Az Izraelben élő cigány kisebbség problémái hasonlóak kelet-európai romákéhoz. Az analfabetizmus azonban itt kiugróan magas, körülbelül 80 százalék. A férfiak többsége nehezen talál munkát, a gyerekek oktatása nincs biztosítva. Ezen próbál változtatni a Jeruzsálemben élő cigányokat segítő alapítvány és a cigány közösségi ház Kelet-Jeruzsálemben.
A domáriak az Indiából való kivándorlás során a közös cigány néptől elszakadva egy idő után délnek vették az irányt és a Közel-Keleten, többek közt Izraelben szóródtak szét. A régióban becslések szerint ma körülbelül kétmillió domári él, ebből több mint 1 millió Egyiptomban. A nyelvészek mindenesetre úgy gondolják, hogy a két törzs, a romák és a domáriak sokáig egy kulturális- és nyelvcsaládot alkotott Közép-Indiában.
Egy a zászló
Izraelben is élnek tehát cigányok. Ezzel a ténnyel akkor szembesültem, mikor egy újdonsült francia ismerősöm, Deborita felajánlotta, hogy elvisz a központjukba, ahol önkéntesként dolgozik. Bár a téli jeruzsálemi időjárás még az átlagosnál is jóval zordabb volt, a jégeső ellenére sikerült megérkeznünk a Kelet-Jeruzsálemben lévő cigány közösségi házba.
A Franciaországban született, Spanyolországban felnőtt, majd Romániában tanuló Deborita csak egy a központban dolgozó számos külföldi önkéntes közül. Érkezésemkor két dél-karolinai és egy svájci egyetemi hallgató dolgozik az alapítványnál. Kérdésemre válaszolva elmondják, hogy egy izraeli munkatársuk is van, de ez nem jellemző. Kelet-Jeruzsálem nem a legbiztonságosabb hely izraeliek számára.
A bejáratnál már az itthoni romaszervezetek logóiról ismerős zászló fogadott, bent pedig a Jeruzsálemben élő cigányokkal foglalkozó alapítvány elnöke, Amoun Sleem. A negyvenes éveiben járó cigány hölgy közel-keleti szokás szerint teával kínál, majd mesélni kezd az alapítvány létrejöttéről és arról, hogyan élnek a cigányok ezen a környéken, melyhez képest Magyarország a béke szigetének számít.
Se nem zsidó, se nem arab, cigány és muzulmán
Izraelben az itt élő cigányok elsősorban Jeruzsálemben, annak is keleti, elsősorban arabok lakta részén élnek. A város környékén és Ciszjordániában mintegy 5000 cigány él, a Gázai övezetben pedig közel 7000-en laknak. Az izraeli cigányok elsősorban arab nyelven beszélnek, bár van saját nyelvük is, a domári, de ezt leginkább már csak az idősek beszélik. Írott formája nincs. A Szentföldön élő cigányok muzulmánok, ám Amoun szerint ettől függetlenül nem sikerült teljesen integrálódniuk az itt élő arab társadalomba, közöttük is páriának számítanak.
Öltözködésükben könnyen felismerhetőek a Kelet-Európában élő cigány kisebbségek szokásai, a színes, tarka viselet, hosszú szoknyák a nőknél és a csillogó, de olcsó alapanyagokból készült ékszerek. A domáriak rendelkeznek saját ételkülönlegességekkel is, ezek egyike a kisk, azaz búzatöret, amit tejjel és joghurttal erjesztenek. A rendkívül egészséges és egzotikus étel elkészítése olykor akár két hetet is igénybe vehet.
Mint kiderül, a cigányok a Közel-Keleten is rendkívül nehéz helyzetben vannak, noha már itt élnek több mint 400 éve. A férfiak többségének nincs munkája. Akik dolgoznak, általában egyszerűbb, kétkezi munkákat végeznek. Az asszonyok közül sokan kézműves termékeket, ruhákat, ékszereket készítenek és ezeket próbálják meg a cigány közösségi központon keresztül értékesíteni.
Háromnyelvű gyermekek
Amoun Sleem szerint néhány eljutnak a felsőoktatásba és szakemberek is kikerülnek közülük, de számuk igen alacsony és általában elfordulnak a cigány közösségtől miután befutottak. Éppen ezért, az igazgató úgy véli, nagyon fontos a cigánygyerekek oktatása. A központ is elsősorban ezzel foglalkozik. Elsősorban angolt és arabot oktatnak, de domári nyelvkurzusok is működnek, valamint vannak tánc, ének és kézműves oktatások is. Az iskola után a gyerekek legtöbbször itt készítik el a házi feladatot, melyben az alapítvány önkéntes oktatói segédkeznek.
A gyerekek mellett felnőttoktatás is zajlik. Nők számára fodrász szakkör működik, valamint üzleti képzés nők és férfiak számára, melyen keresztül családi vállalkozások működtetését tanulhatják meg. A magas analfabetizmus miatt felnőttek számára is indulnak nyelvkurzusok.
Az alapítvány nagyrészt önkéntesek munkáján alapul, valamint támogatásokból tartja fenn magát, de az igazgató szerint az izraeli állam nem nyújt semmiféle támogatást a működéshez és ösztöndíjak sem állnak a domári cigány diákok rendelkezésére.
Az európai cigányság többségéhez hasonlóan az izraeli domáriak is nehéz életkörülmények között tengetik mindennapjaikat. A palesztin, zsidó konfliktusból kimaradnak, de mint Európában sok helyen, itt is ők számítanak a pária rétegnek, noha muzulmán vallásúak, arabul beszélnek és mintegy négyszáz éve élnek a mai Izrael területén.
