Folytatódnak a kihallgatások és vizsgálatok Izraelben. Benjamin Netanjahu kormányfő keddi közleményében kijelentette, hogy az izraeli hatóságok a segélyszállító konvojon utazó 682 aktivista mindegyikét kiutasítják az országból, elszállításuk pedig már megkezdődött. Az aktivisták többségét Jordániába küldik, mivel az összesen 35 országból érkezett résztvevő származási országainak jó részével Izraelnek nincsen diplomáciai kapcsolata.
A fegyveres akció kilenc áldozatáról még mindig semmilyen információt nem adtak közre. A segélyszervezetek ezt sérelmezik, az izraeliek viszont arra hivatkoznak, hogy az aktivisták nem hajlandóak együttműködni az azonosításban.
A félelem az elme gyilkosa
Annak, hogy a hétfői incidensnek halálos áldozatai is voltak, a félelem az eddigi egyetlen, oldaltól függetlenül hivatkozott, hiteles oka. Az izraeli hivatalos álláspont szerint a katonák nem várt agresszióval szembesültek, és ezért nyitottak tüzet. Az aktivisták szinte hajszálpontosan ugyanezt mondják. Állításuk szerint az izraeli támadás mérete és agresszivitása oly mértékben meglepte őket, hogy ennek volt köszönhető a hirtelen védekező reakció, melynek során a katonákra támadtak.
Izraelben most párhuzamosan folyik a hatósági vizsgálat az aktivisták kihallgatásával, valamint a haditengerészet belső nyomozása a részt vevő kommandósok vallomásai nyomán. Vizsgálják továbbá a bevetett katonák feletteseinek felelősségét is.
A nyomozás az izraeli Ynet információi szerint igyekszik különválasztani a valóban humanitárius céllal érkező aktivistákat azoktól, akik feltevéseik szerint előre készültek a katonákkal való összecsapásra, és ebből a célból fegyvereket is felvittek a hajóra, illetve kapcsolatban álltak nemzetközi dzsihádista szervezetekkel.
A lökdösést paintballal lehet kezelni
Névtelen izraeli katonai forrásunk szerint a Mavi Marmarára érkező katonák nem számítottak komolyabb ellenállásra, mint káromkodás vagy kisebb lökdösődés. Az első hullámban érkező kommandósoknál éles fegyver sem volt, mindössze M4-es gépkarabélyok paintball fegyverekké átalakítva. Forrásunk szerint felsőbb utasítás szólt arról, hogy minden körülmények között tilos tüzet nyitni az akció során.
Miután az érkező katonák kemény ellenállással találták szembe magukat, egy részük harcképtelenné vált, volt, aki a tengerbe esett. Az akciónak ezt követően a hajó megszállásán kívül az első rendű feladata a bajba került katonák evakuálása lett. Az ehhez segítséget nyújtó harmadik hullámban érkező katonák már éles fegyverrel érkeztek a fedélzetre, és tüzet nyitottak azokra, akik ellenálltak. Forrásunk azt is elmondta, hogy Izrael nem véletlenül támadott nemzetközi vizeken. Saját felségterületükön az izraeli hadihajóknak el kellett volna süllyeszteniük a blokádot áttörő hajókat.
A hajón utazó aktivisták szerint azonban éppen az izraeli akció erőszakossága és mértéke keltett hatalmas riadalmat közöttük, s önvédelmi reakcióból támadtak a hajóra érkező kommandósokra.
Az egyik szemtanú szerint a támadás teljesen váratlanul érte őket: „Körülbelül 30 hadicirkálót láttunk megjelenni, majd helikopterek köröztek a fejünk felett, és világító rakétákat lőttek ki” – mondta Mohamed Vall, az Al Jazeera munkatársa, aki a Mavi Marmarán utazott. Más aktivisták szerint a katonák azonnal fejre célozva utasítgatták őket, az egyik kapitány szerint pedig az izraeli cirkálók hajója elsüllyesztésével fenyegették, ha nem engedelmeskedik. Kiemelték, hogy az izraeliek annak ellenére tüzet nyitottak, hogy a hajón már felvonták a fehér zászlót.
A gazdasági fejlődést nem áldozzák fel
A Hamasz felhívása, a nemzetközi felháborodás és a gázai helyzet ellenére nem túl valószínű egy harmadik intifáda kirobbanása. A ciszjordániai palesztinok a közelmúltban több olyan kompromisszumot elértek, ami könnyebbé teheti az életüket.
Az izraeliek megnyitották a 443-as utat, ez pedig jelentősen megkönnyíti a közlekedést. Az út mellett számos palesztin falu terül el, ám az ezekhez vezető mellékutakat 2000-ben, a második intifáda kirobbanását követően lezárták, és csak izraeli rendszámmal rendelkező autók közlekedhettek rajta. Az izraeli legfelsőbb bíróság elfogadta a civil emberjogi szervezetek petíciójának érvelését és 2009. végén eltörölte az intézkedést. Az új döntés éppen a Mavi Marmara-incidens előtt pár nappal, 2010. május 28-án lépett életbe.
Szintén a ciszjordániai palesztin felkelés esélyeit gyengíti, hogy már a szezon előtt rekordbevételeket könyvelhet el az izraeli turizmus, beleértve a megszállt területek bevételeit is. A ciszjordániai izraeli telepeken befagyasztott építkezések ellenére jelentős konstrukciók folynak a környéken, melyek rengeteg Izraelben élő, vagy belépési engedéllyel rendelkező palesztin számára jelentenek munkát és megélhetést. Továbbá jelentősen csökkent a területen működtetett izraeli ellenőrző pontok száma is.
A felkelés elmaradását sejteti az is, hogy Mahmud Abbasz palesztin elnök, bár rögtön az akció napján mészárlásnak nevezte az izraeli támadást és háromnapos gyászt rendelt el Ciszjordániában, a béketárgyalások megszakítása szóba sem került. A gázai és a ciszjordániai palesztin politikai hatalom között feszülő ellentétek ráadásul még mindig jelentős akadályt gördítenek a közös fellépés elé. Ezt csak fokozza az egyre nagyobb gazdasági és fejlettségi különbség a két palesztin terület között.
Gáza börtön, börtönőrből pedig nincs hiány
A gazdasági fejlődés beindítása az egyetlen megoldás a Gázai övezetben élő palesztinok és Izrael számára is, ám ez az izraeli blokád fenntartásával teljességgel lehetetlen. A három éve tartó blokád csak a humanitárius katasztrófa elkerüléséhez szükséges legalapvetőbb segélyeket engedi be Gázába. A többi áru csak az Egyiptomba vezető csempészalagutakon juthat be, melyeket menetrendszerűen lebombáznak az izraeliek. A zsidó állam viszont egyelőre semmiképpen nem számol a blokád feloldásával.
Ennek egyértelmű üzenete lenne Izrael veresége és a Mavi Marmara-konvoj győzelme.
Hosszabb távon viszont elkerülhetetlen a lépés még akkor is, ha a Hamasz és az őt támogató államok, mint Irán azonnal ki fogják használni az alkalmat a fegyverek célba juttatására. Elképzelhető viszont egy ideiglenes enyhítés a blokád szigorán, amit azonban visszaélések esetén azonnal megszigorítanának.
Amíg Gáza népessége a blokád fogságában él humanitárius könyöradományokon, nem pedig rendes munkahelyeken szerzi meg a napi betevőre valót, addig a Hamasz korlátlan hatalommal fog rendelkezni az övezetben. Ez pedig az Izrael elleni erőszakos incidensek folytatódását jelenti, amivel nagyjából be is zárul a kör.
