A harmadik legnagyobb parlamenti pártnak az 1997 óta kormányzó, ám most a második helyre szorult Munkáspárt, és a legnagyobb, de abszolút többség nélküli frakciót adó konzervatívok egyaránt tárgyalási javaslatot tettek.
Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője a belső egyeztetés szombati kezdete előtt, újságíróknak nyilatkozva érzékeltette, hogy a párt egyik ajánlat mellett sem kötelezte el magát, mondván: a stabil kormányzás érdekében a liberálisok készek a tárgyalásokra “más pártokkal”. Clegg egyenes utalást tett arra is, hogy gyors eredmény semmiképpen sem várható. Kijelentette: e tárgyalásokra “a következő órákban, napokban kerül sor”.
A Downing Street szombati közlése szerint Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök és Clegg aznap telefonon beszélt egymással, de a kormányfői hivatal erről érdemi részleteket nem árult el. A BBC egyik forrása a beszélgetést “indulatosnak” jellemezte, más források szerint ugyanakkor “teljesen baráti” kapcsolatfelvételről volt szó. A kormányalakítás közeli esélyének hiányára utalt, hogy II. Erzsébet királynő szombaton nem tartózkodott Londonban. A fő londoni királyi rezidencia, a Buckingham-palota felett a Royal Standard – a monarchiát jelképező, egyben az uralkodó jelenlétét hírül adó lobogó – helyett a brit zászló lengett, amelyet csak a királynő távollétében vonnak fel a palota zászlórúdjára.
A választások utáni hagyományos koreográfia szerint az új miniszterelnök mindig a Buckingham-palotában, személyesen az uralkodótól kér felhatalmazást kormányalakításra, miután a királynő megkérdezi tőle, hogy a parlamenti erőviszonyok alapján meg tudja-e alakítani az új kabinetet. Erre a ceremóniára – ha a választási eredmény lehetővé tette volna – már pénteken, a választások másnapján sor került volna, és azóta új miniszterelnöke lenne Nagy-Britanniának. Azonban – csaknem négy évtizede először – a nagy pártok egyike sem szerzett abszolút többséget az alsóházban. Így a hagyományos brit parlamentáris berendezkedéstől meglehetősen idegen koalíciós, vagy külső támogatással megvalósuló kisebbségi kormányzás, illetve kormányalakítási kudarc esetén új választások kiírása következhet.
A brit politikai konvenció alapján ilyen helyzetben a választások napján hivatalban lévő miniszterelnök – ezúttal a munkáspárti Gordon Brown – viszi tovább az ügyeket. Így – jóllehet a Munkáspárt vereséget szenvedett – szombaton változatlanul Brown volt a brit kormányfő; ő képviselte a kormányt a II. világháborúban aratott európai győzelem 65. évfordulóján rendezett londoni emlékünnepségen is. A Liberális Demokraták egyeztetési folyamata a pártalkotmány szigorú – éppen a koalíciós egyezségek nehezebbé tételére kidolgozott – előírásai miatt is jócskán elhúzódhat. Az ilyen megállapodásokat a frakciótagoknak és a párt legfelső irányító testületének egyaránt kétharmados többséggel jóvá kell hagynia. Ha ez nincs meg, párkongresszust kell összehívni, ahol a küldötteknek szintén kétharmados többséggel kell dönteniük a koalícióról; ha ez sem sikerül, a fizető párttagok postai szavazással dönthetnek, de ebben az esetben is kétharmados többség szükséges.
Politikai kommentátorok szerint Cleggnek nem lesz könnyű elfogadtatnia saját pártján belül a torykkal kötendő esetleges koalíciót, tekintettel arra, hogy a két párt politikai programja több sarkalatos ponton – például a bevándorlás, az EU-hoz fűződő viszony vagy a brit atomütőerő jövőjének kérdésében – erőteljesen ütközik.
