Varsóban élve testközelből tapasztalja az országra irányuló figyelmet, milyen az atmoszféra a tragédia utáni Lengyelországban?
Lengyelország még nem tért magához a sokkból, amelyet szeretett elnökének halála okozott. Nem hisszük el, ami történt és azt találgatjuk, hogy milyen üzenetet akart Isten küldeni a tragédiával a nemzetnek. Ebben a pillanatban több százezer ember, felnőttek és gyermekek állnak az elnöki palota előtt némán, imádkozva, virágokkal a kézben órákon át. Elmennek, majd újra visszajönnek, mintha keresnének valamit, de nem találják. Talán a sebeikre várnak gyógyulást az elnöki palotánál, de érzik, ez sem segít. Először azt gondoltam, hogy ez a hatalmas, néma, megrendült tömeg lassan feloszlik a hétvégét követően, de ma még többen vannak, sokan most érkeznek vidékről, órákat utazva, csakhogy leróhassák kegyeletüket minden idők legjobb elnöki párja előtt. A kegyeleten kívül azért is jöttek, hogy megérezzék, szemtanúi legyenek annak a jónak, ami a nemzetünkben lakozik és olyanok között legyenek, akik hozzájuk hasonlóan éreznek és gondolkodnak.
Ewa Szejner, a Grayling Poland elnöke
A szomorúságot tetézi, hogy az elnökön és feleségén kívül több mint száz áldozat van, akik az ország valódi elitjét reprezentálták. Egyrészt a legfontosabb állami intézmények élén álló vezetőkről, másrészt ellenzékiekről, igazi hazafiakról van szó, akik részt vettek a Szolidaritás mozgalomban és rendkívül sokat szenvedtek a kommunizmus alatt. Mindannyian a szabadságért, majd a demokratikus értékekért harcoló hazafiak voltak.
A delegáció Szmolenszkbe repült, annak a katyini erdőnek a közelébe, ahol 1940-ben Sztálin parancsára 22 ezer lengyelt gyilkoltak meg egy hónap leforgása alatt. És most, több mint fél évszázad után, az elnök által vezetett hivatalos lengyel delegáció éppen arra készült, hogy az események után első alkalommal emlékezzen meg normális keretek között egyházi szertartás kíséretében az áldozatokról.
Az 1940-es mészárlás Lengyelország háború előtti elitjének megsemmisítését jelentette, most pontosan 70 évvel később egy újabb elit tűnt el pontosan ugyanazon a helyen.
Hibáztat valakit a tragédia miatt?
Egyáltalán nem, inkább úgy tekintünk rá, mint egy újabb bizonyítékra, amely azt igazolja, hogy nemzetünk életét óriási áldozatok kísérik. Szeretném hinni és imádkozom érte, hogy a tragédiának természetfeletti hatásai lesznek, melyek felerősítik ennek az áldozatnak az értékét. Mindannyian oly sok törődést, együttérzést és segítséget tapasztalunk a világ minden tájáról, különösen Oroszországtól. A szmolenszki emberektől kezdve a Moszkvában élőkön át a kormányfőig és az elnökig mindenkitől. Az orosz nemzet részéről érkező reakció minden elképzelésünket felülmúlta és rendkívül nagyra értékeljük.
Minden kommentátor, de az átlag lengyel ember is meglepődött azon, ahogyan az orosz nemzet a tragédiánkat kezeli és ezt soha nem fogjuk elfelejteni nekik. Biztos vagyok benne, hogy a történtek hatására közös kelet-európai létünk, barátságunk történetének új fejezete kezdődik.
Hogyan látja ezek után az ország jövőjét?
A tragédia oly nagymértékű, hogy jó időbe fog telni, mire felépülünk belőle és az ország újra a régi sebességbe kapcsol. De már most látszik, hogy az már egy másik ország lesz.
Reméljük, hogy Jaroslaw Kaczynski, az elnök ikertestvére, aki nemcsak egy államfőt, hanem pártjának (Jog és Igazság) legfontosabb emberét is elveszítette, folytatni fogja munkáját és nem vonul vissza.
Mennyiben befolyásolhatják a történtek a közelgő választások eredményét?
Az eddigiektől teljesen eltérő elnökválasztásokra számíthatunk. Reményeim szerint csendes, kiegyensúlyozott és agressziótól mentes lesz.
A tragédia politikai következményei rendkívül profának. Rövid távon a lengyel alkotmány előírja, hogy az elnök halálának esetén helyét a képviselőház elnöke veszi át, jelen esetben Bronislaw Komorowski. Habár az elnökválasztást eredetileg október elejére tervezték, az elnök halálát követő 14 napon belül ki kell írni a voksolás új időpontját, amelynek a bejelentéstől számított 60 napon belül kell lennie. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb június 20-án meg kell tartani az elnökválasztást.
A katasztrófa nemcsak előrehozta az elnökválasztást, hanem két jelöltet le is söpört a színről. Lech Kaczynski a Jog és Igazság Párt (PiS) jelöltjeként indult volna a második elnöki mandátumért, a tragédia másik áldozata, Jerzy Szmajdzinski volt védelmi miniszter ugyancsak elnökjelölt lett volna a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) színeiben.
Mindkét pártnak új jelöltet kell találnia és mindössze kéthónapos kampányidőszak áll a rendelkezésükre. Egyelőre nem világos, hogy kik lesznek az új elnökjelöltek, az SLD esetében felmerült, hogy nem indítanak mást, inkább Andrzej Olechowski balközép független jelöltet támogatják.
Hogyan él tovább az Ön emlékezetében Lech Kaczynski?
Rendkívül igazságtalannak tartom, hogy Lech Kaczynski mumussá vált a kormánypárt és az egész kormány szemében. Az ellene történt kirohanások szégyenteljes mértéket öltöttek és ez Donald Tusk kormányfő és miniszterei, valamint sok újságíró szégyenére válik.
Lech Kaczynski jogász professzor, nagy hazafi, ellenzéki, valamint olyan, rendkívül erős morális és demokratikus értékeket valló ember volt, aki soha nem kötött kompromisszumot a kommunistákkal. Kedves, taktikus és bölcs férfiként állt előttünk. Példakép volt ő számunkra és ennek bizonyítékát látjuk a külföldi politikusok, államférfiak visszaemlékezéseiben is, akik személyesen ismerték őt és értékelték profizmusát. Többszázezer ember tiszteli benne ezeket az emberi értékeket, imádkoznak érte és feleségéért, leróják tiszteletüket most és az elkövetkezendő időkben.
Nagy lengyel volt. Sohasem feledjük őt.
