A Liberális Demokraták immár mindkét lehetséges partnerrel párhuzamos kormányalakítási tárgyalásokba kezdtek.
A hagyományos brit politikai berendezkedést jellemző körülmények közepette egy órát vett volna igénybe a kormányváltás, ha a múlt csütörtöki parlamenti választásokon valamelyik pártnak sikerült volna abszolút többséghez jutnia a londoni parlamentben. Ebben az esetben péntek délután óta új miniszterelnöke és kormánya lenne Nagy-Britanniának.
A választások nyomán azonban – 36 év óta első ízben – egyik nagy pártnak sincs elegendő képviselője ahhoz, hogy biztos többségű egypárti kormány jöhessen létre. A tizenhárom éve ellenzékben politizáló konzervatívoké lett a legnagyobb frakció, de ahhoz nem elégséges a létszáma, hogy a toryk önállóan többségi kormányt alakíthassanak. Ebben a helyzetben a döntő szó a Munkáspárt mögött harmadik helyre került liberálisoké, akik vasárnap óta tárgyalnak a Konzervatív Párttal a kormányzati együttműködés módjairól. Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője azonban hétfő este tárgyalások megkezdését kérte a második legnagyobb frakcióval bíró Munkáspárttól is, és e tárgyalások – egyelőre magánjellegűnek minősített formában – még az éjszaka folyamán el is kezdődtek.
A Labour azonnal kész teljesíteni a liberálisok első számú politikai követelését, a választási rendszer átfogó reformját, és a liberális delegáció kedd hajnalban közölte, hogy az első megbeszélés a munkáspárti küldöttséggel “építő jellegű” volt.
Erre válaszul a konzervatívok tárgyalóküldöttségének vezetője, William Hague, a tory árnyékkormány külügyminiszter-jelöltje bejelentette: a Konzervatív Párt – amely eddig ragaszkodott a jelenlegi, sokak szerint a szavazatmegoszlásokat nem arányosan tükröző választási rendszer fenntartásához – népszavazás kiírását ajánlja fel a Liberális Demokratáknak az általuk kért választási reformról, ha a liberálisok koalíciós kormányt alkotnak a konzervatívokkal.
Hague bejelentésének fő újdonsága – a választási reformmal kapcsolatos jelentős engedmény mellett – az volt, hogy most hangzott el először a konzervatívok részéről a “koalíciós kormány” kifejezés; a toryk eddig nem nevezték meg konkrétan a kormányzati együttműködés lehetséges formáit.
Korábbi nyilatkozatában Gordon Brown is a liberálisokkal kötendő “progresszív koalícióról” szólt.
Az immár mindkét párttal tárgyaló Liberális Demokraták az egyetlen politikai erő, amelynek részéről még nem hangzott el a “koalíció” szó.
A munkáspárti-liberális megegyezést segítheti, hogy Brown hétfő este váratlan és drámai bejelentéssel tudatta – egyelőre időpont nélkül – távozási szándékát a Labour éléről. Nick Clegg liberális vezető a bejelentés után egyértelműen utalt arra, hogy ez volt az egyik fő feltétele a két párt közötti bármilyen esetleges egyezségnek, mondván: Brown döntése elősegítheti “a zökkenőmentes kormányváltást”.
A konzervatívok szerint azonban elfogadhatatlan lenne, ha – munkáspárti-liberális megegyezés esetén – az ország élére egymás után a második olyan miniszterelnök kerülne, akit a nép nem választott meg. A toryk ezzel arra utaltak, hogy Gordon Brown az előző parlamenti ciklus közben, választások nélkül vette át a kormányfői tisztséget Tony Blairtől, aki 2007 nyarán lemondott.
