Miután szerdán Robert Fico visszaadta a kormányalakítási megbízást, Ivan Gasparovic a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ-DS) listavezetőjét kérte fel az új kormány megalakítására. Iveta Radicová és pártja a június 12-dikei választások óta a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH), a Szabadság és Szolidaritással (SaS) és a Híddal tárgyal a koalícióról. A négy párt a közös programpontokat az államfővel való találkozó előtti megbeszélésen fogalmazta meg, a miniszteri pozíciók elosztásáról pedig a következő hetekben dönthetnek.
Államfőnek is jelölték
Iveta Radicová kormányfőjelölt a rendszerváltáskor a Nyilvánosság az erőszak ellen (VPN) mozgalom szóvivőjeként tűnt fel, ám ekkor még nem lépett politikai pályára. Szociológiát tanított, majd akadémiai karrierje csúcsaként a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatója lett. 2005 októberében Mikulás Dzurinda kormányfő felkérésére szociális és munkaügyi miniszterként tért vissza a politikába, ekkor lépett be jelenlegi pártjába is. Igazán ismert és népszerű 2008-ban lett, miután az ellenzéki SDKÚ-DS államfőjelöltként indította Ivan Gasparoviccsal, a kormányzó Smer és a Szlovák Nemzeti Párt jelöltjével szemben.
A 2009-es elnökválasztást a második fordulóban elvesztette, de hatalmas támogatottságot sikerült szereznie, így a szlovák jobboldal egyik meghatározó politikusává válhatott. Radicová 2008-ban részt vett a Magyar Koalíció Pártjának jubileumi ülésén, illetve találkozott Orbán Viktorral is, amiért a választási kampányban Robert Fico élesen bírálta. 2009-ben lemondott képviselői mandátumáról, miután a parlamentben egy jelen nem lévő képviselőtársa helyett szavazott.
Friss arc, de makulátlan
2010 januárjában Fico pénzmosással vádolta meg a volt miniszterelnököt, Mikulás Dzurindát, a SDKÚ-DS pártelnökét, aki több elemző szerint nem tudta hitelesen cáfolni a kormányfő kijelentéseit. Februárban Dzurinda kijelentette, hogy a választásokon nem indul a miniszterelnökségért annak érdekében, hogy a kampány „az emberekről, a programokról és Robert Fico kormányának elszámoltatásáról szóljon”.
Iveta Radicová, aki korábbi nyilatkozataiban hangsúlyozta, elképzelhetetlennek tartja, hogy fél évvel a választások előtt új kormányfőjelöltjük legyen, Dzurinda lemondásával listavezetővé léphetett elő. A márciusi párton belüli választáson ugyanis simán nyert az alelnök, Ivan Miklossal szemben. Radicová ellen fő érvként a tapasztalatlanságát és olykor határozatlan stílusát hozták fel, míg mellette szólt, hogy friss arcként jelenhetett meg a kampányban, és nem érintették a korrupciós botrányok sem.
Nem célja a likvidálás
Radicová a kampányban – Fico populizmusával szemben – nyugatias, liberális politikai felfogását hangsúlyozta, többször kijelentette: példaképének Angela Merkel német kancellárt tekinti. Márciusban az Új Szónak adott interjújában úgy nyilatkozott, nem híve a támadó politikának, nem célja „politikai ellenfelei likvidálása”. A kettős állampolgárság kérdésében elítélte Fico fenyegetőző politikáját, az Európai Néppárt keretében magyar-szlovák tárgyalásokat kezdeményezett a választások utánra, az SDKÚ pedig saját javaslatot fogalmazott meg az ügyben.
Az SDKÚ a választásokon 28 mandátumot szerzett, a négy jobboldali párt összesen 78 helyet kapott a 150 fős parlamentben. A koalíció megalakulása optimizmusra adhat okot a magyar-szlovák viszonyban, mivel mind a négy párt nyitottabb, emberközpontú szemléletet képvisel, ami segítheti a párbeszéd kialakulását a két ország között – vélte Szesztay Ádám, a Magyar Országgyűlés Külügyi Hivatalának főosztályvezető-helyettese egy konferencián. Radicová kormányát ugyanakkor az erős ellenzék és koalíció törékenysége veszélyeztetheti, a négy párt között több kérdésben is vita alakulhat ki.
