A török segélyhajókon történt izraeli rajtaütés úgy tűnik, fordulópontot jelent a két ország diplomáciai kapcsolatában. Hosszú távon milyen következményekkel számolhatunk?
A török miniszterelnök szavai, melyek szerint visszafordíthatatlanul megváltozhat a két ország kapcsolata, nem újdonság, hiszen Törökország két éve kezdi lazítani a kapcsolati hálót és igyekezett minél inkább szembefordulni Izraellel. Egyes találgatások arról szólnak, hogy Törökország akár a diplomáciai kapcsolatok jegelését, netán megszakítását is fontolóra veheti. Be kell látni, hogy az incidens kapcsán egészen vad, váratlan dolgok következhetnek be a két ország kapcsolatában.
Nagyon fontos, hogy a török közvélemény döntő többsége megdöbbenve áll a történtek előtt és meglehetősen keményen áll szemben Izraellel. Egy viszonylag szűk réteg teszi csak fel azt a kérdést, hogy mit is kerestünk mi Gázában. Arról pedig senki sem beszél, hogy ez egy régóta szerveződő akció volt. Ankarában „Horgonyt fel, Isten nevében! Gáza a láthatáron.” feliratú plakátok hirdették a hajó elindulását és jelentkezőket toboroztak, „történjék, aminek történnie kell” alapon. Kifejezetten demonstratív lépésről volt szó tehát. E lépések nem történhettek a kormányzat tudta nélkül, s nagy valószínűséggel a török belpolitika eseményeihez, elsősorban az iszlamista kormány és az Izraellel korábban jó kapcsolatot ápoló hadsereg közötti küzdelemhez lehet köze.
Maga az akció egyébként azzal is igyekezett érzelmi legitimitást szerezni, hogy Rachel Corrie, az 2003-ban Gázában elhunyt amerikai békeaktivista emlékét volt hivatott ápolni. Őt az izraeli hadsereg egyik buldózere tiporta halálra, amikor élő pajzsként igyekezett útját állni egy palesztin lakóház lerombolásának.
A térség hatalmi egyensúlya az iraki háború, a Hamasz előretörése és Irán megerősödése óta rendkívül instabil. Milyen szerepet tölt be Törökország a régióban?
Törökországnak már régi vágya, hogy ismerjék el regionális középhatalomnak, igaz, ehhez nincs meg minden adottsága, éppen ezért nagyon szívesen talál ki magának feladatokat, még ha arra nem is kérték fel. Ilyen a közelmúltban az Iránnal kötött urándúsítási megállapodás, vagy amikor a Balkánon lép fel kezdeményezőként, illetve a Kaukázusban kíván meghatározó szerepet betölteni. Hozzá kell tenni, hogy Törökország mindezek ellenére egy jelenleg igencsak instabil régióban stabil hatalomnak számít, akivel nem biztos, hogy érdemes újat húzni.
A Mavi Marmara, a segélyflottilla zászlóshajója (fotó: MTI/EPA)
Úgy vélem, hogy a jelenlegi izraeli kormány nem érzékelt egy nagyon fontos hangulati változást Törökországban. Körülbelül a kétezres évek elejéig, ha alapvetően nem is rajongott mindenki világosan és egyértelműen Izraelért, de az arab Közel-Kelet nem volt népszerű Törökországban, Ankara nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megkülönböztesse magát ettől a régiótól. Az utóbbi időben változott a helyzet, úgy nézett ki, hogy a régi sebek begyógyulnak, a vallási, kulturális közösség szálait újrafonják és ezzel együtt másképp kezdett el alakulni az ország Közel-Kelettel és Izraellel való viszonya. Ennek voltak olyan dimenziói is, hogy a hadsereg és az amerikai kapcsolat erőltette az Izraelhez való szorosabb kötődést. Ezt a hangulati változást nem érzékelte az izraeli kormány.
Amit végképp figyelmen kívül hagyott, az pedig, hogy 2008 óta egyértelműen átalakult az ország Izraelhez való viszonya. Izrael 2008-as Gáza elleni ostroma alatt már olyan Izrael ellenessé vált a török hangulat, hogy sportmérkőzéseket kellett lemondani, illetve csak nagyon erős rendőri biztosítás mellett lehetett valahogyan megrendezni. Ezeket a változásokat rosszul mérte fel a jelenlegi izraeli kormány. A mostani akció ráadásul nemcsak brutálisan, de rendkívül amatőr módon zajlott le.
Felültek a török provokációnak?
