Az elmúlt években akadtak olyan személyek az egyház berkein belül, akik figyelmeztettek rá, hogy a papi molesztálásokat másképp kéne kezelni. Eddig ha ilyen esetek merültek fel az adott egyházmegye püspöke, netán érseke, kikérte magának a világi hatóságok közbeavatkozását, mint az egyház belügyeinek megsértését. A 60-as években II. János Pál pápa utasította a katolikus papokat, hogy minden ezzel kapcsolatos esetet titkolni kell a hatóságok elől, az áldozatokat pedig fel kell esketni a titoktartásra.
Segélyvonal a rászorulóknak
Érdekes módon, a magyar sajtó és politika hallgat arról, hogy az ilyen jellegű molesztálások nem csak a külföldi országokat érintik. Hazánkban is élnek vissza papok a hatalmukkal és ezekre is fényt kell deríteni – nyilatkozta az fn.hu-nak Bulkai Margit, aki közel 35 éve foglalkozik papok által elkövetett molesztálási ügyek feltárásával. A legnagyobb probléma, hogy az áldozatok szégyenlik a dolgot, nem mernek feljelentést tenni, vagy nyilvánosság elé állni. Ráadásul nincs olyan szervezet, társulat amely összehozná ezeket az embereket, foglalkozna velük – mondta. Bulkai Margit most arra törekszik, hogy létrehozzon egy olyan segélyvonalat, amelyen a papok által gyermekkori zaklatásoknak kitett személyek jelentkezhetnek.
Magyarországon ez a kérdés még mindig tabutéma. Az áldozatok nem merik elmondani senkinek mi történt velük, úgy gondolják, nem hinnének nekik. Főleg a családtagjaik előtt titkolják a történteket, mivel a papok köztiszteletben álló személyek, senki nem feltételezne róluk ilyesmit. A zaklatásokat általában a gyóntatószékben, vagy a lelki vezeklés során, az irodájukban követik el, amikor a pap egyedül lehet a gyerekekkel – nyilatkozza lapunknak Bulkai Margit. Ismerek olyan nyolcvan éves nénit, aki nem hajlandó bemenni a templomba ennyi év után se, a régi emlékek miatt. Még az unokája esküvőjét is kint várta meg. Történt olyan eset, amikor egy fiatal fiú szexuális beállítottságát zavarta meg kis időre egy pap. A fiatalember sokáig homoszexuálisnak gondolta magát, amíg rá nem jött, hogy valójában a nőkhöz vonzódik.
Homályosak az okok
Szakértők véleménye szerint, a papok által elkövetett gyermekmolesztálások mögött több ok is húzódik. Az egyik, annak ellenére, hogy az egyház igyekszik tagadni, lehet a cölibátus, vagyis a papi nőtlenség. Annak, hogy a papoknak el kell fojtaniuk testi vágyaikat, komoly szerepe van abban, hogy a figyelmük végül a kiszolgáltatott gyermekek felé fordul.
A papi molesztálások második motivációja az áldozat feletti hatalom. A pedofil elkövetők sok esetben választanak olyan áldozatokat, akik
felett hatalmuk van, családtagot, szomszédot. Így bebiztosítják
magukat, mivel a gyermek fél elmondani a dolgot másoknak. Ráadásul egy papra a gyermek sok esetben felnéz, a család tiszteletének örvend. Totális lelki hatalom van a kezében, a katolikus egyházban istent helyettesíti. Az ő kezében van a megváltás és a bűnbocsánat. Előfordul ,hogy férfiak pont ennek a hatalomnak a birtoklásáért öltik magukra a reverendát. Amikor egy pap egy gyermeket bántalmaz, kiterjeszti rá hatalmát, érezheti és élvezheti, hogy az áldozata gyenge, teljesen kiszolgáltatott.
A harmadik oka annak, hogy pont a katolikus papoknál nagyobb arányú az ilyen esetek száma, mint más egyházaknál, az a szexualitáshoz való életszerűtlen hozzáállás. Egyes vélemények szerint a cölibátus választhatóvá tétele csak az első mérföldkő az úton, amit a Vatikánnak meg kell tennie. A probléma megoldásához nyitottabban, modernebben kéne kezelnie nemiséget, szexualitást.
Betegség vagy beállítottság?
A molesztálási ügyek mögött rejtőző motiváció az egyházat is foglalkoztatja. Melegjogi aktivisták bírálták, szakértők pedig cáfolták annak a Vatikáni tisztségviselőnek a nyilatkozatát, aki szerint a pedofíliát a homoszexualitással kell összekapcsolni. Tarcisio Bertone érsek, a Vatikán külügyminisztere, Chilében úgy nyilatkozott, a gyermekmolesztálások sokkal inkább köthetők a homoszexualitáshoz, mint a cölibátushoz. Szavait alátámasztandó pszichológusok és pszichiáterek által írt tanulmányokat mutatott fel, amelyek azt demonstrálják, hogy nincs összefüggés a papi nőtlenség és a gyermekek zaklatása között, ezzel szemben a homoszexualitás és a pedofília között van kapcsolat.
A pedofília fogalma (görög szó, jelentése gyermekszeretet) vita tárgyát képezi mind a mai napig úgy az orvostudományban, mint a büntetőjogban. Akadnak olyan országok, ahol egy 12 éves fiatalt már nem gyermeknek tekintenek, szexuális viszonyt létesítenek vele, férjhez adják, feleséget választanak neki. Még az európai kultúrkörbe tartozó államok törvényi szabályozásai is eltérnek egymástól. Magyarországon aki egy 14. életévét be nem töltött személlyel közösül bűncselekményt követ el, az Egyesült Államokban azonban a korhatár 16 év.
Nem lehet gyógyítani?
A pedofília vitatott kérdés a pszichológusok és pszichiáterek körében. Egyesek pszichiátriai személyiségzavarként, betegségként definiálják, mások szexuális beállítottságként. Alpár Zsuzsa pszichológus szerint a gyermekekhez való vonzódás egy irtózatos halálfélelemmel függ össze, és a vággyal, hogy a személy örökké kisgyerek maradhasson. Ő úgy gondolja, hogy ezt a vonzalmat segítséggel, terápiával jó irányba lehet terelni. Más vélemények szerint ez egy szexuális beállítottság, amelyet nem lehet „kinevelni” vagy „meggyógyítani”, az egyén élete végéig a gyermekekhez vagy serdülőkorúakhoz fog vonzódni. Ebből a szempontból a pedofília valóban olyan, mint a homoszexualitás, tehát veleszületett irányultság, nem felvett vislekedésminta. De természetesen az is előfordulhat, hogy akárcsak a melegek esetében, mindkét feltételezés helytálló.
A pedofilok álláspontja természetesen teljesen más. Léteznek olyan szervezetek, amelyek a gyermekekkel folytatott nemi aktust legálissá akarják tenni, abban az esetben, ha a kiskorú partner beleegyezik. Ilyen szervezet az amerikai NAMBLA, és a holland Vereniging MARTIJN. „A jelenlegi elterjedt törvényi szabályozás szubjektív, kultúrafüggő, előítéletes és diszkriminatív. Meg kell különböztetni a gyermekek elleni nemi erőszakot (amit a pedofilok is határozottan elítélnek) a szabad elhatározáson alapuló felnőtt-gyerek kapcsolattól.”
