A változatást a pekingi tömegközlekedési vállalat szorgalmazza. Azokat az időseket, akik még mindig úgynevezett Mao-egyenruhában járnak – Mao Ce-tung néhai kínai vezető honosította meg az uniformizált viseletet, innen a neve -, a sofőrök és jegyárusok továbbra is szólíthatják “idős elvtársnak”, de csak végső megoldásként, ha az “idős úr” valamiért nem megfelelő.
Az ifjaknak a “diák” megszólítás dukál vagy az “utas”. Az ő esetükben volt talán a legnagyobb szükség az újításra, mivel szlengjükben az elvtárs homoszexuálist, “meleget” jelent.