Alpár Zsuzsa pszichológus szerint helyes döntést volt, hogy a bányászoknak nem árulták el, hogy a mentés hónapokig fog tartani. Az fn.hu által megkérdezett szakértő úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben a legfontosabb a pszichés energiák fenntartása. Ebben nagy segítséget nyújt, hogy a bányászok kontaktust teremtettek a külvilággal és tudják, hogy megtalálták őket. A lehető legtöbb információval el kell látni őket és mindig mondani kell olyan hírt, ami reményt ad. Hétszáz méter mélyen valószínűleg nem képesek megfelelően világítani, így fennáll a depresszió veszélye – véli a szakértő. A napszakok is könnyen összemosódhatnak, ezért nagyon fontos a napi rutin fenntartása. Alpár Zsuzsa szerint a helyzet pszichológiai előnye, hogy van egy közös külső ellenség: a borzalmas mélység.
Chile a héten már a NASA szakértőinek segítségét is kérte a bányászok pszichés állapotának javítása érdekében. A CNN-nek nyilatkozó James Thompson, a londoni Traumatic Stress Clinic vezetője szerint a bányászok valószínűleg tudatában vannak, hogy milyen kockázatokkal jár a baleset és lehet, hogy felkészítették őket a hasonló szituációk kezelésére. Ha összefognak, kialakulhat az „együtt túl fogjuk élni” érzés, de mindenki saját lelki erejétől függően eltérően reagálhat a szituációra – tette hozzá. A legfontosabb a folyadékpótlás és az, hogy ne pazarolják az energiát. A túlélési esélyeket befolyásolhatja, hogy a csoport természetes vezetőinek milyen a hozzáállása és milyen viselkedési példával járnak elől. Hasonló szituációkban az emberek történeteket mesélnek egymásnak, játszanak – akár egy képzeletbeli sakktáblán – vagy arról beszélgetnek, hogy mit fognak csinálni, ha kiszabadulnak a fogságból. A vallás és a hit szintén segíthet – véli a szakértő.
Hónapokig egy kicsi, sötét és forró helyen élni összezsúfolva rendkívül erős pszichés és érzelmi megterhelést jelent, ráadásul fennáll a fertőzés veszélye.
A Chile fővárosától 834 kilométerre, északra, Copiapó város közelében lévő bánya körülbelül 300 méter mélységben szakadhatott be augusztus 5-én. A menedékhely, ahol a bányászok meghúzódtak, hétszáz méteres mélységben van. Az ötven négyzetméteres helyiségben a túléléshez egy bizonyos ideig elegendő felszerelést és ivóvizet találtak. A szellőzőrendszeren keresztül mindeddig friss levegőhöz jutottak, és egy munkagép akkumulátorainak segítségével világították meg a helyiséget, illetve töltötték fel fejlámpáikat.
Akár négy hónapig is eltarthat, mire felszínre hozhatják őket és semmi nem garantálja, hogy addig nem végez velük egy földomlás. A mentőalakulatok egy 66 centis akna fúrását tervezik, melyen keresztül kiemelhetőek lennének a bányászok, ez viszont akár négy hónapig is eltarthat. 700 méterre kell leásni, a probléma az, hogy a kőzet rendkívül kiszámíthatatlan és lassan kell dolgoznunk. Az aknának alkalmasnak kell lennie arra, hogy rajta keresztül kihúzzuk a lent rekedt bányászokat – magyarázza a CNN-nek a mentőalakulatok vezetője.
Egyelőre annyit sikerült elérniük, hogy a hétvégén, több mint két héttel a tragédia után egy szondát vezettek a mélybe, melyen keresztül gyógyszert, az életben maradásukhoz szükséges glükózt és a kiszáradásukat megakadályozó gélt juttattak le hozzájuk. Később egy mikrokamerát is leeresztettek.
A bányászoknak nemrég sikerült a külvilágnak üzenetet küldeni: egy papírra piros tollal azt írták, hogy jól vannak mind a 33-an. Az írásos üzenetet a mentők által lejuttatott fúrófejre erősítve küldték fel a felszínre.
A hőmérséklet a bányában 32-36 fokos lehet, szakemberek szerint a férfiak a tragédia óta 8-9 kilót is veszthettek a testsúlyukból.
A chilei kormány vizsgálatot indított a katasztrófa körülményeinek kivizsgálására azt követően, hogy a bányászati miniszter kijelentette: az omlást követő két napon valamennyi bányászt ki lehetett volna menteni, ha a fő szellőzőakna mellett ott lett volna a meneküléshez szükséges létra. A bányatulajdonosok minden felelősséget elhárítottak magukról.
