Nagyvilág

Gömböccel nyit Magyarország Kínában

Egy különleges idomú test, az úgynevezett Gömböc köré épített különleges fa csarnok képviseli a magyar pavilont a szombaton nyíló sanghaji világkiállításon. Az építészeti különlegesség azonban tragédiát is hordoz: egyik ifjú tervezője a pályázat megnyerését követően halálos hegymászóbalesetet szenvedett.

2010. május 1-jén nyílik „Jobb város, jobb élet” mottóval a következő nagy EXPO Sanghajban és fél évig lesz látogatható. A magyar pavilon tervezésére kiírt pályázaton 2008 nyarán hirdettek eredményt: a győztes építményt Lévai Tamás tervező csoportja álmodta meg.

A tervezéssel kapcsolatban Lévai Tamás egy interjúban a következőképpen fogalmazott: „A szem sajátosságát használtuk ki, olyan struktúrát teremtettünk, amit csak az emberi szem képes összeolvasni eggyé és akkor válik egy rendszerré, amikor benne járunk és mozgunk.”

A magyar pavilon az európai szektorban lesz, ezen belül egy nagy tömegeket vonzó gyalogoshíd mellett, ami összeköti kelet-nyugat irányban az egész világkiállítást, így az építők nagy tömegeket várnak. „Ezúttal nem az lesz a feladat, hogy be kell csalogatni az embereket, sokkal inkább az az érdekes, hogyan lehet kezelni a tömegeket. 70 millió látogatót várnak, és kis hányaduk jut majd csak be a központi kínai pavilonba. A fennmaradó tömeg még így is hatalmas” – fogalmazott Lévai Tamás az Építészfórumnak.

A Gömböc

A magyar pavilon tervpályázati kiírása központi elemként rögzítette a Gömböcöt. Ez egy tárgyiasult matematikai modell, az első ismert homogén test, melynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van. Bizonyítható, hogy ennél kevesebb egyensúlyi helyzettel rendelkező test nem létezhet. Harmonikus mozgása a város lüktetéséhez hasonlóan viselkedik. E tulajdonságot a pavilon struktúrája nagyítja fel dinamikusan mozgó és egyben sűrűséget alkotó vertikális elemei révén.
A Gömböc - Képgaléria!

A Gömböc – Képgaléria!

A függesztett fa rudak sokasága erdőhöz hasonlatos, ritkulásai pedig tisztások üres tereit idézik, analóg módon a városi szövet teresedéseivel. Ahogy a gömböc az urbánus élet harmonikusságának analógiája, úgy a pavilon építészeti installációja leképezi a növekedés, a változás dinamikáját, érzékszervekkel megélhetővé, megtapasztalhatóvá teszi a városi térszövet lüktető folyamatait – áll az Építészfórum cikkében.

Víz, fény és hang

Az épület legfontosabb anyaga a fa, de a víz átszövi az épületet, s előrevetíti a lehetőségét egy olyan energiatudatos rendszernek, ahol a melegvíz-ellátás a homlokzat szerves részét képező napkollektorokkal oldható meg. A pavilon szerkezete újrahasznosítható, a tervezésnél az utóhasznosítás lehetősége volt a vezérlő elv.
Látványtervek a magyar pavilonról - Képgaléria!

Látványtervek a magyar pavilonról – Képgaléria!


Az épületnél lehetőség van arra, hogy napközben kizárólag természetes fény világítsa be: a napfény a világos, fényes padlón reflektálva, alulról érkezve világítja meg a teljes struktúrát. Belül a Gömböc kap hangsúlyt, reflektorral világítják meg. Kívülről a pavilont a vízfüggöny és a szerkezet között egy síkban működő fényvető világítja meg legyező alakban, alulról mosva végig a struktúrát, így a fényforrás nem kápráztat.

A fény mellett azonban a hang is fontos szerepet kap majd: a fa installáció önmagában hangszerként viselkedik, akár lehetne rajtuk játszani egy egyszerű bottal. Egyes hangdobozok hangszórót rejtenek, melyek magasságát változtatva az üreges faoszlopok hangolható hangszerré válnak – írja az Építészfórum. Többcsatornás rendszerbe kötve az elemek erdeje egy hullámzó hang-térként viselkedik.

A tervezők elképzelése szerint a világkiállítás zárását követően az építészeti installáció a mozgó hangdobozokkal rugalmas módon képes belakni más tereket, csarnokokat.

Harnos László (1981-2008)

A 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilon külső és belső kialakításának lehetőségét a Lévai Tamás építész tervező által vezetett csapat nyerte el 2008 nyarán. Ennek a csoportnak volt tagja Harnos László, a BME frissen végzett építész hallgatója. A tervezési és modellezési munkákban oroszlánrészt vállaló, 27 éves építészmérnök azonban nem láthatja munkája megvalósulását Sanghajban: 2008 augusztusában a svájci Matternhorn csúcs megmászása közben a mélybe zuhant és életét vesztette.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik