A tizenkét éve példátlan kubai politikai amnesztia bejelentése és végrehajtása jelzésértékűnek is tekinthető. Kérdés, hogy az események hatására várható-e közeledés a nyugat, főként az Egyesült Államok és Kuba között?
Az Egyesült Államokban az üzleti szféra és republikánus körök erősen támogatják az ötven éve fennálló kubai embargó megszüntetését, mely új munkahelyeket teremtene, és fellendítené az amerikai gazdaságot. A két ország kereskedelmét az Obama-vezetés tavalyi döntése határozza meg, melyben engedélyezték, hogy a kubai származású amerikaiak élelmiszert és gyógyszert küldjenek a szigetországban élő rokonaiknak.
Az amerikai turisták nem látogathatják Kubát, ezen korlátozás feloldását jelenleg tárgyalja a Kongresszus. Az Egyesült Államok a szankciók visszavonásával könnyebben befolyásolhatná a számára kívánatos társadalmi-politikai változásokat is, amit külpolitikájában a demokrácia exportálásának jelszavával máshol is próbál gyakorolni.
A hatalmat öccsének, Raulnak 2006-ban átadó vezér másfél órás propagandabeszéde azt hivatott kül- és belföldön reprezentálni, hogy a hatalom még mindig az övé, politikai döntés nem hozható beleegyezése nélkül. Fidel Castrónak kedvez a hatalomra jutása óta fennálló amerikai embargó, hiszen ezt ürügyként használhatja rezsimje problémáinak magyarázatakor.
Ugyan Raul vezetése alatt kismértékű gazdasági nyitás észlelhető Kubában, a politikában ennek nyoma sem volt. A relatív stabil kommunista rendszerben az ellenőrzés és centralizáció mértéke nem enyhül. Az eheti fogolycsere a kubai húzd meg- ereszd meg hatalmi játék kedvező oldala, de holnap ugyanúgy bebörtönözhetnek háromszáz, a rendszer számára nem kívánatos embert.