Dobrovits Mihály turkológus, történész, a MTA-ELTE Közép-ázsiai Kutatócsoport szakértője
Igen, de mostmár nagyon nehéz lesz ebből kimászni, éppen azért, mert az akciónak halottjai vannak. Egyébként a nemzetközi jog két esetben engedélyez hasonló akciókat: Amennyiben egy legitim módon hadviselő állam veszi blokád alá egy másik, ellene szintén legitim módon hadat viselő állam kikötőit, jogában áll ezt a blokádot fegyveres erővel is fenntartani, akár a nemzetközi vizeken is. Más esetben, bármely szuverén állam haditengerészeti erőnek jogában áll akár a nemzetközi vizeken is feltartóztatni és átvizsgálni minden olyan hajót, amelyekről feltételezhető, hogy természetjog ellenes cselekedethez (pl. terrorizmus, fegyver- netán kábítószer csempészet, stb…) van közük. Kérdéses persze eleve az is, hogy a Hamasz által irányított Gázában államok közötti háború zajlik e. S, ha igen, mennyiben érinti ez Törökországot. Az is kérdés hogy ez a hajókaraván részese volt e bármely természetjog ellenes cselekedetnek. A jelenleg az ENSZ által is vizsgálat alá vont kérdés pedig az, hogy mi történt tulajdonképpen, s ki alkalmazott erőszakot először. Egyébként az akció minden résztvevője tisztában volt azzal, hogy a hajókaravánt Izrael fel fogja tartóztatni. Mindössze az események kimenete rázta meg a világot.
Mindezekkel együtt is, értelmetlen akció volt, ráadásul az izraeli hadsereg azt sem várta meg, hogy a rakománnyal a nemzetközi vizekről izraeli felségterületre érjen a szállítmány. Az izraeliek által a hajón talált „fegyverek” zsebkések, vasrudak voltak, tehát ezek minősítése is kérdéses lehet. Ennél is fontosabb, hogy Izrael súlyos diplomáciai vereséget szenvedett el Törökországtól, hiszen kénytelen volt a letartóztatott békeaktivistákat egy napon belül hazaengedni, ráadásul szembe kell néznie a következő szállítmánnyal is, amelyről rebesgetik (bár e szállongó híreket még senki meg nem erősítette), hogy netán a török haditengerészet egységei is elkísérik majd.
A történetnek van egy érdekes mellékszála is: a nemzetközi hajókaraván, melyben a törökön kívül pl. görög hajó is haladt, ciprusi felségvizeken gyülekezett, mely állam hajóit és repülőgépeit Törökország (éppen az észak-ciprusi helyzetre hivatkozva) nem engedi be a maga tengeri- és légikikötőibe.
Ezek szerint Törökország többek között azért törekszik közel-keleti befolyásának növelésére, mert az uniós tagság egyre távolabbi célnak tűnik?
Két szálon futnak a cselekmények, az EU-csatlakozás önmagától is kezdett megtorpanni, másrészt pedig a török kormány határozottan próbált egy kifejezetten Közel-Kelet felé forduló attitűdöt mutatni. Párhuzamosan futó, egymásra ható folyamatokról van szó, és egyelőre még nem világos, hogy ennek mi lesz a vége.
Törökország európai uniós közeledése sohasem volt olyan gyors, tisztában voltak vele, hogy ez a folyamat hosszadalmas lesz. A jelenlegi, második Erdogan-kormány esetén azonban már azt is látni kell, hogy igazán komoly közeledésről nincs is szó. Az EU meghatározó politikusai, Sarkozy és Merkel továbbra is azt mondják, hogy nem kérnek Törökországból. A második Erdogan kormány már feladta az „iszlám-demokrata” színezetet és egyre inkább egy nyíltan iszlamista kormányként kezdenek viselkedni.
Hogyan befolyásolhatja a hétfői incidens az izraeli-palesztin békefolyamatot?
Nagyon sajnálatosak az áldozatok, de abban, hogy Izrael és a Hamasz nem hajlandó tárgyalni egymással, nem sok változást hoznak a most látott események. Azt nyilvánvalóan figyelembe kell venni, hogy Izrael, aki nyilvánvalóan azzal nyerte el a világ szimpátiáját 1948-ban, hogy Dávidként viselkedett a Góliátokkal szemben, nem fogja saját népszerűségét növelni, ha a Gáza városában történt legapróbb incidensre is ugrik és azt is szabályozni akarja, hogy európai parlamenti, vagy más képviselők hogyan és milyen útvonalon tehetik be a lábukat Gázába.
Izrael körül kezd elfogyni a levegő. 2000-ben még azt mondhattuk, hogy soha olyan közel nem álltak a béke-megállapodáshoz, 10 évvel később már nemcsak a Közel-Keleten, hanem az euro-atlanti térségben is kezd elfogyni Izrael körül a levegő. Kérdés, hogy a tel-avivi kormányzat meddig engedheti ezt meg magának. Egyelőre az sem világos, hogy a régióban, ahol az utolsó komoly kapcsolata Törökország volt, hogyan tudja majd ismét pozicionálni magát.
