értékelje ki
a rendelkezésre álló dokumentumokat abból a szempontból, vajon jelentenek-e
veszélyt német állampolgárokra.
A WikiLeaks-ügyből a német diplomácia irányítója három
tanulságot vont le: meg kell vizsgálni, vajon sérültek-e Németország biztonsági
érdekei; ügyelni kell arra, hogy a német külképviseletek ezután is felelősen és
gondosan jelentsenek Berlinnek; valamint meg kell vizsgálni az informatikai
rendszerek biztonságát.
