A koalíciós tárgyalások jelenlegi állása szerint egy kisebbségi konzervatív kormány megalakulása a legvalószínűbb, – nyilatkozta az fn.hu-nak Gálik Zoltán a Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa. Elképzelhető az is, hogy a liberálisokkal valamelyik nagy pártnak sikerül megállapodnia, annyi azonban bizonyos, hogy a következő brit kormány nem lesz hosszú életű és minden esély megvan arra, hogy szeptemberben előre hozott választásokat tartsanak az országban – véli a szakértő. Ennek oka, hogy a konzervatívok és a liberálisok jelentős ideológiai kérdésekben, mint például Európa-politikai, bevándorlási és védelmi politikai kérdésekben ellenkező nézeteket vallanak. Ráadásul a hétfőn a Munkáspárt éléről távozó Brown helyébe valószínűleg dinamikusabb politikus lép majd, aki erősebb pozícióba tornázhatja fel a kormányzásban megfáradt pártot.
A liberálisok a két másik parlamenti erővel immár ötödik napja sikertelenül tárgyalnak egy esetleges koalícióról, miután a múlt csütörtöki parlamenti választásokon 36 éve első ízben egyik nagy párt sem szerzett elégséges mandátumot az önálló, abszolút többségen alapuló kormányalakításhoz. A közvélemény és a két nagy párt vezetői egyre türelmetlenebbül várják, hogy a liberálisok meg tudnak-e valakivel állapodni. A BBC-nek egy vezető, név nélkül nyilatkozó liberális demokrata forrás kedden úgy nyilatkozott, hogy “a következő 24 órában” várható a döntés.
A kormányalakítási tárgyalások ilyen elhúzódása ritka a brit politikatörténetben, mivel a választások után az elmúlt évtizedekben hagyományosan egypárti, abszolút többséggel bíró kormányok alakultak, és a váltás hozzávetőleg egy órát vett igénybe a választások másnapján. Az utóbbi száz évben a mostanival együtt mindössze ötször fordult elő a jelenlegihez hasonló patthelyzet.
Nagy-Britanniában nincs hagyománya a koalíciónak (montázs: Rédley Tamás)
A „döntetlennel” végződő parlamenti választásokat követően a Nick Clegg által vezetett liberális párt kulcspozícióba került. A koalícióért cserébe többek között választójogi reformot szorgalmaznak, amely megtörné az eddigi konzervatív-munkáspárti váltógazdaságot.
A jelenlegi brit választási rendszerben minden választókerület egyetlen egyéni jelöltet küld a parlamentbe, listára nem lehet szavazni. Nincs előírva az sem, hogy az összes leadott szavazat felénél többet meg kell szerezni a győzelemhez.
A konzervatívok ragaszkodnak ehhez a rendszerhez, a liberálisok azonban sokkal arányosabb képviseletet lehetővé tévő választási szabályokat akarnak. David Cameron, a konzervatívok miniszterelnök-jelöltje a liberálisok megnyerésének érdekében máris közölte, hogy amennyiben megállapodás születik a két pár között, kész népszavazást tartani a kérdésről. Gordon Brown pedig úgy nyilatkozott, hogy hajlandó a választási és a parlamenti rendszer nagyszabású reformjára. A reform véghezvitele a liberálisok számára mindenképpen kitörési lehetőséget jelentene, de egy stabil brit kormány létrehozásának szempontjából is elengedhetetlen a jelenlegi helyzetben.
A választójogi reform a jövőben azonban éppen a stabilitás ellen hathat. Leszámítva az öt XX. századi példát, pontosan a mostani rendszer produkált stabil kormányzatot, az új rendszer a koalíciós kényszerrel a jelenlegihez hasonló bizonytalanságot állandósíthatja.
