Mert Morvay még emlékszik, hogy hajdanán, az előző Orbán-kormány idején annak egyik vezető diplomatája éppen erre hivatkozott a státustörvény elfogadásakor: majd megszokják! „Miután világossá vált, hogy a státustörvény eredeti változatát Szlovákia, Románia, de az Európai Unió sem akarja megszokni, jött az Orbán-kormány részéről a második, ugyanezen diplomata szerint a „hiszen konzultálunk velük!” felkiáltással jellemzett szakasz.” Ez kezdetben abból állt, hogy a szomszédos és uniós országok nagykövetségeinek a külügy elpostázta a törvény szövegét. „Amikor a partnerek egyértelműen Budapest tudomására juttatták, hogy számukra a konzultáció nem azonos ezzel a lekezelő tájékoztatással, elkezdődött végre a harmadik, egészen a valódi tárgyalásokig tartó periódus.”
Ennek lett az eredménye a törvény Pozsony és Brüsszel által kikövetelt módosítása után a státustörvény szlovákiai alkalmazását lehetővé tevő egyezmény. „Nem lesz meglepetés, – teszi hozzá Morvay –, ha a kettős állampolgárság ügye hasonló utat fog bejárni. Ma a magyar álláspont valahol „a majd megszokják” és a tájékoztatás között mozog.” Persze az aktuális pozsonyi hisztérikus reakcióban valóban szerepet játszik a Fico-kormány jellege, véli a Sme publicistája – „hogy lopnak, mint a szarkák, és képtelenek rendesen kormányozni az országot, amiről a közelgő választások előtt el kell terelni a figyelmet”.
Viszont azt is tudni kell, hogy „Szlovákiának van a legtöbb oka arra, hogy gyanúval szemlélje a magyar politikát, és a legkevésbé van rákényszerülve arra, hogy megpróbáljon vele kiegyezni vagy bírálatában mérsékelje magát”. Persze komolyan senki nem hiszi ott sem, hogy a magyarok el akarnák foglalni Szlovákiát.
„De ugyanennyi józan ésszel a magyar oldalon is meg lehetne érteni, hogy ha a hatalmat mostanság megragadó miniszterelnök állandóan nemzetegyesítésről beszél és Nagy-Magyarország matricával díszített autóban érkezik valahová, ha kormánya államtitkárainak irodáiban mindenütt Nagy-Magyarország térképek fogadják a külföldi látogatót, ráadásul a választásokon majd’ tizenhét százalékot szerzett a határmódosítást nyíltan követelő párt (amely az említett miniszterelnök és pártja cinkosságának is köszönheti azt, hogy elfogadhatóvá vált a társadalom nagy része számára)” – akkor még a legértelmesebb szlovákban is ott motoszkál némi gyanú és bizalmatlanság a szomszédos országgal szemben, véli a szerző.
(A cikk teljes terjedelmében az ÉS-ben olvasható!)
