A felvonulás – amelyen részt vett Boris Johnson, a brit főváros konzervatív polgármestere is – a Baker Streetről indult, végigvonult az Oxford Streeten és a Regent Streeten, és a Piccadillyt érintve a Trafalgar tér volt a végállomás, ahol hatalmas színpad várta a tömeget, folyamatos koncertekkel és színpompás táncelőadásokkal.
A Soho vigalmi negyedében hajnalig tartó utcabál kezdődött, kirakodóvásárral, ételpultokkal, utcai mutatványosok tömegével.
A rendezvény alkalmából a londoni belváros jelentős részét lezárták és átadták az ünneplő százezreknek; így a kormányzati negyed főutcáját, a Whitehallt is a rendkívül változatos öltözetű sokaság vehette birtokába. A Whitehallról nyílik a brit miniszterelnöki rezidenciának otthont adó kis utca, a Downing Street.
Boris Johnson polgármester – aki minden évben a menet élén halad – kijelentette: a londoni melegparádé „az év legnagyobb várakozással övezett eseményei közé tartozik”. A konzervatív politikus hozzátette: büszke arra, hogy „Londonban mindenki vállalhatja önmagát”.
A szombati rendezvényen megünnepelték a Gay Liberation Front nevű kampányszervezet megalakulásának 40. évfordulóját is. Ez a nagyon sokszínű, eredetileg New Yorkban alakult és meglehetősen radikális érdekcsoport indított először nyílt közéleti kampányt a melegjogok teljes körű nagy-britanniai elismertetéséért, és a szervezet rendezte az első londoni melegfelvonulást is.
A rendezvény hivatalos szervezője ma már a Pride London nevű, jótékonysági egyesületként működő, önmagát adományokból fenntartó csoport, amelynek meghirdetett fő célja a sokszínűség elfogadtatása, a jogegyenlőség biztosítása, a melegekkel szembeni előítéletek és diszkrimináció felszámolása.
A londoni melegfelvonulás fő támogatói között van a főváros polgármesteri hivatala, valamint az országos szakszervezeti szövetség, amely a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan ezúttal is külön pavilonnal volt jelen a rendezvények központi helyszínén, a Trafalgar téren.
