A 2009-es év a választások szempontjából Európában leginkább a szélsőjobboldalnak kedvezett. Ahol nem volt átütő sikerük, ott is felkerültek a palettára. A gazdasági válság az egész világon jelentős hatással volt az emberek politikai preferenciáira, akik keresték a gyors és hatékony választ a problémákra. Elvitathatatlan viszont, hogy 2009-ben is egyre bővült azon államok köre, ahol az állampolgárok beleszólhatnak a politikai döntésekbe és maguk választhatják meg, ki képviselje érdekeiket az állam élén.
Európa 2009-ben alapvetően jobbra tolódott. Az Európai Parlamenti választások, június 4. és 7. között 27 tagállamban folytak. A konzervatív Európai Néppárt szerezte a legnagyobb támogatást, 265 képviselői helyet foglalhattak el 736-ból. Őket a szociáldemokraták követték 183 és a liberálisok 84 hellyel. Az eredmények a konzervatívok jelentős megerősödését és egyidőben a baloldal térvesztését jelezték. A tendencia kialakulásában szerepe volt természetesen a válságnak és az arra adott gazdasági és politikai válaszoknak is.
Újjászületett az európai jobbszél
Figyelemreméltó eredményeket értek el az európai szélsőjobboldali, radikális pártok is. A legtöbb mandátumot, 4-et Hollandiában szerezték, de Magyarországon is három Jobbik-képviselő jutott be az Európai Parlamentbe, hasonlóan keleti szomszédunkhoz, ahol a Nagy Románia Párt szintén három képviselővel gazdagította az európai testületet. A legkirívóbb példa azonban az Egyesült Királyság, ahol először jutott mandátumhoz a Brit Nemzeti Párt, mely szélsőségesen nacionalista és rasszista retorikájával azelőtt a brit politika perifériáján helyezkedett el.
Nem sokkal az európai választások előtt Németország szintén döntéshelyzetbe került. A tét a nagykoalíció sorsa volt. A konzervatív jobboldali CDU-CSU pártkoalíció és baloldali SPD közös kormányzásából kifolyólag meglehetősen nehézkes volt a kampány abban az értelemben, hogy a két koalíciós partner nem mutogathatott egymásra. A szociáldemokratákon egyedül a jelentősen megerősödő szélsőbaloldali Die Linke segíthetett volna, azonban a két párt viszonya meglehetősen ambivalens volt. A jobboldali tömörülés így ez alkalommal a szintén jól szereplő liberálisokkal alkothatott kormányt. Az új német kormány legnehezebb feladata elsősorban a liberálisok gazdasági követeléseinek és a CDU-CSU szociális politikájának összehangolása.
A kommunisták is erősödtek
Szembetűnő jelenség, hogy Európában 2009-ben Németországon kívül Görögországban és Moldovában kapott jelentős társadalmi támogatottságot a szélsőbaloldal. A görög parlamenti választásokon a képviselői helyek 8,15 százalékát kapták kommunisták, de Moldovában elsöprő győzelmet arattak, majdnem a voksok 45 százalékát megszerezve. Az európai országok többségében ennek ellenére inkább a szélsőjobboldali pártok előretörése érzékelhető.
Szélsőségesek és reformerek a Közel-Keleten
Európán kívül jelentős következményekkel járó választások zajlottak a Közel-Keleten is. Izraelben rögtön az év elején, nem egészen egy hónappal a gázai háború lezárását követően járultak az urnákhoz. Az európai folyamatokhoz hasonlóan, de egészen más okokból a február 10-i voksoláson a szélsőjobboldal itt is soha nem látott eredményeket ért el. A Jiszráel Bejténu nevű radikális jobboldali párt a szavazatok majdnem 12 százalékát söpörte be.
A centrista Kadima kapta ugyan a legtöbb szavazatot, ám még a baloldali Munkapárttal együtt sem versenyezhettek a jobboldali Likuddal és szélsőjobboldali koalíciós partnerével. A markáns nacionalista retorika sokszor az Egyesült Államok rosszallását is kivívta, főleg az Obama által képviselt új külpolitika mentén. Izraelben azonban a békefolyamat során elért jelentősebb sikereket eddig mindig jobboldali párt könyvelhette el, ezért bármi elképzelhető a jövőre nézve.
Az izraeli eseményeknél is nagyobb port kavart az új iráni elnök megválasztása. A perzsa állam élén 2005 óta elnöklő Ahmedinedzsád kompromisszumképtelen külpolitikája miatt nagy nemzetközi várakozás övezte Mir-Husszein Musszávi személyét, aki a maga nemében, de Ahmedinedzsádhoz képest mindenképpen reformernek számított. A választási eredmények azonban a jelenlegi elnök fölényes győzelmét mutatták, csaknem a szavazatok kétharmadával. A voksolást követően hatalmas ellenzéki tüntetések kezdődtek, melyek az elsők voltak az iszlám forradalom óta. A demonstrációk 2009-ben végigkísérték az iráni közéletet és mindenképp figyelmeztető jelzést küldenek az iráni vezetők számára.
Több demokrácia, több demokrata?
Az urnákhoz vonultak a legfrissebb demokráciák polgárai is Afganisztánban és Irakban. Afganisztánban az eddigi elnök maradhatott hivatalában, de a választási csalások és a tálib fenyegetés meglehetősen kérdésessé teszik Karzai legitimitását.
Japánban a voksok szintén történelmi változást eredményeztek. A Liberális Demokrata Párt majdnem fél évszázadig volt kormányon a szigetországban, 2009-ben viszont az eddig ellenzékben lévő baloldali Demokrata Párt vette át a hatalmat.
