Az eredeti cél az volt, hogy a 700 ezer voksolásra jogosult katalán legalább 40 százalékát mozgósítsák a 166 érintett településen. Az El País című spanyol napilap szerint viszont magasnak tekinthető a részvételi arány ahhoz képest, hogy a közvélemény-kutatások szerint csak a katalánok 20 százaléka függetlenségpárti.
Az informális népszavazás kezdeményezői a referendummal azt akarták elérni, hogy társadalmi vita induljon a Spanyolország és Katalónia közötti kapcsolatokról, illetve figyelmeztetésnek is szánták Madridnak.
A spanyol kormány nem ismeri el a referendumot, arra hivatkozva, hogy az alkotmány szerint hivatalosan csak Madrid írhat ki népszavazást. A szavazás lebonyolításában a katalán helyhatóságok nem is vettek részt: a szavazóhelyiségeket nem az egyes települések városházáin rendezték be, hanem szakszervezeti székházakban vagy egyházi épületekben.
A 2006-ban Madrid által is elfogadott autonóm státusra hivatkozva Katalónia nemzetként definiálja magát. A katalán nyelvet a Franco-diktatúra (1939-75) alatt elnyomták. A spanyolra hasonlító nyelvet Katalónián kívül a szomszédos Valencia régióban, a Baleár-szigeteken, valamint a Pireneusokban fekvő törpeállam, Andorra területén is beszélik.
